Fél évszázada nem volt ilyen aszály

Kritikus a folyók vízszintje

Majd ötven éve nem tapasztalt aszály sújtotta idén vi­dékünket, melynek következtében jelentősen apadt folyóink vízszintje, s a kutakból számos településen eltűnt az ivóvíz. A jelenség a legvadabb teóriákat szüli az érintettek körében. A tényekről a szakembereket kérdeztük.

Mint Mihajlo Danil­juk, a megyei meteorológiai központ vezetője a Kárpátaljának elmondta, idén nyáron szokatlanul hosszú ideig tartott a rendkívül meleg és száraz idő. Néhány ritka kivételtől eltekintve több mint egy hónapig nem csökkent árnyékban harminc fok alá a napi csúcshőmérséklet, a felső földréteg hőfoka 10 centiméter mélyen 25 fokra melegedett fel, ami példátlannak számít az utóbbi években. Mindez kedvezőtlenül hatott a folyók, patakok vízszintjére is. A folyók egyes szakaszain a vízszint negatív rekordokat döntögetett, több patak teljesen kiszáradt. A szakértők szerint utoljára a hatvanas évek közepén volt ilyen kritikusan alacsony folyóink vízszintje, idén mintegy 50-60 százalékkal maradt el a sokévi átlagtól.

A megyei meteorológiai fő­osz­tály által mért vízszint augusztus ulolsó napjaiban a Tiszán Rahónál volt a legalacsonyabb – 124 centiméter, ami csupán 4 centiméterrel ma­gasabb az 1946 óta számított sok­évi minimális átlagos vízszintnél. A Latorcán Csapnál volt a legalacsonyabb a vízállás – 118 cm, ez azonos a sok­évi minimális vízszinttel. A Borzsa vize Dolhánál volt a legse­kélyebb – 107 centiméter, ami szintén megközelítette a sokévi mi­nimális átlagvízszintet.

Súlyosbította a helyzetet, hogy augusztus első 3 hetében ele­nyésző volt a megyében le­hul­lott csapadék mennyisége. Az em­lített időszakban a legtöbb csapadékot a Ra­hói járásban mérték, ám az is mindössze 10 mil­limétert tett ki, s a sokévi átlagnak mind­össze 25 száza­lé­kát jelentette. Ungváron ugyan­eb­ben az időszakban csupán 0,1 mm-nyi csa­pa­dék hullott, azaz gyakorlatilag egyáltalán nem volt eső. Általánosságban a szo­ká­sos csapadékmennyiségnek csu­pán 10 szá­za­lé­ká­ról beszélhetünk a me­gyé­ben ebben az időszakban.

Az idei aszályt és annak a természetre gyakorolt hatását Mi­hajlo Daniljuk katasztrofálisnak minő­síti, következményeit tekintve az 1998. és 2001. évi súlyos árvizekéhez méri. Mint mond­ja, az árvizek és egyéb meteorológiai jelenségek ciklikusságát figyelembe véve, átmeneti korszakban vagyunk egy melegebb, s egyben szárazabb éghajlat felé, amit a tudományos kutatások is igazolnak.

A meteorológiai központ vezetője az aszály egy másik velejárójára, veszélyére is figyelmeztet: könnyen kialakulhatnak er­dő- és tarlótüzek.

Volodimir Csipak, a megyei meliorációs és vízgazdálkodási főosztály vezetője szerint a kisebb hegyi folyók, patakok esetében természetes jelenség nyaranta az apadás, ám idén ennek mértéke katasztrofális. Tavasszal a vízgazdálkodási főosztály jelentős mennyiségű vizet tartalékolt a víztározókban, illetve a zsilipekkel ellátott csatornákban, ennek köszönhetően nyáron lehetőség nyílt a földek öntözésére, illetve a folyók, patakok, csatornák vízszintjének szabályozására. A Tiszán azonban nincs lehetőség a víz­szintszabályozásra, ezért aztán a folyó egyes részein kritikusan alacsony volt a vízállás. Ennek ellenére a folyó vízminősége viszonylag jónak volt mondható.

A szakemberek véleménye szerint hosszú távon természeti szélsőségekre lehet számítani, azaz az aszályos időszakokat hirtelen lezúduló nagyobb csapadékmennyiség követi majd.

B. J.