Lieb Mihály és Munkácsy Mihály Munkácson

160 évvel ezelőtt, 1844. február 20-án született Munkácson Munkácsy Mihály, a világhírű magyar festőművész. Ettől a várostól kapta művésznevét, itt szívta magába első élményeit, ezt a tájat, várost ismerte meg elsőként. Kicsi gyermekként mindössze négy évet töltött itt, de – amint a későbbi névválasztás is jelzi – igen meghatározó volt számára ez a város.

A római katolikus plébánia születési bejegyzésén kívül más írásos emlék nemigen maradt fenn a gyermekkorból. Ebben – dr. Sas Andor, „Szabadalmas Munkács város levéltára” kutatója szerint ez állt: „Kereszteltek. 1827–1868. III. kötet. 1844. Év. 151. lap. Folyószám: 19. Születése napja: február 20. Keresztelés napja: február 24. A kereszteltnek neve és törvényessége: Mihály Leó, törvényes. Szülőknek vezeték és keresztnevök, hitvallásuk: Lieb Mihály, Rk., Reök Cecil Ág. hitvallású. Állapotjuk és lakhe­lyük: Só perceptor, Munkáts. A keresztatyának és anyának vezeték és keresztnevei: Steiner József és neje, Reök Katalin. A keresztelő: Demek.”

Későbbi kéztől a következő latin bejegyzés olvasható még itt: „Obit Bonamiae die I. mai 1900. Cum induc Inclyti Ministerii Hung. Lieb mutat in Munkácsy s. Nr. 19509.”

Munkácsy apja és ősei tehát a Lieb vezetéknevet viselték, és régebben Bajorországban éltek. Volt a családtagok között festő és szobrász is. Az ősök egyikét 1708-ban a sóvári cs. Kir. Sóhivatalhoz nevezték ki írnoknak, aki később mint sótiszt Bártfára költözött. Az ő fia volt Lieb György János József, a művész nagyapja. Apja, Lieb Mihály Leó Munkácsra került sótisztnek.

Apjáról a város levéltárában őrzött 1848-as választói jegyzéknek a Piac és a Szeres utcai tizedről szóló része a 33. szám alatt megörökítette, hogy „Seó Tisztségi pénztárnok” volt évi 500 ft fizetéssel. A visszaemlékezések szerint fiainak, Aurélnak és Mihálynak Jankovics Imre munkácsi kisdedóvó volt a nevelője akkor, amikor az országban a kisdedóvóknak még a hírük sem volt.

1848 májusában, a szabadságharc napjai alatt Lieb Mihály a város „bel csend és rend fentartása tekintetéből kiküldött Bizotmány” tagja volt. A közrend-bizottságban a város legtekintélyesebb polgárai ültek, s a benne való tevékenység azokban a lázas napokban mérséklő munkát jelentett a céltalanul zavarkeltő törekvésekkel szemben.

És ezt a tisztviselő Lieb Mihálytól később – amikor már Miskolcra költözött –, a szabadságharcot vérbefojtó császári hatalom számon is kérte, annak ellenére, hogy katona nem volt, politikai szerepet nem játszott a forradalom alatt.

1849. szeptember 27-én Lieb Mihály, aki a művész életrajzírói szerint időközben fogságot is szenvedett, kénytelen volt megjelenni a munkácsi tanács előtt s bizonyítványt kérni politikai magatartásáról. Az egykorú tanácsi jegyzőkönyv erről Oláh Sámuel főjegyző kézírásával többek között a következő feljegyzést tartalmazza:

„…Mi szabadalmas Munkács város főbirája’ s tanácsnoki adjuk tudtul, hogy midőn mai alul irt napon és időben hatósági dolgaink’ s az városi polgárság ügyei intézkedésével fog­lalkozánk’ s rendes tanácsülést tartánk, ugyanakkor személyesen megkeresvén bennünket Tettes (Tekintetes) Lieb Mihály úr és azon kérelemmel járult hozzánk, hogy ittlakása alatt tanusított politikai életéről ’s erkölcsi magaviseletéről részére hiteles alakban bizonyítékot adnánk:

Mi ezen kérelemnek engedve ezennel bizonyítjuk, hogy mi T. Lieb Mihály urat, ki mint kamarai só pénztárnok több évekig lakot városunkban oly egyénnek ismertük, kinek politikai egész életét hivatalos szigorú eljárás s szeplőtlen erkölcsű jellem bélyegezvén a közelebb tartott forradalmi viszonyokban nem csak, hogy soha legkisebb részt nem vett, sőt minden magaviseletéből az uralkodó ház, a’ felséges cs. és király iránt mély tisztelet és jobbágyi hűség látszatott szemben tünőleg tündökleni.

