Népirtás volt az ukrajnai éhínség
Az ukrán parlament az elmúlt héten tartott vitanapot az 1932–33. évi nagy éhínségről, amelyen Dmitro Tabacsnik miniszterelnök-helyettes azt javasolta: a törvényhozás vesse fel az ENSZ-ben az 1932–33. évi ukrajnai éhínség népirtássá minősítésének kérdését.
A történelemben első ízben alkalmazott egy állam politikai céllal élelmiszer-elkobzást saját lakossága tömeges megsemmisítésére – áll a legfelsőbb tanács által az esemény 70. évfordulója kapcsán elfogadott dokumentumban. Az ukrán gabonatermelők millióinak mesterséges kiéheztetéssel történt tömeges megsemmisítése „a sztálinizmus politikai rendszerének tudatos terrorcselekményévé” vált – mutat rá a felhívás.
Ukrajnában a XX. században három éhínség pusztított: a polgárháború után, 1932–33-ban és 1946–47-ben. A legsúlyosabb az 1932–33. évi volt. A kiéheztetés 40 milliós lakosságú területet érintett, elsősorban a mezőgazdasági vidékeket sújtotta.
Jurij Sapoval professzor korábban a Deny című ukrán napilap hasábjain többek között rámutatott: noha a szovjet vezetés tudta, hogy Ukrajnában milliók éheznek, 1932-ben és 1933-ban tizennyolc, illetve tízmillió pud (1 pud=16,38 kg) gabonát exportált az iparosítás érdekeire hivatkozva. A szocialista vagyon eltulajdonításáról szóló, Sztálin által személyesen megfogalmazott törvény alapján 1933 elejére 54 645 embert ítéltek el, közülük kétezret lőttek agyon.
Történészek az 1937-i népszámlálás adatai alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a fizikai kimerültség, az emésztőszervi megbetegedések, a tömegessé vált kannibalizmus, a tífusz, a megtorlások, az idegösszeomlással és az egzisztencia elvesztésével összefüggő öngyilkosságok következtében Ukrajna népessége közel hétmillióval csökkent ebben az időszakban, más becslések szerint az áldozatok száma a tízmilliót is elérhette.
MTI–ntk
