Erfán Ferenc: A büszkeség az ostobaság jele

Isten éltesse!

Erfán Ferenc képzőművész 1959. január 28-án született Ungváron. Tanulmányait a Kijevi Művészeti Iskolában és a Lembergi Iparművészeti Főiskolán végezte. Elsősorban ólomüveg ablakokat és térkonstrukciókat készít. 1991-től tagja a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának.

– Festészettel és iparművészettel foglalkozom, festett üvegablakokat készítek templomokba, középületekbe, magánmegrendelőknek. Korábban viszonylag kevés volt a megrendelésem, mivel hiányzott ehhez az anyagi hátterem, s igény sem igen volt a művészetre. Manapság már jobban odafigyelnek a szépre, így nekem is több munkám van. Munkáim eljutottak Olaszországba, Magyarországra, Szlovákiába, itthon Kijevbe, Kárpátalja több településére.

– Hogyan lett művész?

– Nekem természetes volt, hogy ezt a hivatást választottam, hisz gyerekkoromtól ebben nőttem fel. Boksay József, anyai nagyapám egyházi festő volt, Kárpátalján ismert művész, s egy ilyen nagyapa mellett a szüleim számára nem volt meglepő, hogy én is hasonló életutat választottam.

– Mit szeret jobban: festeni vagy üveggel dolgozni?

– Nem lehet különbséget tenni, hisz a festés az alapja mindkettőnek. Üvegablakok készítésénél a színhatást úgy érjük el, hogy színes üvegeket használunk, amelyeket a formának megfelelően vágunk ki, csiszolunk a kívánt méretre. Azt a tudást, amit az ember a festészet révén sajátít el, itt is tudja hasznosítani. Egyébként saját kezűleg készített üveget is használok, amennyiben egy különleges megrendelés ezt kívánja.

– Melyik munkájára a legbüszkébb?

– Nem lehetek büszke egyikre sem, mert a büszkeség az ostobaság jele. Mindegyik elkészült darabra úgy kell tekinteni, hogy az állomása egy folyamatnak. Az utána következő más kell, hogy legyen, levonva a tanulságot az előbbiből, hisz az ember minden munkájából tanul valamit, s ennek következtében azután másképpen lát, másképpen dolgozik.

– Mit szeret festeni?

– Mindent – tájképet, arcképet, kompozíciót. A festészet egy állapot, nem arról szól, hogy ezt vagy azt szeretem festeni. Erős iskolát végeztem, jó alappal indulhattam, így tudásomat szabadon felhasználhatom.

– Család?

– Nős vagyok, van két gyermekem, akik viszont nem a művészi pályát választották.

– Szereti az évfordulókat, születésnapokat?

– A születésnap nem öröm, hanem figyelmeztetés, hogy múlik az idő, az óra ketyeg.

ferenczi