Bendász Dániel: Fellélegezhetett az egyház a tiltás évei után

Isten éltesse!

Bendász Dániel görög katolikus pap, a Beregszászi Görög Katolikus Esperesi Kerület esperese a napokban ünnepli 65. születésnapját. A jubileum kapcsán beszélgettünk Dániel atyával a megtett útról.

– Sok küzdelem után, hála Istennek, tanúi lehettünk a Szovjetunió összeomlásának, s kicsit fellélegezhettünk. Édesapám sajnos nem érhette ezt meg, pedig megjósolta a bekövetkeztét, s biztatott, hogy jönnek még jobb idők.

– Ön hitt neki, s folytatta a családi hagyományokat: nagyapját s édesapját követve, ugyancsak a papi hivatást választotta.

– Jómagam még az „illegális szemináriumban” tanultam, a görög katolikus egyház rehabilitációját megelőzően. Nehéz volt, a hétvégeken jártam Ungvárra tanulni. Abban az időben nagy segítségemre volt Or­tutay Elemér atya. 1993. augusztus 29-én, Nagy­­­bol­dog­asszonykor, a nagy­szőlősi búcsú napján szenteltek pappá. Ezt követően még öt éven keresztül tanítottam a Nagyszőlősi Technikumban, s láttam el ezzel párhuzamosan a parochusi feladataimat. Nagyon nehéz volt összeegyeztetni a munkámat a hivatással, de szerencsére akadtak jó emberek, akik segítettek, s akiknek most is hálás vagyok ezért.

– Elmondható-e már, hogy a sok nehézség, az üldöztetés után a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegyének sikerült talpra állnia és megerősödnie?

– Igen. Számos ezzel kapcsolatos örvendetes eseményről, tényről adhatunk számot. Nagy örömünkre hazakerültek Boldog Romzsa Tódor, a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye első boldoggá avatott mártírjának az ereklyéi, valamint megkezdhette működését a Ka­rácsfalvai Sztoj­ka Sándor Görög Katolikus Líceum, ami jelenleg az egyetlen oktatási intézményünk. Esperesi kerületünkben számos rendezvényre kerül sor, ami szintén azt bizonyítja, hogy a tiltás éveit követően igenis sikerült összeszedni magunkat.

– Milyen reményekkel tekint a jövőbe?

– Először is remélem, hogy minél többen térnek majd vissza az egyházunkba. Sajnos még mindig nagy a paphiány. De örvendetes, hogy évről évre többen jelentkeznek az ungvári szemináriumba, ahol magam is oktatok.

– Gyermekkorában hogyan méltatták a születésnapokat?

– A mi családunkban nem volt hagyománya a nagy születésnapi ünnepségeknek. Szűk családi körben felköszöntöttük, valamilyen kisebb, jelképes ajándékkal örvendeztettük meg egymást.

–A jelenlegi jubileumot hogyan ünneplik meg?

– Nem tartom kerek évfordulónak az ideit, így ezt is csak szűk családi körben fogjuk megünnepelni. Ha a Jóisten megadja, hogy elérjem a 70. születésnapomat, azt minden bizonnyal barátaimmal és ismerőseimmel fogom együtt tölteni.

Váradi Natália