R-port: Dallamos popzene mindenkinek

Kárpátalján koncertezett az R-port!

A Nagydobronyi Sting Szabadidőközpont fennállásának egyéves évfordulóját ünnepelte március 6-án. A szombat esti bulin fellépett a Sláger, valamint a Danubius rádió műsoraiból ismert Rokker Zsoltti és az R-port együttes. A hajnalig tartó fergeteges hangulatról DJ Skipy, a 2002-es Borsod Fesztivál nyertese gondoskodott.

Az est sztárvendége, az R-port nem más, mint az ex-V.I.P.-s Rakonczai Imre és Rakonczai Viktor együttese. A fiúknak két év alatt két lemezük jelent meg ebben az új felállásban: „Akarom, hogy rám találj”, „Te vagy, aki kell”. A budapesti srácok a V.I.P.-val már jártak Kárpátalján, de elmondásuk szerint ebben az új felállásban is szívesen fogadták a felkérést.

A fellépés előtt Viktorral beszélgettünk az együttes mindennapjairól.

– Mikor feloszlott a V.I.P. együttes, szinte biztos volt, hogy mi továbbra is együtt fogunk zenélni. A dallamok terén hasonló az ízlésvilágunk, elképzeléseink megegyeznek, így könnyű együtt dolgoznunk. Mindenféleképpen szerettünk volna olyan nevet választani, ami valamilyen szinten utal arra, hogy testvérek vagyunk, így a nagy R betű a zenekar nevében a vezetéknevünkre utal (Rakon­czai).

– Mikor létrehoztátok az új együtteseteket, gondoltatok arra, hogy az emberek azt a V.I.P.-hoz fogják hasonlítani?

– Ez benne volt a dologban, hisz máshoz nem is hasonlíthatják, de nem is volt baj. Nem akarjuk a V.I.P.-t kitörölni az életünkből, a mai napig fölvállaljuk. Nagyon büszkék vagyunk arra a négy évre, hisz rengeteg aranylemezünk volt, siker sikert követett, s gyönyörű búcsúkoncerttel zártunk.

– Miben különbözik az R-port zenéje a V.I.P.-tól?

– A V.I.P-ban fiúcsapatos hangzásra törekedtünk, ami most már nem meghatározó. Annyiban hasonlít a két együttes zenéje, hogy mindkettő a dallamos popzenét képviseli.

– Lemezeitek bizonyítják, hogy zeneileg érettebbek lettetek. Tudatosan törekedtek erre?

– Mi már gyerekekként is sokat zenéltünk, és talán innen ered a szakma iránti szeretet. Jelenleg van egy stúdiónk Budapesten, ahol mindenekelőtt saját dalainkat hangszereljük és vesszük fel, de emellett más produkciókkal is foglalkozunk. Többnyire a dallamos, romantikus irányt szeretjük.

– Hogy gondoljátok, kikhez szól a zenétek?

– Mindazokhoz, akik szeretik a dallamos popzenét; a tini­kor­osztálytól 30-40 éves korig mindenkihez.

– Véleményed szerint mikor jó a közönség?

– Akkor, ha látjuk, hogy örömet szerzünk a zenénkkel, és ezt nem titkolják el, hanem tapsolnak, velünk együtt éneklik a nótákat.

– Milyen terveitek vannak?

– A nyár folyamán szeretnénk minél több helyen zenekari koncertet adni.

– Vannak külföldi felkéréseitek?

– Amerikába szinte minden évben elmegyünk. Ott is magyarok előtt lépünk fel, hisz ki vannak éhezve a magyar zenére. Szlovákiába is sokat járunk, de voltunk már Erdélyben, és örömmel fogadtuk ezt a mai felkérést is. Boldogan lépünk fel a határon túli magyarok előtt, úgy érezzük, még jobban értékelik a zenénket, még többet tudnak rólunk, mint odahaza.

– Milyen érzés, mikor felismernek az utcán az emberek?

– Nagyon jó dolog, szívesen adunk autogramot, hisz az ember ezzel a szeretetét fejezi ki. Abból a szempontból persze fárasztó, hogy mindig „toppon” kell lennünk, valahányszor kimegyünk az emberek közé.

– Mivel töltitek legszívesebben szabadidőtöket?

– Nagyon sokat sportolunk. Imi többnyire focizik, én teniszezem, valamint egy stúdió művészeti vezetője is vagyok.

– Magánélet, barátnő?

– Még mindig keressük a lányt…

– Mit üzentek az itteni rajongóknak?

– A zene nagyon jó dolog, megszépíti az ember életét, ezért hallgassanak minél több zenét.

Ferenczi Katalin