Kampányrajt a hazafiasság jegyében?

Szünetel a gátépítés Tuzla szigeténél

A Tuzla-ügy azzal, hogy az orosz gátépítés megállt az államhatárnál, veszített élességéből, de nem oldódott meg.

Az oroszok továbbra is kard­csörtetnek és barterezni akarnak, hogy valami hasznuk is legyen az egészből, és ne kelljen a semmivel visszavonulniuk. Ellentételként felmerülhet a Kercsi-szoros ügyének rendezése (mármint, hogy az oroszoknak ne kelljen kifizetni azt a pár millió dollárt az átkeléskor), az azovi-tengeri halászat és bányászat átengedése, az Odessza–Brodi olajvezeték fordított irányú felhasználása, illetve fontos szimbolikus orosz követelés az ukrán határőrség visszavonása a szigetről.

Az adott helyzetben az ukrán elitnek nehéz lesz engedményeket tenni, mert az ukrán közvélemény valamelyest felháborodott a történteken. Nagyjából mindenki, aki gondolkodik, belátja, hogy orosz agresszióról van szó, de a lakosságnak csak kb. a fele támogatja az ország szuverenitásának határozott védelmét. Az orosz közvélemény bezzeg szinte teljes egészében harcias birodalmi nézeteket vall, vagyis azt mondja, Tuzla az övék, és azt vissza is kell szerezni.

Érdekes módon ezúttal az ukrán vezető réteg mutat erőteljes nemzeti öntudatot, amit jelez az az elsöprő többség, amivel a parlament elfogadta a vonatkozó határozatot. Mindössze két jelentős kivétel van: Tihipko, a munkapárti nemzeti banki elnök és Gracs, a krími kommunista vezér nyíltan oroszpártiak továbbra is.

A szocdemek azonban, élükön Medvedcsukkal, pont olyan patrióta-honvédő hangnemet ütnek meg, akár Juscsenko és a Mi Ukrajnánk frontemberei. Mivel az előbbinek több országos TV-csatorna is rendelkezésére áll, ezért az ő kiállása még látványosabb. Olyannyira, hogy sokan összeesküvést szimatolnak az ügy mögött, mondván, Kucsma és Putyin szervezték az egészet, hogy a konfliktus kapcsán a haza megmentőiként szerepelhessenek saját közvéleményük előtt. A dolgok jelenlegi állása azt mutatja, hogy ha volt is összeesküvés, az inkább az orosz vezetésen belül, és nem Kucsma kedvéért, hanem a konkurensek vagy akár magának Putyinnak a lyukra futtatása végett szövődött.

Az orosz elnök most látta elérkezettnek az időt arra, hogy átvegye az országban a hatalmat a Jelcin családtól. Hodorkovszkij letartóztatása és még inkább Vo­losinnak, az elnöki adminisztráció vezetőjének távozása ezt jelenti. Az ukrán elitben tehát azok dörzsölhetik a kezüket, akik idejekorán jó kapcsolatokat építettek ki a KGB-s leningrádi csapattal. Med­vedcsuknak például köztudottan Volosin volt a moszkvai felsőbb kapcsolata, ami persze nem zárja ki, hogy több vasat is tartott a tűzben.

A közeljövő majd eldönti, hogy mennyire tudja kompenzálni az oroszországi veszteségeket a hazai fronton az ukrán főszocdem. Piszkun főügyész leváltását mindenesetre joggal könyvelik el Med­vedcsuk győzelmeként. ő volt az, aki kineveztette Olga Kolinykót a szervezett bűnözés elleni küzdelmet koordináló bizottság élére, valamint ő szélesíttette ki a testület hatáskörét is. Amazonja ebbéli minőségében esett neki Piszkun­nak kb. olyan vádakkal és stílusban, ahogy annak idején Lazaren­kót kezelte a hatalom.

Ennek célja a megfélemlítés, pontosabban az ellenzsarolás. Pisz­kun ugyanis előjöhetne anyagokkal, amelyeket a Gongadze-ügyben gyűjtött az ügyészség, valamint bíróságilag is megfellebbezheti a nyilvánvalóan törvényellenes elnöki ukázt a menesztéséről. Lehet tippelni, fog-e harcolni a sértett exfő­ügyész vagy pedig behúzza a farkát.

Az utóbbi mellett szól az is, hogy a főügyészi poszt legfőbb várományosa, Genagyij Vasziljev házelnökhelyettes a donyeckiek embere. Egyszerre ujjat húzni Kucsmán kívül Medvedcsukkal és Janukoviccsal is – jóval több, mint ami egy átlag ukrán nagyfőnök merészségébe belefér.

Janukovics a maga részéről komolyan dolgozik a végleges hatalompárti elnökjelöltségért. Ennek keretében nemcsak egy „saját” főügyésszel gyarapszik, hanem látványosan összeveszett Juscsenkóval is. A Mi Ukrajnánk vezérét ugyanis brutálisan megakadályozták abban, hogy megtartsa pártja donyecki kongresszusát. A messiást annak ellenére fasisztázták le Janu­kovics hazájában, hogy apja évekig raboskodott Auschwitzban.

Kezdődik a kampány, ami még gátlástalanabbnak ígérkezik, mint a parlamenti 2002-ben. A fő kampánytéma pedig, amit a szocdemek és a kommunisták egyforma rámenősséggel játszanak ki, az ország keleti felének növekvő Galícia- és Juscsenko-ellenessége.

Sz. K. M.