A szegények betegsége

Január 25. – a lepra elleni harc világnapja

2004. január 23., 09:00 , 158. szám

A mai európai ember csak történetekben, filmekben vagy a harmadik világ országairól szóló tudósításokban találkozik a leprával, illetve az abban szenvedőkkel, holott a középkorban még mindennapos jelenség volt. Az ősi egyiptomi feljegyzések szerint már ötezer évvel ezelőtt is gyötörte az embereket ez a betegség. A Római Birodalomban is ismert kór volt, a VI. századra pedig Európa valamennyi országában megépültek a leprások elkülönítésére szolgáló kórházak. A keresztes hadjáratok idején vált valódi népbetegséggé kontinensünkön, s évszázadokon át jelentett mindennapos fenyegetést Európa lakói számára. A XIV. századtól tűnik el fokozatosan, járványszerűen a későbbi évszázadokban sem jelentkezik, habár hatásos gyógyszerre csak a XX. században, a szulfonamidok felfedezésével tett szert az emberiség.

Ma a kór a fejlett országok lakóit már nem fenyegeti, de a harmadik világ trópusi és szubtrópusi országaiban még mindig elterjedt betegség. 1990-ben becslések szerint 10-15 millió leprás élt a világon. A lepra a szegények betegsége, és amíg a nyomort nem győzik le, kórokozója sem adja meg magát.

Ukrajnában mintegy 40 leprás beteget tartanak nyilván, akik az Odesszától 80 kilométerre található kucsurgáni lepratelepen élnek. Idén immáron negyedik alkalommal látogattak el hozzájuk a kárpátaljai Dorcas Aid segélyszervezet tagjai. Utazásukról, valamint a kárpátaljai lepramisszió tevékenységéről Sponták Róbertet, a misszió munkatársát kérdeztük.

– Idei első látogatásunkat a karácsonyi ünnepekre időzítettük, édességcsomagot, a Kárpátaljai Református Egyházkerület gyülekezeteiben összegyűjtött pénzadományt, valamint a szlovákiai lepramisszió jóvoltából beszerzett gyógyszert vittünk az ottani betegeknek – tájékoztat Sponták Róbert. – Missziónk célja ugyan­akkor nemcsak az, hogy anyagilag támogassuk őket, hanem lelkileg is ápolni igyekszünk ezeket a betegeket. Így mostani mis­sziós utunk alkalmával Hány­ko­vics Leonárd és felesége, Ljuba evangelizációs alkalmakat is tartottak. Nagyon jó volt, hogy éppen a karácsonyi időszakban látogattuk meg őket, mert így még nagyobb örömet szereztünk, jólesett nekik, hogy van, aki gondol rájuk.

– Változott az utóbbi időben a telepen élők helyzete?

– Első utunk alkalmával megdöbbentettek a betegek életkörülményei. Hidegek voltak a lakóhelyiségek, az embereknek alig volt mibe felöltözniük, nem beszélve a hiányos étkezésről és gyógyszerellátásról. Mostani utunk alkalmával azt tapasztaltuk, hogy rendbe ­hozták a fűtési rendszert, és a főnővér elmondása szerint az adományoknak köszönhetően gyógyszerekkel is el vannak látva egészen 2006-ig. Tehát valamelyest javult a helyzetük, bár az állam továbbra sem részesíti kellő ellátásban őket.

– Mivel segítik a telepen élő betegeket és az ott dolgozókat?

– A kezdetekkor postai úton küldtünk élelmiszer- és ruhacsomagokat, de később már olyan sokba került a postaköltség, hogy jobbnak láttuk, ha személyesen juttatjuk el az adományokat. Idővel célszerűbbnek tűnt, ha gyógyszerekkel segítjük őket, mivel Ukrajnában a szükséges igen drága gyógyszert nem állítják elő, nem is forgalmazzák, ezért az állam sem tudja számukra biztosítani azt.

– Ezzel a készítménnyel gyógyítható a lepra?

– A betegeket nem lehet végérvényesen meggyógyítani, állandó megfigyelés és kezelés alatt állnak, viszont ilyenkor nem fertőzők, s nem is terjed tovább a kór a szervezetben.

– Nem veszélyes felkeresni a lepratelepet?

– A telepen élő, kezelés alatt álló betegek nem fertőzők. Kockázat persze mindig van, de akik részt vesznek ebben a munkában, hittel teszik, mert segíteni akarnak, s nemigen fordul meg a fejükben a kockázat lehetősége.

– Mikorra tervezik a következő missziós utat?

– Oroszországban több lepratelep is működik, terveink szerint a tavasz folyamán ezeket keresnénk fel. Most ehhez a missziós utunkhoz keresünk jószívű adakozókat és támogatókat.

V. N.

Lepra, más néven bélpoklosság vagy Hansen-betegség: hosszú lappangási idejű, jellegzetes bőr- és idegrendszeri elváltozással járó, idült fertőző betegség. A bőrön kívül érintheti a szemet, a herét, valamint az orr és a garat nyálkahártyáit is. A baktérium elpusztítja a perifériás idegeket, ami érzékkiesést okoz, és a szövetek fokozatos elhalásával súlyosbodva a végtagok deformitásához és részleges pusztulásához vezet.