Kárpátaljai szexbiznisz

Jól kamatozik a legősibb mesterség

Ukrajnában, s azon belül Kárpátalján minden adott a sikeres szexüzlethez: a stabil kereslet és a magas jövedelmezőség. A prostitúció létezett, létezik és a jövőben is létezni fog – vélekedik a téma szakértőinek többsége.

A prostitúció, ha különböző formákat is ölt, minden országban létezik, azokban is, ahol hivatalosan tiltva van, mint például Ukrajnában. Olga Balakireva, az Ukrán Szociális Kutatások Intézete (USZKI) igazgatóhelyettesének véleménye szerint, akit a Korresz­pondent c. hetilap idéz, Ukrajna számára a prostitúció elsősorban szociális-gazdasági probléma. A nők legtöbbször azért szállnak be a szexiparba, mert nincs más megélhetési forrásuk. Kutatásaikból kiderül, hogy a prostituáltak 70 százaléka soha sehol nem dolgozott, még akkor sem, ha közép- vagy felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. Igaz, az éremnek másik oldala is van: az ilyen szolgáltatások iránt stabil kereslet mutatkozik. Az USZKI által végzett felmérés szerint a megkérdezettek 23 százaléka úgy véli, a társadalomnak szüksége van a prostituáltakra, 57 százalékuk szerint nincs rájuk szükség, 20 százalékuk pedig bizonytalan e tekintetben.

Szakértői becslések szerint Ukrajnában 25 ezerre tehető a 16 és 45 év közötti prostituáltak száma. A „szakmából” általában csupán a kiöregedett szerelemhölgyek távoznak, ugyanis a szex-bizniszből igen nehéz makulátlanul kiszállni és új életet kezdeni. Ha valaki mégis megteszi, gyakran előfordul, hogy egy idő múlva visszatér, hiszen a prostitúció, a morális aggályokat félretéve, jövedelmező üzlet. Az USZKI-felmérés szerint a testüket naponta áruba bocsátók általában havonta több mint 800 hrivnyát keresnek.

Ukrajna büntető törvénykönyve a prostitúciót legkevesebb 50, maximum 500 minimálbérnek megfelelő pénzbüntetéssel vagy 120 órás közmunkával sújtja. Ugyanakkor a rendőrségnek nincs joga arra, hogy őrizetbe vegyen egy prostituáltat, legfeljebb a személyazonosság megállapítása végett kísérhetik be az illetőt. őrizetbe venni csak a közvetítőket és a futtatókat lehet, ez viszont nehezen bizonyítható.

Marjan Popagyuk, a kárpátaljai megyei belügyi főosztály szervezett bűnözés elleni osztálya helyettes vezetőjének szavai szerint a prostitúció egyike a legjövedelmezőbb illegális üzletágaknak, ráadásul nehezen érhető tetten, nehezen bizonyítható a bűnösség, így a futtatók, szervezők esetében viszonylag csekély a lebukás veszélye.

Kárpátalján főleg Ungváron és Munkácson – a vasútállomá­sok környékén, a szállodákban, masszázsszalonokban – gyakori a kéjhölgyek felbukkanása, illetve egyre gyakrabban találkozni velük a Kárpátokban működő üdülőkben. Marjan Popagyuk szerint ugyanakkor Kárpátalján mindezidáig nem derítettek fényt olyan szervezett bűnözői csoportosulásokra, melyek prostituáltak futtatására szakosodtak volna. A megyében különösen a 80-as évek végén és a 90-es évek elején jelentett problémát a prostitúció, amikor az örömlányok szinte ellepték a külföldi vendégeket fogadó szállodákat, illetve a határátkelőkhöz vezető útszakaszokat. Mára azonban változott a helyzet, mindenekelőtt a jómódú vendégeket fogadó előkelő szállodákat szemelik ki a lányok, illetve a masszázsszalonok fedezé­ké­ben űzik az „ipart”.

A prostituáltak számát, illetve a szexiparból származó jövedelmet tekintve az Ukrajna nagyvárosait összesítő 32-es listán Ungvár a 17. helyet foglalja el: a városban 300-ra tehető a prostituáltak száma, az általuk „termelt” jövedelem pedig évi 2 millió 160 ezer hrivnyára rúg.

Az ungvári városi belügyi főosztály nyomozóosztályának adatai szerint a megyei székvárosban „dolgozó” örömlányok a megye legkülönbözőbb részeiről érkeznek a „nagyvárosba”. Az autóbusz- és a vasútállomás környékét főleg a Nagybereznai, Ungvári, Huszti és Beregszászi járásokból érkező hölgyek vették birtokukba. Jellemző, hogy gyakran öten-heten laknak egy lakásban, s az általában 14 és 30 év közötti kéjhölgyek már 5 hrivnyáért, sőt, akár egy korsó sörért, egy felesért, vagy egy doboz cigarettáért is „vállalják a munkát”. Igaz, klienseik általában nem ússzák meg ilyen olcsón a kalandot, hiszen rendre eltűnik a pénztárcájuk, lába kél egyéb értékeiknek. Rendszeresen feltűnnek a városban az ország más régióiból, sőt, Oroszországból érkezett örömlányok is. Nemrég az egyik szállodában például egy za­porizsjai és egy permi (Oroszország) prostit csíptek nyakon lopásért.

Míg az állomásokon és a környező területeken főleg a „problémás” családokból származó lányok „dolgoznak”, akiket mindenekelőtt a nincstelenség hajt ki az utcára, a szállodákban, masszázsszalonokban akár jómódú ungvári családokból származó, egyetemista lányokkal is találkozhatunk. Számukra a prostitúció, amellett, hogy pénzszerzési forrás, nem ritkán szórakozás is, mely lassan életformává alakul át. Esetükben egyórányi élvezet ára 50, egy éjszakáé pedig 150-200 dollár között mozog.

Úgy tűnik, az utóbbi időben megjelent vidékünkön a pornóüzlet is. Erre enged következtetni, hogy nemrég a megyei belügyi főosztály nyomozói egy pornófilmeket gyártó minis­tú­dióra bukkantak Ungváron, egy radvánci lakásban. A rend őrei korszerű technikát – több videó­magnót, keverőpultot – foglaltak le, ugyanakkor nem sikerült tetten érniük a szereplőket. Az ugyancsak lefoglalt videokazetták elemzéséből azonban kiderült, hogy a pornóstúdió főleg szlovákiai szereplőket foglalkoztatott a helyi, valamint Luck­ból, Lembergből, Doneckből érkezett lányok mellett. Az itt készült filmeket elsősorban a helyi piacokon értékesítették mindössze 20-30 hrivnyáért.

Baráth József