Borsos árak, silány minőség

Karácsonyi játékvásár

Ha karácsony, akkor ajándékvásárlás. Ilyentájt a játéküzletek polcai roskadásig megtelnek szebbnél szebb, illetve drágábbnál drágább játékokkal, vásárlásra csábítva a szülőket, nagyszülőket. A bőség ellenére a játékvásárlás manapság nem kis pénzkiadást jelent, az áru minősége ugyanakkor néha jócskán hagy kívánnivalót maga után.

Hogy mivel lepjük meg szemünk fényét, az manapság jellemzően pénzkérdés. A játékvásárlásnak komoly anyagi vonzata van, főleg, ha viszonylag tartós és valamelyest „használható” játékot szeretnénk venni.

A játéküzletek kínálata egyoldalúan széles skálájú, azaz nagyon sok a csillogó-villogó, valamit „produkáló” játékszer, míg hagyományos játékokból – fa építőkocka, ízléses dámajáték, hagyományos baba – nemcsak kevesebb van, de sokkal drágábbak is, mint a műanyag tucatáru.

Mivel játszik a gyermek? A kisóvodásokat leginkább a „cselekvéses játékok” kötik le, ők szeretnek „elmosogatni”, „süteményt sütni”, „öltöztetni”. Játékaikban a történést a manipuláció tartja össze. Ekkor még nem fontos, hogy a játékszer a valóság hiteles mása legyen: a baba és ruhája lehet papírmasé, a kisautó is egyszerű, nem feltétlenül szétszedhető-összerakható, távirányításos.

4-5 éves korban azután a játékban már hovatovább nem a manipuláció öröme az uralkodó mozzanat, hanem maga a játékszer, azaz a témához tapadó tárgy. Akinek hallgatócső van a kezében, az orvos, akinél franciakulcs van, az szerelő. A nagyóvodás játékait már az adott felnőtt szerep iránti érdeklődés határozza meg. A játszó gyerek orvos, sofőr, szerelő stb. akar lenni, s ehhez az igényéhez igazítja játékát. Ebben a korban hasznos játék az „orvosi műszertáska”, a fodrászfelszerelés, a konyhaedény, az összerakható teherautó stb.

A 7-10 éves gyerekek a működő, mozgó, dinamikus játékokkal játszanak szívesen. A játéknak „tudnia kell valamit”: zenélni-beszélni, gurulni-fordulni, világítani-szirénázni. Ugyancsak népszerűek a felnőtt státuszt szimbolizáló miniatűr munkaeszközök, használati tárgyak, pl. fiúknál a mobiltelefon, emelődaru, sínpályás kisvonat, lányoknál zenélő konyhabútor, sminkkészlet, babaruhatár stb.

„Miből gondolják, hogy a lányok szeretik a rózsaszínt?!” – fakad ki az egyik ungvári játéküzletben egy anyuka, aki zöld, kék, esetleg barna baba-konyhabútort szeretett volna vásárolni. És valóban, a „lányos” játékok szinte kizárólag rózsaszín, lila, piros színűek, legyen az babaágy, főzőedény vagy Barbie-fürdőszoba…

A „fiús” játékrészlegen ugyanakkor a fegyveres, harckocsis, kommandós játékokból a legnagyobb a választék, no és a mindentudó autócsodákból. Ezek némelyike íróasztal nagyságú, értéke pedig messze meghaladja a jelenlegi hivatalos havi átlagbért.

Babát 15–70 hrivnyáért lehet venni, az akkumulátoros, irányítható autókért 65–250 hrivnyát kell fizetni, a közepes méretű plüssfigurák 35–110 hrivnyát érnek. A legolcsóbb (és legkisebb) bababútor-kollekció értéke 40–65 hr, a „harcos-katonás” készleteké ugyanennyi. De vehetünk sminkkészletet 30–60 hr értékben vagy vijjogó rendőrautót, mentőautót 45–80 hrivnyáért.

Az árak valóban borsosak, a játékok minősége viszont itt is, ott is meglehetősen silány. Előfordul, hogy a drágán vásárolt társasjáték tartalma mindössze egy mázolódó, festett kartonlap, néhány dobókocka és olvashatatlan szövegű játékkártya, valamint egy többoldalas, apró betűs, átláthatatlan szövegű „szabályleírás”, amiből egyedül az nem derül ki, hogy mikor és ki nyeri az adott játékot.

Az sem ritka, hogy a Barbie-utánzatú manökenbaba ruhaszéle foszlik (mivel nincs beszegve) és cipője csak a dobozban marad a baba lábán; hogy a csillogó-villogó kisautó kerekei két kanyar után kipotyognak, hogy a távirányítós kisvonat akkumulátorának nincs áramérintkezője; a zenélő konyhabútor ajtaja nem nyitható, a plüssállatka szőre hullik…

És ne higgyük, hogy az efféle bakik csak a piacon vásárolt olcsó(bb) játékszerekre jellemzők. A városközponti játékkereskedések árui is döntően Kínából, Tajvanból származnak, ami jobb helyeken szintén bóvli kategóriának számít.

„Anyu, ezt a három új videojátékot kérem!” – mondja akaratosan egy tízéves kisfiú. Sajnálatos tendencia, hogy a gyerekek hovatovább valóban beérik ennyivel, a szülők pedig folyamatosan panaszkodnak, hogy naphosszat nem lehet elzavarni a gyereket a számítógép mellől.

És még valami. Társasjátékot akkor vegyünk a gyereknek, ha lesz társa a játékhoz vagy nekünk magunknak van elég időnk és türelmünk „társasozni”. Ha nem feltétlenül játékszert szeretnénk ajándékozni, a kisiskolások számára egy mutatós rajzeszközkészlet, érdekes könyv, zenei hanghordozó is hasznos ajándék lehet.

Popovics Zsuzsanna