Bendász Dániel: Fellélegezhetett az egyház a tiltás évei után
Isten éltesse!
Bendász Dániel görög katolikus pap, a Beregszászi Görög Katolikus Esperesi Kerület esperese a napokban ünnepli 65. születésnapját. A jubileum kapcsán beszélgettünk Dániel atyával a megtett útról.
– Sok küzdelem után, hála Istennek, tanúi lehettünk a Szovjetunió összeomlásának, s kicsit fellélegezhettünk. Édesapám sajnos nem érhette ezt meg, pedig megjósolta a bekövetkeztét, s biztatott, hogy jönnek még jobb idők.
– Ön hitt neki, s folytatta a családi hagyományokat: nagyapját s édesapját követve, ugyancsak a papi hivatást választotta.
– Jómagam még az „illegális szemináriumban” tanultam, a görög katolikus egyház rehabilitációját megelőzően. Nehéz volt, a hétvégeken jártam Ungvárra tanulni. Abban az időben nagy segítségemre volt Ortutay Elemér atya. 1993. augusztus 29-én, Nagyboldogasszonykor, a nagyszőlősi búcsú napján szenteltek pappá. Ezt követően még öt éven keresztül tanítottam a Nagyszőlősi Technikumban, s láttam el ezzel párhuzamosan a parochusi feladataimat. Nagyon nehéz volt összeegyeztetni a munkámat a hivatással, de szerencsére akadtak jó emberek, akik segítettek, s akiknek most is hálás vagyok ezért.
– Elmondható-e már, hogy a sok nehézség, az üldöztetés után a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegyének sikerült talpra állnia és megerősödnie?
– Igen. Számos ezzel kapcsolatos örvendetes eseményről, tényről adhatunk számot. Nagy örömünkre hazakerültek Boldog Romzsa Tódor, a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye első boldoggá avatott mártírjának az ereklyéi, valamint megkezdhette működését a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum, ami jelenleg az egyetlen oktatási intézményünk. Esperesi kerületünkben számos rendezvényre kerül sor, ami szintén azt bizonyítja, hogy a tiltás éveit követően igenis sikerült összeszedni magunkat.
– Milyen reményekkel tekint a jövőbe?
– Először is remélem, hogy minél többen térnek majd vissza az egyházunkba. Sajnos még mindig nagy a paphiány. De örvendetes, hogy évről évre többen jelentkeznek az ungvári szemináriumba, ahol magam is oktatok.
– Gyermekkorában hogyan méltatták a születésnapokat?
– A mi családunkban nem volt hagyománya a nagy születésnapi ünnepségeknek. Szűk családi körben felköszöntöttük, valamilyen kisebb, jelképes ajándékkal örvendeztettük meg egymást.
–A jelenlegi jubileumot hogyan ünneplik meg?
– Nem tartom kerek évfordulónak az ideit, így ezt is csak szűk családi körben fogjuk megünnepelni. Ha a Jóisten megadja, hogy elérjem a 70. születésnapomat, azt minden bizonnyal barátaimmal és ismerőseimmel fogom együtt tölteni.
Váradi Natália
