Karácsony
Isten az Ószövetségben úgy mutatkozott be Mózesnek, mint Aki Van, tehát ő az egyedüli örökkön Létező! A választott népnek mégis sokszor ígérkezik úgy, mint Aki Eljövendő.
Ezt az ígéretet Krisztus első eljövetelében, születésében látjuk megvalósulni; ez élteti bennünk második eljövetelének reménységét. Jézus Krisztusban eljött közénk Isten. ő a szabadító, ő hozza el lelkünknek a békét. Az erőszakos önkényen alapuló látszatszabadság csak elfojtja az indulatokat, miközben a felszínen lévő béke háborús feszültségeket takarhat. Jézus segítségével szabadulunk meg a bűn rabságából, akkor juthatunk abba a békességbe, amit az angyalok hirdettek Betlehemben. Nem lesz igazán békénk és örömünk, amíg őszinte bűnbánatban és kölcsönös kiengesztelődésben meg nem találjuk az Úr legnagyobb ajándékát, örömhírét.
A bűnös vágyak – a másik birtoklása, a pénz, a hatalom – csak feszültséget, háborúkat eredményez, először bensőnkben, aztán családunkban, környezetünkben, sőt, világméretekben. Így nem tudunk örülni. Csak ha eltakarítjuk a bűnök romjait, s új világot: a szeretet, az igazság közösségeit kezdjük építeni magunkban és környezetünkben, akkor kezdjük megérteni az angyalok karácsonyi szózatát: „Békesség a földön a jóakaratú embereknek.”
A történelemben látjuk, mennyire nem sikerült Isten nélkül (tehát Szeretet nélkül!) az emberek felszabadítása. Sőt, gyakran még rosszabb helyzetbe kerültek a „felszabadulás” után vesztesek és győztesek egyaránt.
Ezért küldi az Atya egyszülött Fiát a világba, hogy ténylegesen felszabadítsa az embert és ennek az örömére vezesse. Mindannyiunknak, akik már Jézus Krisztus hitében élünk, jó tanúságot kell tennünk Isten ajándékozó szeretetéről, hogy elhiggye a világ: életünk Istenben kaphat újra értelmet és boldogságot. Karácsonyi ajándékozásunk akkor lesz hiteles és örömszerző, ha fölismertük és befogadtuk a nagy Ajándékozónak túlcsorduló szeretetét.
Kívánom és kérem ezt az áldását minden jó szándékú gyermekére!
Majnek Antal, a Munkácsi Ró-mai Katolikus Egyházmegye püspöke
