Segítség, adoptálták a gyermekeinket?!
Örökbefogadás Kárpátalján
Az ungvári járási ügyészség nyomozást folytat két ungvári gyermek adoptálásának ügyében. A roma testvérpárt egyazon gyermekotthonból „adták örökbe” külföldieknek – a szülők állítása szerint tudtuk és beleegyezésük nélkül.
Az ungvári járási ügyészség nyomozást folytat két ungvári gyermek adoptálásának ügyében. A roma testvérpárt egyazon gyermekotthonból „adták örökbe” külföldieknek – szüleik állítása szerint tudtuk és beleegyezésük nélkül. Az egyébként hosszadalmas örökbefogadási eljárás mindkét esetben alig néhány napot vett igénybe: Kijevben engedélyezték az aktust, helyben megszületett a bírósági döntés, néhány nappal később pedig repülőre is ültek az újdonsült szülők és az adoptált gyermekek.
Az ügyben érintett házaspárnak tíz év alatt öt gyermeke született: három fiú és két leány. A legidősebb idén lesz nyolcéves, a legkisebb még nincs egyesztendős. Lakhatási és megélhetési gondjaik miatt előbb Vitalijt, később Szilviát, végül a szellemileg sérült Dmitrijt is gyermekotthonba adták (a három gyermek ma 7, 5, illetve 2 éves). Tették ezt azzal a szándékkal, mondják, hogy amint lesz saját otthonuk, magukhoz veszik gyermekeiket, és megint teljes lesz a család.
Mint később kiderült, az otthonban nem is tudták, hogy a két gyermek testvérpár; egyrészt különbözött vezetéknevük: Vitalij édesanyja, Szilvia apja családnevén szerepelt a nyilvántartásban, másrészt a nevelők szerint a gyerekek maguk sem tudták, hogy testvérek, mivel gyakorlatilag sohasem nevelkedtek egy családban.
Szilvia és Vitalij neve idővel az „elhagyott gyermekek” listájára került, adataikat az otthon vezetői továbbították a kijevi adoptálási központba. Ott „talált rájuk” az az olasz, illetve amerikai illetőségű házaspár, akik később örökbe fogadták őket…
A szülők tavaly augusztusban elhatározták, hazaviszik gyermekeiket. Az otthonban azonban hűlt helyüket találták: Szilviát (egy másik örökbefogadott kisfiúval együtt) az év február 20-án Olaszországba, Vitalijt látogatásuk előtt négy nappal, augusztus 15-én Amerikába vitték új „szüleik”.
Útjuk a munkácsi járási bíróságra vezetett, ahol megszületett a határozat a gyerekek örökbeadásáról. Kérésükre ott kiadták azon bírósági döntés kivonatát, amely Vitalij esetében kimondta a szülői jogfosztást. Ekkor ügyvédhez fordultak, akinek javaslatára a járási ügyészségnél kérték az eset kivizsgálását, az ügyészség azonban törvényesnek minősítette mind a szülői jogfosztást, mind az adoptálási eljárást.
A következő lépés a Legfelsőbb Tanács emberi jogi biztosához írt levél volt. Sajtóértesülések szerint az emberi jogi biztos nevében vizsgálódó szakértőt több évtizedes jogvédelmi tapasztalata dacára is meghökkentette az eset. Mint kiderült, az érintett édesanyát – annak állítása szerint – nem értesítették a folyamatban lévő szülői jogfosztási eljárásról és a bírósági tárgyaláson sem volt jelen (noha lakcíme több jegyzőkönyvben és hatósági igazolásban is szerepel).
– Az ügyben még tart a nyomozás, menetéről ezért értelemszerűen nem tudok konkrét tényekkel szolgálni – nyilatkozta a Kárpátaljának Ivan Stefanyuk, Kárpátalja megyei főügyészének első helyettese. – A két szóban forgó adoptálás törvénytelen volta ma még nem bizonyított. A nyomozás során áttekintik az ügyben szereplő hivatalos okiratokat, kezdve a gyermekek elhagyásáról felvett jegyzőkönyvekkel (azaz a szülők állítólag nem látogatták gyermekeiket az otthonban – a szerk.), folytatva a szülői jogfosztást kérelmező folyamodványokkal, de ide tartozik a szülői látogatás, illetve a telefonon történő megkeresés esetleges elhallgatásának kivizsgálása is. Ezután következhet az ügyben érintett személyek körének megállapítása, s eljárásuk minősítése. Mindezek fényében mérlegelhetjük, reagálunk-e az ügyben született bírósági határozatra. Hangsúlyoznám azonban, hogy egyelőre még senkivel szemben nem emeltünk vádat. Amennyiben szükséges, természetesen megtesszük a megfelelő jogi lépéseket.
A bíróság döntésével szembeni fellebbezés határideje ugyanakkor rég lejárt – hangsúlyozta Ivan Stefanyuk, a továbbiakban az ügyben esetlegesen felmerülő új, eleddig ismeretlen körülmények nyomán bírálhatja felül korábbi határozatát a taláros testület.
A főügyészhelyettes elismerte, hogy a szóban forgó házaspár tavaly már kérte gyermekei külföldi adoptálásának kivizsgálását, ám – szavai szerint – a járási szintű ügyészségi vizsgálat nem tárt fel törvénysértést.
A szóban forgó munkácsi járási gyermekotthonból 1998 óta 48 gyermeket fogadtak örökbe, szinte valamennyit külföldi állampolgárok. Mint az ügy kapcsán egy magát megnevezni nem akaró illetékes részéről elhangzott, mindannyian jó helyre kerültek és sokkal jobb sorsuk van, mint itthon lenne. Tegyük fel, hogy ez igaz, s valamennyien (az utóbbi négy évben egyébként közel kétszáz kárpátaljai gyermeket adoptáltak külföldiek) meleg családi légkörben, kielégítő anyagi körülmények között élik mindennapjaikat a határokon túl. Amennyiben azonban az említett szülők panasza megalapozott, a valódi szülők kárán „lelt” boldogság mégiscsak felvethet néhány etikai dilemmát, és az ügyben tapasztalt hatósági „gyakorlat” is furcsának tűnik. Mivel magyarázható például a máskor oly lassú és nehézkes bürokrácia látványos „gyorsasága”? Hogyan lehetséges, hogy a kijevi adoptálási központ engedélyét követően a külföldi örökbefogadók oly rövid idő alatt „beszerezték” és benyújtották a bírósághoz az ilyenkor szükséges tengernyi okiratot, miközben ukrán állampolgároknak ehhez hosszú hetekre, hónapokra van szüksége? Mindezek tetejébe, a döntést követően szinte azonnal már kész úti okmányokkal ülhettek repülőre a gyermekek…
Jelenleg nem kizárt az sem, hogy nem egyedi esetről van szó. Hogy a gyermekek örökbefogadása körül valami nincs rendjén, az mindenesetre gyanítható egy a legfelső ügyészség felügyelete alatt lefolytatott közelmúltbeli vizsgálatból is, bár hivatalosan az általunk ismertetett eset és a szóban forgó vizsgálat között nincs közvetlen összefüggés.
P. Zs.
