Katona Tamás: „Az is dolgunk, hogy emlékjeleket hagyjunk magunk után”

Batthyány-szobrot kap Nagypalád?

Nemrég Kárpátalján járt Katona Tamás neves történész, az Antal-kormány külügyi államtitkára, a ma­gyar­országi Kárpátaljai Szövetség frissen megválasztott elnöke, akit kárpátaljai gyökereiről és új közéleti szerepvállalásáról kérdeztünk.

– Igaz, hogy szoros rokoni szálak kötik vidékünkhöz?

– Igen, hisz anyai ágon, ameddig a szem ellát, minden második faluban rokon volt a református pap, szinte az egész ősi rokonságom itt élt, itt van eltemetve. Szépapám, Sárkány Károly Nagypaládon volt református lelkipásztor, második utódja, Bencsik István, az én dédapám volt. ők a helyi református temetőben nyugszanak. Nagyanyám ugyanebben a szatmári községben született, míg édesanyám Sárosorosziban. Nagyapám 1906-ban költözött fel családostul Pestre, így én már ott születtem. Amikor 1938-ban Oroszi visszakerült Magyarországhoz, édesanyám küldött szülőfalujának egy nagy nemzeti zászlót. A benei körlet jegyzőjének köszönőlevelét ma is őrzi a családi levéltár.

– A rendszerváltást követően aztán több ízben járt a vidéken…

– Legelőször 1989-ben, 56 évesen jártam őseim szülőföldjén, amikor az ungvári televízió meghívásának eleget téve, 1848-as emlékeket jöttünk fényképezni Ráday Mihállyal. A legizgalmasabb élményt akkor édesanyám szülőháza jelentette számomra, ami még azonmód megvolt, ódonan, szinte mesébe illően. Később a nagypaládi Juhász Béla levélben fordult a Magyar Külügyminisztériumhoz az ügyben, hogy a község szeretne szobrot állítani Kossuth Lajosnak. Kő Pál barátom el is készítette a szobrot, amit ünnepélyes keretek között felállítottunk. Juhász Béla azóta új ötlettel állt elő, és örömmel jelenthetem, hogy elkészült az a Batthyány-mellszobor, amit idén fogunk felavatni gróf Batt­hyány Lajos, Ma­gyaror­szág első felelős kormányának miniszterelnöke és a tizenhárom ara­di vértanú tisz­­teletére, ugyan­­csak Nagy­­­paládon.

– Eszerint lényegesnek tartja a történelmi emlékezet ápolását?

– Meggyőződésem szerint az is dolgunk, feladatunk, hogy emlékjeleket hagyjunk magunk után. Ezért volt öröm számomra, amikor Be­reg­­vé­g­ardóban, báró Pe­ré­nyi Zsigmond szülőházán emléktáblát avattunk, s az esemény külön szépsége, hogy az ünnepség díszvendége lehetett Perényi János nagykövet, a mártír szépunokája.

– Miért tartotta fontosnak, hogy elvállalja a Kárpátaljai Szö­vetség elnökségét?

– 2002 végéig var­sói magyar nagykövetként dol­goz­tam, ám miután betöltöttem 70. élet­é­ve­met, vissza kellett hogy vonuljak. Így bi­zo­nyos mér­tékben felszabadultam, és mivel díszelnökként jól ismertem a szövetség munkáját, a Kárpátaljai Szövetség vezetői pedig ná­lam is idősebbek voltak, a közgyűlés engem választott elnökké.

– Hogyan képzeli el a szövetség jövőjét?

– Tagságunk több mint ezer fő, úgy építkezik, hogy kisebb fiókjai vannak, me­lyek külön Ung-vidéki, La­tor­ca-vidéki, felső-Tisza-vi­déki baráti körökként működnek, hogy minden régiónak jusson odafigyelés, támogatás. Forrásaink végtelenül szerények, ezért a jövőben szeretnénk nagyobb és lehetőleg állandó költségvetési keret­hez jutni. Továbbra is szeretnénk támogatni a szórványban lévő magyar iskolákat, óvodákat. Célunk továbbá a hatékony közreműködés a községi, intézményi, társadalmi és személyes kapcsolatok létre­jöt­tében.

P. Zs.