Bereg vármegyei honvédek a szabadságharc után
A szabadságharcra emlékezünk
Dercsényi László királyi tanácsos, Bereg vármegye honvédegyletének elnöke 1889-ben körlevelet intézett a vármegye körjegyzőihez, kezdeményezve a szabadságharc idején alakult honvédegylet újraszervezését. A harcokat túlélt honvédekről Bereg vármegye valamennyi körjegyzőségében listákat készítettek és továbbították azokat az egylet beregszászi székhelyére. Dercsényi László és Ekkel György honvédegyleti alelnök mindent megtettek, hogy a volt honvédeket honvédigazolványokkal lássák el, illetve segélyekben részesítsék. Az ő munkájukról nyújtanak információt a Kárpátaljai Megyei Levéltárban őrzött korabeli iratok (leltári szám: F. 1205.).
Az iratokból kiderül, hogy az 1848-ban szervezett 115. honvédzászlóalj első századát többek között az alábbi településekről toborozták: Abranka, Bilke, Bárdháza, Bukovina, Duszina, Fornos, Kisfalud, Kövesd, Luhova, Hátmeg, Hrabonicza, N.-Gut, Miszticze, Pudpolócz, Sztánfalva és Szajkófalva.
Főtisztjeit 1849. június 18-án neveztették ki a felelős magyar minisztérium által. Zászlóaljparancsnok: Ilosvai Rezső. Tisztek: László István és Ács Mihály főhadnagy, Láday Bálint hadnagy, Miskolczi Pál őrmester (Zápszony), Darcsi András tizedes (Fornos).
Megható az a Sztrabicsón, 1895. május havában kelt levél, melyet Pap János bíró, Lukecsa János főesküdt, Husza Sándor körjegyző és Hegela Mihály görög katolikus pap fogalmaz és küld el Dercsényi Lászlónak Beregszászba. Ők nemcsak igazolványt, hanem anyagi segítséget is kérnek két Sztrabicsón élő idős honvédnek.
Idézet a levélből: „Miczák András 72 éves, valamikor gulyás volt. Visszaemlékezéseiben úgy mesélte: „Pétervásárnál az osztrákoktól többedmagammal átszöktünk a forradalmi csapathoz, káplár voltam, most semmi vagyonom, nagy szükségben élek.” Lukecsa András, aki valamikor napszámos volt, közlegényként harcolt a szabadságért Eperjesnél, Lőcsén, a kassai hegyekben, és ott volt Világosnál, a fegyverletételnél is.”
Szaxun Antal újdávidházai görög katolikus pap levelében az ungvári Popovics Athanázról ír. A bizonylat szerint a 18 éves diák a tanulóképezdét otthagyva a munkácsi várban lévő nemzetőrökhöz vonult be. Tűzmester lett belőle. A szabadságharc után Oroszvégen lakott.
A lengyel légió Munkácson alakult meg. A légió egyik katonájának leveléből tudhatjuk meg, hogy egyik, valamikor Lengyelországból menekült tagja Haran Pál néven tartózkodott az országban, és ezen a néven állt be a légióba. Az 1848-as év végétől nehéz napokat élt meg a harmadik hadtestben, egészen Temesvárig csatázott.
„Az igazolványkérelem idején mint 70 éves öregember kisbirtokomon megvonulni és életemet befejezni óhajtom, de míg ez megtörténik, forró kívánságom az, hogy a megyei honvédegylet kebelébe mint igazolt tagja a Magyar Szabadság harcának felvéve legyek.” Saját kezű aláírás: „Tisztelettel: Harajtyák Pantilion, előbb Haran Pál, runófalvi lakos és volt 1848–49-es honvédtizedes.”
Rétfalvi József, a lengyel légió verbunkosa – később futár a minisztériumnál – az összeírás idején elszegényedett földbirtokos Borzsován.
Dercsényi László királyi tanácsos, honvédegyleti elnök számos egyleti tagot delegált Budapestre az 1895. szeptember 24-én megtartott Országos 1848–49-es Honvédgyűlésre, ahol Ekkel György mellett Buzát Károly, Kerekes Károly és Bercsényi Antal méltatta Bereg megye honvédeinek dicsőségét.
Máté Magda
