Jön a politikai show?
Módosítják az alkotmányt
Oroszországban az állam meggyengülése és a demokrácia intézményének megjelenése egybeesett. Mondhatni, az oroszoknak úgy sikerült a demokráciaépítés, mint a nyugati technológia másolása: működik, hasonlít, de nem az. Mindenesetre a nyugati demokrácia intézményei valóban rosszul működnek pravoszláv talajon. Így aztán a demokrácia putyini leépítése az orosz állam megerősítése nevében az ottani lakosság jóváhagyása és közönye mellett zajlik.
Az erős orosz államot eddigi története során mindig terjeszkedésre használták. Jogos tehát az ukrán elit aggodalma, akárcsak a grúzé és más volt orosz szatellit államoké, akik Oroszország gyengesége idején önállónak érezték magukat anélkül, hogy önállóságuk tömeglélektani, politikai, gazdasági feltételeit megteremtették volna. Most aztán vakarhatják a fejüket. Ha nem akarnak behódolni, mielőbb nacionalista közhangulatot, a polgárok bizalmát élvező államot és működőképes gazdaságot kellene létrehozniuk. (A baltikumiak ezt megtették, s ezért a nyugati szövetségekbe is be kellett engedni őket, bár azok is önzők, s ritkán hajlandók olyan államok védelmével és megsegítésével bajlódni, amelyek legalább alapszinten nem képesek erre maguk is.) Tehát Ukrajnának is gyorsan kell működőképes, vagyis népi támogatáson nyugvó államot produkálni vagy legalább eléggé meggyőző erőfeszítéseket tenni az irányba, hogy a Nyugat érdemesnek lássa megvédeni az országot az orosz expanziótól.
A keleti szomszéd lakókörében jó pontokat szerezhet egy politikus, ha Ukrajna visszaszerzéséről beszél. Ezzel még a nyugatos Csubajsz is megpróbálkozott. A „liberális birodalom” kifejezés szerzője az orosz választások előestéjén próbált meg villogni az ukrán energetika fölötti kontroll megszerzésével. Miután megállapodott Pincsukkal, az Elnök vejével, sőt maga a Garantáló is rábólintott az üzletre, Csubajsz elmagyarázta Kijevben az orosz újságíróknak, hogy nem erőszakoskodni kell az ukránokkal, mint Tuzla ügyében, hanem szép finoman ki kell vásárolni a kontrollt a stratégiai ágazatokban. Mire azonban hazaért, az ukránok cáfolták a megállapodás hírét, a nyugatbarát liberális „Jobboldali Erők Szövetsége” helyett pedig a nacionalista Haza tömörülés került be a dumába. Győzött az ukrán hazafiság, vagy az egyik oligarcha, Medvedcsuk nyert meg egy csatát konkurense, Pincsuk ellen?
Az utóbbi variáns mellett szól egy másik csörte, amely az energetikai miniszterelnök-helyettesi poszt körül zajlik. Annak éléről ugyanis hirtelen leváltották Hajdukot azzal a hivatalos indoklással, hogy annak nem volt joga azt nyilatkozni, amit nyilatkozott. Az azóta exminiszterelnök-helyettes ugyanis célszerűtlennek tartotta az orosz–ukrán (esetleg+német) gázkonzorcium tető alá hozását, amivel pedig nyilván egy hazafias tettet követett el.
Hajduk papíron a szocdemek kvótájával kapta a pozícióját, amit különösebben senki nem vett komolyan, mivel jó szakember és a maga feje után eljáró ember hírében áll. Valószínűbb tehát, hogy alulmaradt valami intrikában. Annál azonban, hogy pontosan kinek és mivel sikerült eláztatnia az elnöknél a szóban forgó politikust, még érdekesebbek a további fejlemények. Utódjául ugyanis Kljujevet, a donyeckiek egyik kulcsemberét nevezték ki, aki idáig az illetékes parlamenti bizottságot vezette. Miért mentek bele olyan könnyen a dologba Medvedcsukék? Milyen viszonzásra számítanak a donyecki képviselőktől? A Régiók frakcióban vagy azon kívül? Szavazatokat Zincsenko leváltásáért vagy a megüresedett bizottsági elnökségért?
A legkézenfekvőbb, hogy a döntő ügy előtt kellett valahogy megerősíteni a donyeckiek lojalitását, ami pedig nem más, mint az alkotmánymódosítás. Az alkotmánybíróság ugyanis jóváhagyta a megküldött tervezeteket, köztük a Gavris-félét is, vagyis azt, amely szerint a jelenlegi összetételű parlament választana elnököt 2004-ben, és jutalmul ezért hivatalban maradna 2008-ig. A taláros testület döntése várható volt, de így is szomorú, hogy éppen az alkotmányőrök járnak elöl alapvető jogelvek ignorálásában.
Korábban azt jeleztem, hogy az alkotmánymódosítás ügye kifulladt, a változások végigvitelének esélye csekély. Most is ezen a véleményen vagyok, de azt el kell ismernem, hogy a történetnek lesz egy drámai csúcspontja, amikor kiderül, mennyire egységes az elnöki tábor, mennyire megvezethetők a baloldali ellenzék frakciói, mennyire lesz kemény a Mi Ukrajnánk. Mivel az alkotmánymódosítási procedúra nemcsak bonyolult, hanem hosszadalmas is, ezért ez a drámai csúcspont még az idén be kell, hogy következzen. Lesz tehát karácsonyi politikai show az ukrán tömegeknek.
Sz. K. M.
