Pethő Lorand: a gyerek vagyok...

a gyerek vagyok ki szegeket ütött tenyerébe

a gyerek ki reszketve nyitogatta a fram hűtőszekrény ajtaját

a gyerek ki éveken keresztül álmosan énekelte deșteaptă-te române

a gyerek ki harminc év után is felböfögi a rántott párizsit

a gyerek ki bozgornak született

ki most schieß Ausländer

a gyerek ki minden pofon után visszaszívta taknyát

a gyerek vagyok kinek a hideg betonfalak mögött mellén rozsdázik a kulcs

ki az iskola büdös latrinái között eljátszotta gyermekkorát

a gyerek ki álmában dúdolja

sweet dreams are made of this

who am I to disagree

kit hallgatásra neveltek

de nem hallgat

a gyerek ki az ártatlanság pihéi között férfinek hitte magát majd lemosta a vért

a gyerek vagyok ki sárban tapicskolva tért haza

ki a halvány neonfény alatt Jeszenyint olvas

ki visszatartja lélegzetét

ki kézfejbe barna foltjait nézi

a gyerek kinek csontjába evődött az ölelés

ki váróteremben ébred

ki tükrödből néz &

kezedben szorítja pengéd

Pethő Lorand költészetét régebbről ismerem, többször publikált már nálunk, a Magyar Múzsában. Erőteljes, kifejező, mélymerítésű, életrajzi ihletésű verseket ír, legalábbis én főként ilyeneket olvastam tőle. Sok versében köszön vissza a kisebbségi sors, a nemzeti és emberi elnyomás, a kilátástalanság, a tehetetlenség érzete. Az érzés, ami soha nem hagy nyugodni, a miértek hosszú sora. Miért ide születtem? Miért én? Mit keresek én itt? Mit keresnek ezek itt? Miért nem értitek meg, hogy én is ember vagyok?

A 2023-as Ünnepi Könyvhéten találkoztunk először élőben, az AB-Art Kiadó pavilonjánál, ahol a könyveinket jelentetjük meg mindketten. Hamar megtaláltuk a közös hangot. Ő újabb verset küldött a lapomba, én prózát a Hepehupa című erdélyi folyóiratba. Ma már ott tartunk, hogy az új kötetének bemutatóját szervezem a Mitracsek Presszó! című sorozatban. Talán nem véletlen, hogy a gúnyhatárokon túl született irodalmárokkal mindig jobban kijövök. Akár a kocsmából is. A kisebbségi lét alapja adott. Ez egy életre szóló élmény, ami mindenkor velünk lesz, amíg a szívünk dobog, velünk lesz, kerüljünk bármilyen messze is a szülőföldtől, a hazától, én Angyalföldre, Lorand pedig Ausztriába.

Ebben a versében benne van Pethő Lorand élete, a hite, a kisebbségi élet a bezzeg-Romániában, az éhezés, a testi és szellemi elnyomás, a fogcsikorgatva tűrés, az elvándorlás, a megélhetésért vállalt új haza. Mennyit ér az ember, ha magyar Romániában, és mennyit, ha román Ausztriában?

Pethő Lorand költő, műfordító 1983-ban született Bánffyhunyadon. 2003-tól publikál rendszeresen. Versei és műfordításai minden jelentősebb erdélyi és magyarországi kulturális folyóiratban megjelennek. Románul is ír. Jelenleg Ausztriában él és dolgozik. A kiválasztott verse az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban jelent meg, 2023-ban.

Kedves kárpátaljai olvasó, kedves honfitárs, ha holnap reggel egy újabb gondterhelt napra ébredsz, amikor majd megszólal a légiriadó, ha összerezzensz, ha az utcán megjelenik egy haláltoborzó, jussanak eszedbe Pethő Lorand szavai!

Lengyel János