A templomépítő nagyapa emlékezete

100 éve szentelték a római katolikus templomot Csapon

2003. november 7., 01:00 , 147. szám
A csapi római katolikus templom

Bereczky Józsefné, sz. Laczy Erzsébet 1927-ben született Csapon. Apai nagyapja, id. Laczy Ferenc tevékeny részese volt a száz évvel ezelőtti csapi közéletnek, egyebek mellett nevéhez fűződik a helyi római katolikus templom megépítése. A templomépítő nagyapa emlékét nemcsak fényképek, korabeli újságcikkek, de saját kézzel írott naplója is őrzi, valamint unokája, aki a mai napig nagy szeretettel emlékezik rá.

– Nagyapám, id. Laczy Ferenc 1856-ban született – meséli Erzsike néni. – 31 éven át volt a helyi római katolikus egyháztanács világi elnöke, 1884 és 1890 között Csap nagyközség bírója és elöljárója. 1902. augusztus 22-én az ő közbenjárására került sor a leendő katolikus templom alapkőletételére.

– Nagyapának tíz gyermeke volt: 5 lány, 5 fiú. Középfokú végzettsége volt, valószínűleg értelmes, talpraesett ember lehetett. Gyermekei mind tisztelték, bár meglehetősen szigorú volt a családdal szemben. Ennek ellenére csak szépet és jót hallottam felőle a nagybátyáimtól, nagynénéimtől.

–Hagyatékához tartozik az a régi füzet, mely feljegyzéseit tartalmazza 1864-től kezdődően. Ezt a füzetet jómagam találtam 1947-ben, a Beregi utcában lévő ősi családi ház padlásán. Addig senki sem tudta, hogy létezik. A feljegyzések egyebek között Csap község történetéről, a korabeli eseményekről tájékoztatnak. Leírja például, hogy a helyi római katolikus egyházközség egyházi iskolája és kántorlakása 1886-ban épült. Templom híján a hívek oda gyűltek szentmisére. Vásár- és ünnepnapokon a kisráti templomba jártak gyónni.

– A templomépítésre vonatkozóan kiderül, hogy 1902-ben se tanítója, se papja nem volt a községnek. Nagyapám barátja, korábbi segítőtársa, Molnár István kurátor épp ágyban fekvő beteg volt, így a templomépítéssel kapcsolatos minden gond és baj a nagyapámra maradt. Akkoriban Sirulszki Gyula ráti plébános és esperes volt az, aki néha rá-ránézett az építkezésre.

– A munkálatok jó tempóban haladtak, az augusztusi alapkőletételt követően a tél beálltával a szentély tető alá került. Nagyapának, kisbirtokos lévén, több lovas fogata is volt. Ezekkel fuvarozták a templom alapjához szükséges követ, mégpedig Nagykövesdről, Kelet-Szlovákiából.

– A csapi katolikus templom egyébként közadakozásból épült. Meszlényi Gyula szatmári püspök 34 ezer koronát adott az építésre, a hívek 18 ezer koronával járultak hozzá a templom berendezéséhez. Az építőmester Kla­dek János volt. 1903. november 8-án Pemp Antal megyés­püspök­-he­lyettes szentelte fel Szent Anna nevére a templomot. Eredetileg három harangja volt. A középső és a kis lélekharang máig megvan, a harmadikat azonban 1944-ben a németek levették.

– Nagyapám születésem előtt 3 évvel, 1924 májusában tragikus körülmények között halt meg. Egy korabeli újságcikk szerint a mezőn dolgozott, megszomjazott és inni akart a Tisza vizéből, amikor megszédült és beleesett a folyóba. Nem sikerült élve kimenteni.

– Bár nem ismertem nagyapámat, a júliusi Szent Anna-napi búcsún és a november 8-i templomszentelési évfordulón mindig meleg szívvel gondolok rá. Idén júliusban, amikor a templomi búcsú alkalmával a száz évvel ezelőtti templomépítésről is megemlékeztünk, jóleső érzéssel tártam a helyi hívek és a vendégek elé az általam megőrzött történelmi emlékeket. Egyre kevesebben vagyunk, akik még emlékszünk a régi dolgokra, ezért fontos, hogy amit tudunk, átadjuk az utánunk jövőknek, a mostani fiataloknak – mondja végül Erzsike néni.

Lejegyezte:

Ferenczi Katalin