Segítség, adoptálták a gyermekeinket?!

Örökbefogadás Kárpátalján

2003. május 16., 02:00 , 122. szám

Az ungvári járási ügyészség nyomozást folytat két ungvári gyermek adoptálásának ügyében. A roma testvérpárt egyazon gyermekotthonból „adták örökbe” külföldieknek – a szülők állítása szerint tudtuk és beleegyezésük nélkül.

Az ungvári járási ügyész­­ség nyomozást folytat két ungvári gyermek adoptálásának ügyében. A roma testvérpárt egyazon gyermekotthonból „adták örökbe” külföldieknek – szüleik állítása szerint tudtuk és beleegyezésük nélkül. Az egyébként hosszadalmas örökbefogadási eljárás mindkét esetben alig néhány napot vett igénybe: Kijevben engedélyezték az aktust, helyben megszületett a bírósági döntés, néhány nappal később pedig repülőre is ültek az újdonsült szülők és az adoptált gyermekek.

Az ügyben érintett házaspárnak tíz év alatt öt gyermeke született: három fiú és két leány. A legidősebb idén lesz nyolcéves, a legkisebb még nincs egyesztendős. Lakhatási és megélhetési gondjaik miatt előbb Vitalijt, később Szilviát, végül a szellemileg sérült Dmitrijt is gyermekotthonba adták (a három gyermek ma 7, 5, illetve 2 éves). Tették ezt azzal a szándékkal, mondják, hogy amint lesz saját otthonuk, magukhoz veszik gyermekeiket, és me­gint teljes lesz a család.

Mint később kiderült, az ott­honban nem is tudták, hogy a két gyermek testvérpár; egyrészt különbözött vezetéknevük: Vitalij édesanyja, Szilvia apja csa­lád­ne­vén szerepelt a nyilvántartásban, másrészt a nevelők szerint a gyerekek maguk sem tudták, hogy testvérek, mivel gyakorlatilag sohasem nevelkedtek egy családban.

Szilvia és Vitalij neve idővel az „elhagyott gyermekek” listájára került, ada­taikat az otthon vezetői to­váb­bí­tották a kijevi adoptálási köz­pont­ba. Ott „talált rájuk” az az olasz, illetve amerikai illetőségű házaspár, akik később örökbe fogadták őket…

A szülők tavaly augusztusban elhatározták, hazaviszik gyermekeiket. Az otthonban azonban hűlt helyüket találták: Szilviát (egy másik örökbefogadott kisfiúval együtt) az év február 20-án Olasz­országba, Vitalijt látogatásuk előtt négy nappal, augusztus 15-én Ame­­rikába vitték új „szüleik”.

Útjuk a munkácsi járási bíróságra vezetett, ahol megszületett a határozat a gyerekek örökbeadásáról. Kérésükre ott kiadták azon bírósági döntés kivonatát, amely Vitalij esetében kimondta a szülői jogfosztást. Ekkor ügyvédhez fordultak, akinek javaslatára a járási ügyészségnél kérték az eset kivizsgálását, az ügyészség azonban törvényesnek minősítette mind a szülői jogfosztást, mind az adoptálási eljárást.

A következő lépés a Legfelsőbb Tanács emberi jogi biztosához írt levél volt. Sajtóértesülések szerint az emberi jogi biztos nevében vizsgálódó szakértőt több évtizedes jogvédelmi tapasztalata dacára is meghökkentette az eset. Mint ki­de­rült, az érintett édesanyát – annak állítása szerint – nem értesítették a folyamatban lévő szülői jogfosztási eljárásról és a bírósági tárgyaláson sem volt jelen (noha lakcíme több jegyzőkönyvben és hatósági igazolásban is szerepel).

