„A fotózás már szenvedély”

Szerelmek: család, hivatás és zene

Fülöp György hivatásos zenész és történész, az ungvári Honismereti Múzeum Népművészeti Osztályának tudományos munkatársa nyolc éve fotóz mindent, ami meglátása szerint „lencsére érdemes”. 1997-től a Blaho­visznyik (Örömhír) c. görög katolikus folyóirat fotósa. A profi szintű amatőr fotósként számon tartott művész első önálló kiállítása május első hetében nyílt meg.

A világ az én sze­mem­­­mel című tárlat Ungváron, a Bródy András Magyar–Ruszin Nem­ze­tiségi Központban volt látható egy hétig, majd a Múzeumi Világnap tiszteletére (május 18.) az ungvári várba került, és a továbbiakban ott lesz meg­tekinthető.

– Hivatásos zenész és történész létére mikor „lobbant szerelemre” a fotóművészet iránt?

–1993-ban, mikor megszületett a fiam, még biológus kollégámat hívtam, hogy készítsen rólunk néhány családi fotót. Mikor két évvel később megszületett a kislányom, megvettem az első Szmena–35M fényképezőgépemet, és magam láttam neki a fotózásnak. Megtetszett, azóta a sokadik gépemet „fogyasztom”. Az első masinát még állandóan „csőre töltve” hordtam magamnál, hogy le ne ma­radjak valamiről. Ma ez már nincs így, de néha bánom, mert valóban előfordul, hogy egy adott pillanatban szívesen használnám.

– Mit takar a kifejezés, hogy amatőr fotóművész?

– Attól függ, honnan nézzük. Amatőrnek amatőr vagyok, mert nem ebből élek, de a hozzáértők azt mondják, hogy a képeimen utolérhető némi professzionalizmus, más szóval tehetség, készség, amit érdemes fejleszteni. Hogy mit jelent ez az első önálló kiállítás? Nagyon sokat. Főleg, amikor szemtanúja vagyok, hogy teljesen ismeretlen emberek szépnek látják az általam „elkövetett” pillanatképeket – egy hajnali égboltot, egy lőrést, egy éjszakai szilvafát, egy hegyi tavacskát, egy különleges emberi arcot stb.

– Milyen témákat fotóz szívesen?

– Amire a legtöbb film­tekercset „ellőttem”, az az ungvári vár és várhegy, a természet, valamint a gyermekeim. Számomra akkor kívánkozik filmre valami, ha annyira egyedi és megismételhetetlen, hogy csak azé, aki meglátta és megörökítette.

F. K.