„A magyar érzelmű, magyar elhivatottságú emberek többsége KMKSZ-tag”
Tizenöt éves a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (4.)
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség múlhatatlan érdemei közé tartozik, hogy a szovjet rendszer egyre lazuló szorításában elérte és megszervezte, hogy a kárpátaljai magyarság fél évszázad múltán ismét nyíltan és szabadon méltathatta nemzeti ünnepeit, használhatta nemzeti szimbólumait, s átélhette összmagyarsághoz való tartozásának élményét.
A legelső nemzeti ünnepi összejöveteleken még sokan nem mertek részt venni. Többekben ott munkált a megtorlástól való félelem, a „ki tudja, mi lesz a következménye” hangulat. Nagyszőlősön például, az első köztéri – a Perényi-kastély falán lévő emléktáblánál szervezett – március 15-i rendezvényeken még több volt az ilyen-olyan egyenruhás vagy civil „rendfenntartó” és „megfigyelő”, mint az ünneplő.
Később olvadt a jég. A kárpátaljai magyar közösség öntudatra ébredésének csodálatos pillanatai voltak az olyan tömegeket megmozgató rendezvények, mint például az ungvári Petőfi-emléktábla megkoszorúzása 1989. március 15-én; a Tiszabökény határában újra felállított turulmadaras emlékmű avatóünnepsége ugyanazon év júliusában; Illyés Gyula mellszobrának felavatása Beregszászban október 14-én.
„1989 júliusában, az amúgy is felfokozott közhangulatban nem akármilyen történelmi eseményként éltük meg a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának megünneplését annak helyszínén, a Turul-emlékmű visszakerülését a Tisza partjára. A nevezetes napon az újlaki sóháznál gyülekeztünk. Valaki nemzetiszín zászlócskákat osztogatott, melyekből jutott nekem is. Később aztán odajött hozzám egy férfi és oroszul megkérdezte, kitől kaptam a trikolórt. Persze, ha tudom se mondtam volna meg – meséli Gerendely Béla, a KMKSZ Tiszakeresztúri Alapszervezetének elnöke. – Az emlékműavatáson az egyik pártfunkcionárius „bevezetőként” arról beszélt, hogy a Moszkva felől fújó új szelek tették lehetővé a rendezvény megszervezését. Aztán bemutatták a kommunista párt részéről jelen lévő ilyen-olyan szintű és rangú vezetőket, funkcionáriusokat. A KMKSZ-t meg sem említették, ahogyan a Magyarok Világszövetségének delegáltját sem. Ekkor egy szimpatikus fiatalember a szó szoros értelmében magához ragadta a mikrofont, és bemutatta Fodó Sándort, a KMKSZ elnökét és a magyarországi küldöttet. Ez a merész fiatalember Kovács Miklós volt. Hatalmas tapsvihar fogadta a bejelentést, mert hisz a többezres tömeg a KMKSZ hívására jött el az ünnepségre.”
Az egyik legelső KMKSZ által felvállalt magyar ügy az 1944-ben ártatlanul elhurcolt magyar férfiak rehabilitálásának kérdése volt. Fél évvel a szövetség megalakulása után, 1989. szeptember 6-án a szövetség elnöksége felhívást fogadott el, felszólítva Kárpátalja egész lakosságát, hogy minden helységben állítsanak emlékművet a fogolytáborokban elpusztult magyar férfiaknak. Az érintett magyar települések helyi áldozatainak adatait a KMKSZ-alapszervezetek aktivistái gyűjtötték össze. Ugyancsak az alapszervezetek közreműködésével a magyar falvakban kopjafát, névsoros emlékművet állítottak a terror ártatlan áldozatainak emlékére.
„Nagyszőlősön 1989. augusztus 9-én alakult meg a KMKSZ városi alapszervezete, és novemberben már a kopjafaállításra készültünk – emlékszik Milován Jolán, a KMKSZ Nagyszőlősi Járási Középszintű Szervezetének elnöke. – A városi szervezet elnökeként mentem a városházára engedélyeztetni a temetőben megtartandó kopjafaavató gyászünnepséget. Az egyik járási pártvezető felháborodva mondta, nem igaz, hogy Nagyszőlősről bárkit is elhurcoltak volna. Jellemző, hogy nem rosszhiszeműségből mondta mindezt, hanem mert meg volt róla győződve, hogy büntetőlágerek nem léteztek. Később az ugocsai falvakban is sorra avatták a kopjafákat. Gödényházán, a nagy hó és kemény hideg ellenére rengetegen kijöttek a temetőbe. Akkoriban még sok volt a túlélő, és sokakban élt a fájdalom szeretteik elvesztése miatt”.
„A kárpátaljai magyarság, kisebbségi létéből kifolyólag, mindig szervezkedett. Szinte minden magyar településen volt olyan ember, aki a rendszerváltás előtt-után megszervezte az első helyi március 15-i ünnepi megemlékezést, majd az egyéb kulturális rendezvényeket. A szövetség feladata volt egybefogni ezeket az embereket, keretet adni a helyi magyar közösség kezdeményezéseinek. A legfontosabb, hogy a 15 éve alakult szervezet mindvégig tette a dolgát, s ma is él, amikor pedig szántszándékkal szét akarják verni. A tagtoborzó „ellencsoportok” bajban is vannak, mert a magyar érzelmű, magyar elhivatottságú emberek többsége KMKSZ-tag, így nincs is kit csatasorba állítani a szövetség ellen” – mondja ifj. Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke.
(Folytatása következik)
