Indul az ukrán szafari?

Janukovics készen áll, ellenzéki elnökjelölt kerestetik

Az elmúlt hetek meghatározó külpolitikai jelensége Lengyelország regionális hatalmi pozícióinak folyamatos erősödése volt, míg a belpolitikában folytatódik a jövő nyáron esedékes elnökválasztásra való készülődés.

Az ukrán parlament a papírformának megfelelően jóváhagyta ukrán békefenntartók küldését Irakba. Így magyarok, ukránok együtt szolgálnak majd lengyel parancsnokság alatt. Figyelemre méltó, hogy a lengyelek regionális nagyhatalmi státusra törnek, és ezért merész külpolitikai lépésekre is elszánják ma­gu­kat. Például harcoló alakulatot küldtek Irakba, döntöttek ingyenes vízumok kiadásáról az ukrán állampolgároknak. Magyarország pedig, holott gazdaságilag jobban áll a lengyeleknél, arra kényszerül, hogy utólag alkalmazkodjon; utólag küldje el a katonáit Irakba, a lengyelekéhez hasonló megállapodást kössön az ukránokkal vízumügyben, illetve ne tudjon ilyen megállapodást kötni, amíg részleteiben is tisztázódik, mit intézett valójában e tekintetben Lengyelország.

Ukrajnában az ellenzéki fronton a helyzet változatlan. Megállapodás az esetleges közös elnökjelöltről továbbra sincs. Tyimosenko egyre durvábban noszogatja Juscsenkót, hogy állapodjanak már meg, azaz a Messiás ajánljon már valamit potenciális támogatóinak választási győzelme esetére. Mire a Mi Ukrajnánk vezére azt üzeni vissza, hogy a különféle posztok előre tör­ténő leosztása a legbiztosabb mód­ja az összeveszésnek. A jutal­makat utólag kell kiosztani, a kam­pány során szerzett érdemek alapján.

A kölcsönös gyanakvás tehát az ellenzéki vezérek helyzetéből adódik. Juscsenko joggal tart attól, hogy minden egyes odaígért miniszteri, nagyköveti, kormányzói stb. poszttal híveinek tucatjait fogja eltaszítani jó előre azáltal, hogy az áhított zsákmány reményétől is megfosztja őket. Híveit és szövetségeseit viszont idegesíti a lehetőség, hogy ők megküzdenek ugyan a győzelemért, a végén mégsem kapnak semmit, mert a jó zsíros állásokat a Messiás kedvencei és a győzelem után átállt oligarchák és főhivatalnokok kaparintják meg.

A hatalompárti tábor fő eseménysora Janukovics miniszterelnök, a Nagy Don buldózerszerű nyomulása. A fizetésemeléshez szükséges pluszbevételekről szóló csomagot ugyan nem sikerült keresztülvinnie a parlamentben, de az igen jelentős adócsökkentésről szólót igen. Ami viszont még lényegesebb, népszerűségi indexe töretlenül növekszik, már fel is zárkózott a lista harmadik helyére, Szimo­nyenko mögé. Ha így folytatja, néhány hónapon belül méltó kihívója lehet a Mes­siásnak. Hacsak addig áldozatul nem esik Med­ved­­csuk vala­me­lyik intrikájának vagy a Garantáló féltékenységének (e két ve­szély­­forrás szorosan összefügg).

Egyelőre van rá esély, hogy tovább erő­­sítheti a kor­mány ellenőrzését saját embe­rei­nek kinevezésével a miniszter­helyettesi posztokra. Ezek a posz­tok úgy keletkeztek, hogy meg­szűnnek a államtitkári pozíciók, amelyeket nemrég vezettek be, Európára való hivatkozással. Az európai modellhez való közelítés volt az ürügy most is, amikor a kormányzati stabilitás és szakmai hozzáértés letéteményesei immár a miniszterhelyettesek lesznek. Olyan találgatások is napvilágot láttak, amelyek szerint ezekkel a posztokkal fognak majd fizetni az alkotmánymódosítási procedúrában leadandó szavazatokért. Ehhez ugyanis 300 voksra van szükség, vagyis további ötven-hatvan parlamenti képviselőt kell megnyerni a jelenlegi hatalompárti többség mellé.

Janukovics pozíciói tehát mindent egybevetve erősödnek, ezáltal a taktikai helyzete is javul. Népszerűségének és ismertségének gyors felfutása a miniszterelnöki poszton jelzi, hogy a hatalompárti elnökjelölt csak innét startolhat eséllyel. A startpozíció pedig máris foglalt: egy kétméteres donyecki rendezkedik be rajta nagy vehemenciával, aki úgy érzi, saját erejéből jutott el idáig, és jár neki a jog a döntőben való indulásra a hatalom nevében. Ha a többiek ráhagyják, akkor ez azt je­len­ti, máris ő a főnök és nem Kucsma. Ha elveszik tőle a miniszterelnökséget, akkor megsértődhet és átállhat Juscsenkóhoz Don­básszal és a kapcsolódó nehézipari centrumokkal egyetemben.

A hatalomtáborbéli konkurensei számára tehát a Nagy Don olyan, mint egy feldühödött nagy­­vad az afrikai szafari résztvevőjének: ahogy gyorsul, úgy válik egyre nehezebbé a leterítése. Ha sokáig várnak a halálosnak szánt lövéssel, akár el is késhetnek, és akkor a vad lendületből gázolja le a pórul járt vadászt – legalábbis ez derül ki azokból az útleírásokból, amelyek neves afrikai vadászok tollából származnak. A statisztikák is azt mutatják, hogy a szafaribalesetek jóval nagyobb hányadát okozzák például bivalyok, mint oroszlánok.

Sz. K. M.