Könyvszerkesztés: hivatás és hobbi egyben
Interjú Kész Barna történelemtanárral és szerkesztővel
Könyvírás és -illusztrálás, íjászat, hagyományőrzés, történelem – mindezekkel összefüggésbe lehet hozni Kész Barna salánki történelemtanár nevét, akit könyveiről, elképzeléseiről kérdeztünk.
– Miért kezdett el könyvet írni, rajzolni?
– A tanítás kapcsán sokat foglalkoztam a történelemkönyvekkel, s mindig sajnáltam, hogy a kárpátaljai magyar történelemkönyvek fekete-fehér kiadványok, kevés illusztrációval. Ekkor elhatároztam, hogy kiegészítésként tanítványaim számára foglalkoztató füzetet készítek. Mivel láttam, hogy a gyerekek inkább a rövidebb, kisebb könyveket, a képregényeket szeretik, ezért ilyen formában készítettem el az első füzetet, s igyekeztem helyi vonatkozású mondákat feldolgozni.
– Az első füzetet azután továbbiak követték, azokból pedig igen hamar könyvek lettek…
– Az első foglalkoztató, kifestő, szórakoztató kiadványt Ungváron adták ki, még a kilencvenes években, Mondák a honfoglalás korából címmel. Ennek folytatása, Az Árpádok földjén viszont már Budapesten jelent meg. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc fegyvereiről, harcosairól, ruházatáról Ungváron, majd bővített változatban Budapesten is született kiadvány. Ezeket ugyancsak kiegészítőnek szántam a magyar történelemtankönyveinkhez, kifestő oldalakkal, táblázatokkal, feladatokkal, kb. 30-35 oldal terjedelemben. A komolyabb, nagy formátumú képeskönyveket Debrecenben, a Graph-Art stúdió jóvoltából sikerült kiadni. Eddig 5 színes Magyarországon kiadott képeskönyvem jelent meg. Ebből kettőnek csupán társszerkesztője voltam, a többit teljes egészében magam szerkesztettem, s az illusztrációk jelentős részét is én készítettem.
– Mit kell tudni ezekről a könyvekről?
– A teljesség igénye nélkül készülnek, elsősorban figyelemfelkeltő célzattal. Aki átnézi, nagyon sok hasznos információhoz jut, de még fontosabb, hogy kedvet kap a kutatáshoz, utánanéz az adott témának, más könyvet is fellapoz.
– Miért Magyarország felé orientálódott a könyvek kiadásával?
– Elsősorban azért, mert drágább kiadványokat Kárpátalján anyagi okok miatt szinte lehetetlen eladni. Egy színes képeskönyvet jó minőségű papíron nyomtatva nálunk képtelenség elérhető áron megjelentetni.
– Az anyaországban megjelent könyveit viszont az itteni gyerekek nem ismerik...
– Ezt fájlalom én is a legjobban. Saját tanítványaim részére megvásárolom a könyveket, szerzői jogon három példányt kapok, s további néhányhoz terjesztői áron jutok hozzá. Jó lenne, ha valaki áldozni tudna erre, és legalább minden kárpátaljai iskola számára be tudnánk szerezni néhány példányt. Egy érdi pedagógus-ismerősöm mesélte, iskolájukban megvannak a könyveim…
– Hogyan sikerült „bevágódnia” a magyarországi könyvszakmában?
– Úgy indult, hogy a Graph-Art Kiadó pályázatot hirdetett mese- és ifjúsági könyvek illusztrálására. Beküldtem néhány rajzomat, s 64 jelentkező közül másodmagammal kiválasztottak. Azóta is tart ez a kapcsolat.
– Írni vagy rajzolni szeret jobban?
– Mindkettőt szeretem. Igaz, mostanában egyre ritkábban illusztrálom könyveimet, mert a kiadó szerkesztői munkát vár el tőlem, s nagyon jó illusztrátorokkal dolgoznak. Legfeljebb egy-egy rajzot készítek a munkáimhoz, vagy felvázolom, mi legyen az adott oldal illusztrációja.
– Hobbi ez vagy hivatás?
– Számomra a történelem s az, hogy igyekszem megszerettetni a tárgyat a gyerekekkel, hivatás, aminek ugyanakkor vannak kellemes, hobbiszerű oldalai, mint amilyen a rajzolás vagy az íjászat. Mesélték, hogy egy salánki gyerek anyaországi vendéglátóinál találkozott az egyik könyvemmel. Elmondta, hogy ezt az ő tanító bácsija írta és rajzolta, de nem hittek neki, kinevették. Mindenesetre jóleső érzés, mikor felfigyelnek az írásaimra.
– Tervek?
– Csaták, hadvezérek címmel elkészült a kézirata egy újabb könyvnek, és egy foglalkoztató füzetet is tervezek, ezúttal a kuruc korról. Szeretném továbbá, ha még a télen monda- és mesegyűjteményt tudnánk kiadni itt, Kárpátalján, amihez az illusztrációkat is én készíteném.
Ferenczi Katalin
