Régi egyházi iratok Korláthelmecen

Helytörténészek figyelem!

2003. augusztus 1., 02:00 , 133. szám

A hivatásos vagy amatőr kutatók gyakran panaszkodnak arra, hogy a Kárpátaljával kapcsolatos egyházi okiratok, dokumentumok ma már nehezen vagy alig fellelhetők. A levéltárakban őrzött egyházi dokumentáció a gyakorlatban hozzáférhetetlen, a helyi templomok, lelkészlakok irattárai pedig többnyire elpusztultak. A kor­lát­helmeci református gyülekezetnek sikerült megőriznie ősi iratait, melyek éppenséggel szakemberkézre várnak.

A rendszerváltás előtti időkben Korláthelmecen is titok fedte a nagy múltú helyi református gyülekezet iratanyagának hollétét. Mint utólag kiderült, a mindenkori gondnokok őrizték, adták nemzedékről nemzedékre. A megsárgult iratokat ma Ádám Ferenc gondnok és családja őrzi.

– Amikor időm engedi, magam is bele-beleolvasok a papírokba, így tudok segíteni azoknak, akik konkrét adatok iránt érdeklődnek – mondja a gondnok felesége, Mária. – Érdeklődtek már amerikai családfakutatók, helyi egyetemisták, és mi meg is mutattunk nekik mindent, de a kezünkből soha semmit nem adtunk ki. Szeretnénk, ha egyszer egy hozzáértő szakember is áttanulmányozná az iratokat.

Közben a szekrény mélyéről előkerül a megsárgult, tekintélyes papírhalmaz. A legrégebbi dokumentum 1799-es keltezésű és az új református templom alapkőletétele alkalmából íródott. Részlet az írásból: „A Korlát és Hupka hel­meczi királyi templom fundamentumának letétele alkalmasságával. A fundamentumba egy kőtáblára ez a metszés vágatott: Isten dicsőségére épittem a K. és H. helmeci ekklésia 1799.-ik évében. Ezzel egy arkus papiroson itt írás vagyon…”

Számos esperesi, püspöki körlevél is megtalálható itt, a legrégebbi 1804-es keltezésű. A „K. H. P. A helmetsi helvét hitvallású Énekkar Alapszabályai” című okirat 1877-ben íródott.

Értékes információkkal szolgálhat az „Adalékok a Tiszánin­neni Ev. Ref. Egyházkerület Történelméhez. Kérdő-Pontokra adott feleletek” c. kérdőív, mely a helmeci egyházközségre vonatkozóan tesz fel kérdéseket. Ebben számos adat található a helyi református templomra, az egyházi birtokokra és iskolára, valamint a gyülekezet akkori lélekszámára, összetételére, bevételeire-kiadásaira vonatkozóan. „A kérdő pontokra adandó feleletek a fontos ügyhöz méltó pontossággal 1898. őszére készítendők s a kitöltött ívek esperesi úton a püspöki hivatalhoz küldendők” – áll a többlapos kérdőív címlapján, ám mint a példa mutatja, a dokumentum nemigen jutott el a címzetthez (esetleg később visszakerült az egyházközséghez).

Fellelhető a településen szolgált papok, egyháztanítók névsora is, továbbá számos végrendelet, adományozó levél, köztük Korláth Lászlóé, aki jelentős értékben ajándékozott földbirtokot, jószágot, pénzt a helyi egyháznak. Épen maradt több presbiteri határozat, presbiteri közgyűlésről szóló jegyzőkönyv, továbbá az „Ungi református egyházmegye 1920–25. években tartott rendes és rendkívüli közgyűléseinek Jegyzőkönyve” c. okirat is.

Egy 1929. május 5-én kelt, „az irattár rendszerezéséről szóló átvételi jegyzék” nem kevesebb mint 244 iratot említ cím szerint. Nem számoltunk utána, de ma is több száz régi okmány vár feldolgozásra e kicsiny ungi községben.

Akinek ezek után kedve támadt komolyabban tanulmányozni az iratokat, többnapos munkára számítson és latintudását se „hagyja otthon”, mert néhány dokumentum esetében erre is szüksége lesz.

Popovics Zsuzsanna