2004. február 20.

„Kinek mondják az emberek az Emberfiát?” Mt. 16,13-2o

Az éle­tünknek vannak sorsdöntő kérdései, melyek meghatározzák jelenünket és jövőnket. Ezek elől nem lehet kitérni, hanem feltétlenül válaszolni kell. Ilyen a Krisztus által feltett kérdés is: „Hát ti kinek mondotok engem?” Ahogyan akkor, ma is különböző vélemények vannak. A fontos az, hogy kicsoda Ő nekem? Csak egy Keresztelő János, aki bemutatja az Isten országát és igazságát, aki beszél a bűneimről és életem hamisságáról? Vagy Ő egy Illés, akire szükségem van a bajban? Kell, hogy kenyeret szaporítson az ínség idején, beteget gyógyítson, amikor már nincs emberi segítség. Kell, hogy csodát tegyen és cselekedjen ott, ahol emberi lehetőségeim véget érnek. Vagy Ő talán egy a próféták és nagy tanítók közül, aki bölcs dolgokat mond és bevezet a jövő titkaiba is?

Krisztus nem ez! Ő sokkal több ennél. Ő az élő Isten Fia, a megígért Messiás, aki által nekünk életünk lehet. Ő az, akiben bűneinkre bocsánatot nyerhetünk, aki megszerezte számunkra az örök élet és üdvösség lehetőségét. A Biblia határozottan kijelenti, hogy Ő az egyetlen üdvözítő, az egyetlen út, amelyen eljuthatunk az Atyához. Ezért olyan fontos, hogy kicsoda Ő nekem. Tegyük fel újra magunknak a kérdést és válaszoljunk őszintén, nehogy tévhitben éljünk. Szeressük Őt ne csak az áldásaiért, gyógyításaiért vagy bölcs tanításaiért, hanem azért, aki Ő maga. Legyen a mi életünk személyes bizonyságtétele is a Péter kijelentése: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”, mert akkor a mienk lehet a neki szóló ígéret is: Boldog vagy már itt e földi életben, mivel tied a mennyek országának kulcsa.

Kívánom, hogy ezt a nagyszerű lehetőséget minél többen felismerjék és a felkínált kegyelmet elfogadják.

Testvéri szeretettel:

Bocskor Imola lelkipásztornő