Egy maroknyi református magyar a végeken
Tízéves a bilkei református templom
Egykoron nagy számban éltek magyar reformátusok Ilosván, Bilkén és Dolhán is. Saját templommal, parókiával rendelkeztek, élő, virágzó gyülekezeti élet folyt. Az utókor számára megmentett bilkei harangon és kelyhen az 1635-ös dátum és a következő felirat szerepel: „Lipcsei György adománya. Isten dicsőségére”.
A bilkei templomot a parókiával együtt 1975-ben romboltatta le az állam, helyére klinikát építettek. Erre a sorsra jutott az ilosvai és a dolhai református templom is. Tíz évvel ezelőtt azután Orbán Sándornak, a bilkei református gyülekezet gondnokának kezdeményezésére új templom építésébe kezdtek a helybéliek, s minden nehézség ellenére a régi templom helyétől mintegy 200 méternyire, az erdészeti hivataltól kapott telken, holland és magyar segítséggel felépítették jelenlegi kilencven férőhelyes, modern kis templomukat.
Igaz, időközben megfogyatkozott a gyülekezet, mára mindössze öt református család maradt Bilkén. Ilosván nem is építették újra a régi templomot – nincs már kinek, elfogytak a hívek, mondják. Az a nyolc református, aki ma a járási székhelyen lakik, így kénytelen Bilkére utazni az istentiszteleti alkalmakra. Bilkén azonban a helyiek az ilosvaiakkal együtt is csak ünnepi alkalmakkor gyűlnek össze húsznál többen, tudtam meg Hánykovics Leonárd helyi lelkipásztortól. Az elmúlt egy évben, amióta a községben teljesít szolgálatot, a legnépesebb alkalommal, az ukrán hívekkel együtt is csupán 93-an gyűltek össze a templomban. Ilyenkor természetesen két nyelven folyik az igehirdetés. A bilkei ezért ma már hivatalosan missziós gyülekezetnek számít, s a tiszteletes egyik fontos célja az, hogy református hitre térítsen ukrán anyanyelvű fiatalokat is – ez az egyetlen módja ugyanis annak, hogy hosszú távon is megmaradjon ez a legkevesebb 368 éves gyülekezet.
Pedig sok magyar eredetre utaló vezetéknévvel találkozhatunk Bilkén. Mára azonban ezek az emberek mind nyelvi, mind vallási szempontból asszimilálódtak a többségben lévő ruszinsághoz. Ezt a folyamatot próbálta megfordítani a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ), amikor három évvel ezelőtt a szórványprogram keretében beindította a magyar nyelv oktatását Bilkén. Egy lelkes helybéli házaspár, Gogola István és Elvira vállalta a helyi gyerekek magyarra tanítását a vasárnapi iskola keretében. A helyi magyarság létszámához képest meglepően sokan akartak magyarul tanulni, s ma, a kezdeti lelkesedést törvényszerűen követő lemorzsolódás ellenére is 35 hallgatója van a vasárnapi iskolának, akik magyar nyelvű műsoraikkal rendszeres résztvevői a legkülönbözőbb rendezvényeknek, táboroknak, találkozóknak, ahol magyar környezetben ismerkednek a magyar nyelvvel és kultúrával. Március 15-i műsorukkal például nagy sikert arattak a Nagyberegi Líceumban, november 30-án pedig színvonalas műsorral rukkoltak elő a Kárpátaljai Református Egyházkerület Tanügyi Bizottsága által szervezett bilkei szórványtalálkozón. Annak ellenére, hogy ilyen látványos eredményeket tudnak felmutatni, veszélybe került a magyar oktatás jövője a településen, tudtam meg Gogola Istvántól. Mint elmondta, ha a KMPSZ huzamosabb ideig nem kap támogatást a szórványprogramra, megszakadhat ez a példátlan kezdeményezés.
B. Zs.
