Homonyik Sándor: A dalszövegeknek üzenetük van

Szükség van még a magyar zenére

Álmodj, királylány, Otthon várnak rád, Jézus Krisztus Szupersztár – a címekből bizonyára mindenki rájött már, hogy Homonyik Sándorról, a népszerű előadóról és dalszerzőről van szó. A női szívek megdobogtatójával az Aréna sátortáborban adott koncertjét követően beszélgettünk zenéről, magánéletről, tervekről.

– Mi a véleménye a jelenlegi zenei életről? Például arról, hogy manapság gyakorta a feldolgozásokat részesítik előnyben a szerzői dalokkal szemben?

– A zene mindig fejlődik. Természetes, hogy a fiatalok nem akarnak ugyanarra a zenére táncolni, szórakozni, mint a szüleik, de ez így is van rendjén. Ugyanakkor észrevehetően egyre több régi dal kerül elő, egyre több slágert dolgoznak fel. Azt hiszem, vannak jól megírt dalok, amelyek sok éven keresztül, óriási távolságokat leküzdve is hatnak. Az idén például igen meleg fogadtatásban volt részem, amikor az ausztráliai magyarok meghívásának tettem eleget. Meglepődve tapasztaltam, hogy Ausztráliába is eljutnak a dalaink. De ugyanezt láttam Erdélyben, és most itt, Kárpátalján is. Annak ellenére, hogy a helyi rádiókban nem játsszák naponta a dalainkat, mégsem felejtettek el bennünket.

– Van még igény arra a romantikus, lírai hangvételű zenére, amely az Ön repertoárját is jellemzi?

– Mondhatom, igen nagy az érdeklődés, s véleményem szerint a mai fiataloknak minél több olyan zenét kellene hallgatniuk, amelyek magyar nyelven megfogalmazott üzenetet hordoznak. Persze az angolszász zene nagy hatással volt mindig is a hazai irányzatokra, és a fiatalok ezt veszik alapul, amikor kialakítják a saját zenei világukat, mégis, nem lenne szabad elfelejteni, hogy voltak ennek a szakmának nagy öregjei is, akik kitaposták a magyar könnyűzene ösvényeit. Bár a világban a globalizáció és az igénytelenség a tendencia, azért még mindig nagy szükség van magyar dalokra, mert akik hallgatják ezeket és értik a szöveget, azokhoz azonnal eljut az üzenetük, hisz őket is hasonló gondolatok foglalkoztatják, mint a szerzőket.

– Készül új lemez kiadására?

– Most van előkészületben az új szólólemezem. Örömmel jelenthetem, hogy ez év karácsonyára megjelenik az új Ho­mo­nyik Sándor-album. A lemezen az új szerzemények mellett több olyan dal is hallható majd, amelyeket már régen megszerettek a rajongók.

– Van szívéhez közel álló, kedvenc dala?

– Természetesen. Nagy szerencsém van, mert kiváló alkotói, baráti csapattal dolgozhatok együtt. Így Menyhárt Jánossal – ő írja Demjén Ferenc dalait is –, Miklós Tibor barátommal, aki szintén nagyon jó szövegíró. Nemrég megkeresett a legendás Illés zenekar két tagja, Illés Lajos és Szörényi Levente, ami nagy megtiszteltetés számomra, mert kissrác koromban az Illés együttes zenéjén nőttem fel. Illés Lajosnak van egy zenés darabja, a Magyar Ének, melyben az egyik főszerepet én éneklem. Ez az egyik kedvencem. A másik az István, a király rockopera folytatása, Szörényi Levente és Bródy János új zenés darabja, a Veled, Uram, amelyben a címszerepet énekeltem lemezre.

– Mivel foglalkozik, amikor éppen nem zenét szerez vagy énekel?

– Túl a negyvenen, építeni kezdtem a családi fészket. Vásároltam vidéken egy házat, és most azt újítgatjuk, építgetjük. Úgyhogy élem a vidéki emberek egyszerű életét, és amikor valami eszembe jut a munkálatok közben az új lemez kapcsán, akkor befutok a házba és jegyzetelek.

Váradi Natália