Miről is a megkereső úrnak kérelmére kiadtuk jelen bizonyítékunk városunk szokot pecsétjével megerősítve. Kelt az 1849-k évi Szeptember 27-k napján tanácsülésünkből”.

Ez a bizonyítvány lényegileg kétségkívül megfelelt a valós tényeknek, s a munkácsi társaságban mindig kedvelt, jó kedélyű Lieb Mihály iránt való rokonszenvről tesz tanúságot, de az abszolutizmus legkegyetlenebb napjaiban igen keveset számíthatott, mert különben később a művészfiú aligha mondta volna apjáról, hogy a forradalom megpróbáltatásai vetettek 1850-ben korai véget életének.

1850-ben már az édesanyja sem élt. A kis Mihályt anyai nagybátyja, Reök István ügyvéd vette pártfogásába, aki tényleg komoly szerepet vállalt a forradalomban (egy pesti politikai egyesület, a Radikál Kör jegyzője volt), s emiatt a bukás után bujdosni kényszerült. Mihályt asztalosinasnak adta. A kis asztalosinasból aztán világhírű festő lett.

1880. november 4-én Munkács város képviselőtestülete a művészt Munkács díszpolgárává választotta. A király 1880. december 11-én Gödöllőn kelt oklevelében a művészet terén szerzett elismeréséül Munkácsy előnévvel és magyar nemességgel tüntette ki.

1882. március 2-án Munkácsy Mihály neves írók és művészek társaságában felkereste szülővárosát.

„Munkácsy Mihály március hó 1-én elindulván nejével együtt Budapestről, útja diadalmenethez hasonlított; 2-án érkezett a diadalkapuval és lobogókkal feldíszített városunkban, hol az üdvözlésére összesereglettek által lelkesen üdvözöltetett” – írta Lehoczky Tivadar, a fogadóbizottság tagja. Jókai Móron kívül kíséretéhez tartozott Pulszky Ferenc, a Képzőművészeti Társulat elnöke, Teleki Sándor, Kossuth honvédezredese, ismert emlékíró, Vadnay Károly, a Fővárosi Lapok szerkesztője, György Aladár, Huszt szülötte, Jókai közeli barátja, A Hon munkatársa, Telepy Károly, a Képzőművészeti Társulat titkára, Keleti Gusztáv műkritikus. Mikszáth Kálmán a Pesti Hírlap munkatársaként tudósította az olvasókat a lap 1882. március 3-i számában Munkácsy szülővárosában tett látogatásáról. A szervezőbizottság Munkácsyt és feleségét a helyi Schönborn-kastélyban szállásolta el. A városháza nagytermében ünnepélyes keretek között átadták a művésznek a város által fölajánlott babérkoszorút. Este a város fiataljai fáklyásmenettel tisztelegtek a festő és kísérete tagjai előtt. Másnap, március 3-án emléktáblával jelölték meg a festő szülőházát.

Az ekkor felállított emléktábla Szász Károly költő tolla után ezt hirdette:

„E házban született 1844. február 20-án

Munkácsy Mihály

Honszervező Árpád e helyütt pihené ki nagy útját,

Sas szeme itt villant őse hazája felé.

Itt született Munkácsy Mihály, innen kelt útra,

S új eszményi hazát hódíta láng ecsete.

1882. március 3.”

Az emléktábla ünnepélyes leleplezése után a Csillag vendégfogadó nagytermében 207 terítéket számoztak. Díszebéd volt. Jókai Mór is beszédet mondott. Az ebédet igen fényes táncmulatság követte, amelyen az ünnepelt művész is kedélyesen táncolt.

Március 4-én a vendégek megtekintették a várost, felkeresték a történelmi hírességű várat, ellátogattak az 1880-ban felépített elemi népiskolába és a kórházba, azután visszautaztak Pestre.

1891 nyarán Lehoczky Tivadar értékes és hasznos adatokat és rajzokat küldött Párizsba a szolyvai ősmagyar sírban lelt lovas vitéz felszereléséről, amelyet Munkácsy felhasznált a Honfoglalás című festményéhez.

1969-ben az időközben elpusztult szülőház és az elveszett emléktábla helyére (Béke utca 15.) ukrán nyelvű emléktábla került: „Ezen a helyen állt az a ház, amelyben 1844. február 20-án született Munkácsy Mihály, az ismert magyar realista festő”. A művész emlékére szobrot is állítottak Munkácson.

Keresztyén Balázs