– Az ügyben még tart a nyomozás, menetéről ezért érte­lem­sze­rűen nem tudok konkrét té­nyekkel szolgálni – nyilatkozta a Kárpátaljának Ivan Ste­fa­nyuk, Kárpátalja megyei főügyészének el­ső helyettese. – A két szóban forgó adoptálás tör­­vény­te­len volta ma még nem bi­zo­nyított. A nyo­mozás so­rán áttekintik az ügy­ben szereplő hi­vatalos ok­i­ra­tokat, kezdve a gyermekek el­ha­gyá­sáról fel­vett jegyző­köny­­vekkel (azaz a szülők állítólag nem látogatták gyermekeiket az otthonban – a szerk.), foly­tatva a szü­lői jogfosztást kérelmező fo­lya­modvá­nyokkal, de ide tartozik a szülői látogatás, illetve a telefonon történő megkeresés esetleges elhallgatásának kivizsgálása is. Ezután következhet az ügy­ben érintett személyek körének meg­állapítása, s eljárásuk mi­nő­sí­tése. Mindezek fényében mér­le­gel­het­jük, reagálunk-e az ügyben szü­letett bírósági határozatra. Hang­súlyoznám azonban, hogy egye­lőre még senkivel szemben nem emeltünk vádat. Amennyiben szük­séges, természetesen megtesszük a megfelelő jogi lépéseket.

A bíróság dön­té­sével szembeni fellebbezés határideje ugya­n­­­­­akkor rég lejárt – hang­sú­lyozta Ivan Stefanyuk, a to­váb­biakban az ügy­ben esetlegesen felmerülő új, eled­dig ismeretlen körülmények nyomán bírál­hatja felül korábbi határozatát a ta­láros tes­tület.

A főügyészhelyettes elismerte, hogy a szóban forgó házaspár tavaly már kérte gyermekei külföldi adoptálásának kivizsgálását, ám – szavai szerint – a járási szintű ügyészségi vizsgálat nem tárt fel tör­vény­sértést.

A szóban forgó munkácsi járási gyermekotthonból 1998 óta 48 gyermeket fogadtak örökbe, szinte vala­men­nyit külföldi állampolgá­rok. Mint az ügy kapcsán egy magát meg­nevezni nem akaró illetékes ré­szé­ről elhangzott, mind­an­nyian jó helyre kerültek és sokkal jobb sor­suk van, mint itthon len­ne. Te­gyük fel, hogy ez igaz, s va­la­men­nyien (az utóbbi négy év­ben egyébként közel kétszáz kár­pátaljai gyermeket adoptáltak külföldiek) meleg családi lég­kör­ben, kielégítő anya­gi körül­mé­nyek között élik min­den­napjaikat a határokon túl. Amennyiben azonban az említett szülők panasza megalapozott, a valódi szü­lők kárán „lelt” bol­dogság még­iscsak felvethet néhány etikai di­lemmát, és az ügyben tapasztalt hatósági „gya­korlat” is fur­csá­nak tűnik. Mivel magya­rázható például a máskor oly lassú és nehézkes bürokrácia látványos „gyorsasága”? Hogyan lehet­sé­ges, hogy a kijevi adop­tá­lási köz­pont en­gedélyét köve­tő­en a kül­földi örök­­befogadók oly rövid idő alatt „beszerezték” és benyújtották a bírósághoz az ilyen­­kor szükséges tengernyi okiratot, miközben ukrán állampolgároknak ehhez hosszú hetekre, hónapokra van szüksége? Mindezek tetejébe, a döntést követően szinte azonnal már kész úti okmányokkal ülhettek repülőre a gyermekek…

Jelenleg nem kizárt az sem, hogy nem egyedi esetről van szó. Hogy a gyermekek örök­befo­ga­dása körül valami nincs rendjén, az mindenesetre gya­nítható egy a legfelső ügyészség felügyelete alatt lefolytatott közelmúltbeli vizsgálatból is, bár hivatalosan az általunk ismer­tetett eset és a szóban forgó vizs­gálat között nincs közvetlen összefüggés.

P. Zs.