Új kenyér megáldása és zenés műsor Ungváron

Augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnep: Szent István király napja, a magyar államalapítás, a kereszténység felvételének emléknapja és az új kenyér ünnepe is.

Az ungvári magyar közösség összefogásának jeleként idén a megyeszékhelyen a református templomban ünnepi istentiszteletre és az új kenyér megáldására került sor augusztus 20-án. Annak ellenére, hogy Kárpátalján ez nem munkaszüneti nap, és a hőség is visszatért, Ungvár és a közeli Tarnóc magyarsága szép számban összegyűlt az eseményre. Még olyanok is jelen voltak, akiket a sors évekkel korábban külföldre irányított, most mégis fontosnak tartották, hogy szülővárosukban ünnepeljék ezt a napot.

– Számunkra ez az ünnep nagyon fontos, tanít az értékekre, amit századok, évezredek közvetítenek – mondta Héder János, az Ungvári Református Gyülekezet és az Ungtarnóci Református Gyülekezet lelkipásztora, püspökhelyettes, a Kárpátaljai Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője, majd az alkalmat Isten előtti meghajlással kezdték és a régi magyar református énekeskönyv Isten szívén megpihenve kezdetű dicséret csendült fel.

– Atyám, aki megtartottad népünket az évszázad viharaiban és ma is egybegyűjtöttél minket, csendesítsd el bennünk a félelmet, a bizonytalanságot, és a holnap miatti szorongást, add, hogy a mai együttlét ne csak megemlékezés legyen a múltról, hanem éltető reménység a jelenben és útmutatás a jövőre – könyörgött a tiszteletes a családokért, a szétszakítottságban élőkért és azért, hogy eljöjjön a békesség. – A kárpátaljai emberek évszázadok óta a megmaradásért küzdenek, birodalmak jöttek és tűntek el, határok rajzolódtak újra a fejünk felett, de mi ma is itt vagyunk! Szent István államalapítására és az új kenyérre emlékezve nem a múltba révedünk, hanem a jövő fundamentumát keressük. A magyarság és az egyház megmaradása a gondviselésen és a keresztény hithez való hűségen múlik, ami a nehéz időkben is megtartja a nemzetet.

A közös ima és az István királyról, a bölcs uralkodóról, az összkereszténység szentjéről szóló ünnepi gondolatok a magyarság összetartozására, valamint Szent István örökségének máig érvényes üzenetére irányították a figyelmet.

– Nem teher nélküli, gondtalan világban élünk, de van miben kapaszkodnunk. Ma, amikor a kárpátaljai magyarság sorsa bizonytalannak tűnik, a megmaradás kulcsa ugyanaz, mint ezer éve, visszatérés a forráshoz. Nem a félelem, hanem a lelki elhívás alapján kell élnünk – emelte ki Héder János és István királyéhoz hasonló tisztánlátást, elkötelezettséget kérve imádkozott a gyülekezetért, a családokért, az egész magyarságért.

Az összejövetel második részében Ezer évet kőbe vésnek… zenés műsort hallhattak Györkené Csákány Marianna és Ivaskovics József előadásában.

Többek között Reményik Sándor, Bodnár Éva, Pósa Lajos megzenésített versei hangzottak el, de azt a dalt is előadták, amelyet tavaly Budapesten annak az apropóján énekeltek, hogy a versmegzenésítők számára meghirdetett pályázaton a második helyen végeztek.

A megható szolgálatot követően Héder János tiszteletes megáldotta a kenyeret, ami kétkezi munka gyümölcse, Isten jelenlétének és megtartó kegyelmének látható jele is.

– Itt, Ungváron, Kárpátalja sokat próbált földjén is tudjuk, hogy mit jelent a mindennapi kenyér. Tudjuk, milyen az, amikor a jövő bizonytalan, amikor a nehézségek árnyékot vetnek a mindennapokra, ezért az új kenyér számunkra nem megszokott ritualitás, hanem a fennmaradás, és az élet, a remény szimbóluma. Ahogy az Úr megáldotta a búzaszemet a földben, hogy életet hozzon, úgy áldja meg ma a mi közösségünket is – mondta, majd a megáldott és megszegett ünnepi kenyérből Héder Katalin kínálásával kedveskedtek a jelenlévőknek.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) képviseletében Rezes József, az Ungvári Városi Alapszervezet elnöke, valamint Héder János tiszteletes és Ivaskovics József presbiter koszorút helyeztek el a templom előtti millenniumi emlékműhöz.

– Szent István királyunk és az államalapítás ünnepe itt, Ungváron mindannyiunk számára a megmaradásról és a reményről szól. Az idei augusztus 20-i nemzeti ünnepünk alkalmából az ungvári református templomban gyűltünk össze ünnepi istentiszteletre és az új kenyér megáldására. Az alkalmat Ivaskovics József és Györkené Csákány Marianna megható zenés előadása tette még felemelőbbé. Az istentiszteletet követően közösen megkoszorúztuk a templom előtti millenniumi kopjafát.

Emlékszem a régi időkre, amikor az ungvári vár udvarában még szinte el sem fértünk, annyian voltunk. Ma – a költő szavaival élve – megfogyva bár, de törve nem, kisebb létszámmal, de annál nagyobb meghittséggel és hittel ünnepeltünk.

Tudjuk, hogy Ungváron ma sajnos már csak őrlángként vagyunk jelen. De az őrláng feladata a legfontosabb: megtartani a tüzet a viharban. Nem hagyjuk kialudni az ezeréves parazsat, hittel őrizzük közösségünket a szülőföldünkön bízva abban, hogy ez az őrláng egyszer újra nagyobb lángra lobban! – fogalmazott Rezes József és köszönetet mondott Héder János tiszteletesnek a szolgálatáért, s mindenkinek, aki jelenlétével erősítette az ungvári magyarságot.

rv