Elnökválasztás: célegyenesben a potenciális jelöltek
Még nem szavazta meg véglegesen a parlament az arányos választási rendszerre való áttérést. A politikai reform előrehaladása (vagy inkább kapaszkodása) szempontjából ez az egyetlen rossz hír. Mivel azonban ez a legnagyobb akadály, nagyjából ugyanolyan súllyal esik a latba, mint a biztató jelek.
A következő, körzeti munkára szánt hetet is szavazással töltik a honatyák. Így könnyen lehet, hogy lapzárta után történik meg az az esemény, amely első számú témája kell legyen a politikai elemzésnek. Mindenesetre a reformot forszírozók (Medvedcsuk, Moroz, Szimonyenko) katonai logika szerint járnak el: igyekeznek tartani a támadás tempóját és lendületét, mert ha az befullad, esetleg nem lesz már erő újrakezdeni azt. Ennek megfelelően folytatódott az előretörés, az uralkodó magaslat bevételét azonban egyelőre pár nappal kénytelenek voltak elhalasztani. Kárpótlásul elkönyvelhetik az alkotmánybíróság újabb jóváhagyását az alkotmányreform tervezetével kapcsolatban, az elnökválasztásról szóló törvény elfogadását, a választás dátumának kitűzését és a helyhatósági választásokról szóló törvény elfogadását első olvasatban.
Az alkotmánybírósági döntés a reformmal kapcsolatban nem volt kétséges. Az ügynek legfeljebb annyi érdekessége van, hogy a taláros testület újabb lépést tett saját lejáratására. Kijelentette ugyanis, hogy a törvények elfogadásának procedúrájával kapcsolatos kérdések nem tartoznak rá. Márpedig az egész civilizált világban a procedúrák, jogi eljárások szentsége elsődleges jogelv. Egy joghallgató az első vizsgáján megbukik, ha kiderül, hogy nem érti: a szabálytalan eljárással hozott döntések nem lehetnek érvényesek. A magyarországi alkotmánybíróság például nemrégiben azért helyezte hatályon kívül az új kórháztörvényt, mert az elnöki vétó után nem tartották be az újratárgyalás procedúráját, hanem azonnal újraszavazták azt. Az ilyen típusú történetek mutatják meg, hol húzódik a nyugati kultúrkör határa.
Az elnökválasztási törvény és a választás időpontjának kitűzése a reformellenes ellenzéknek is érdeke volt, így ezeket Juscsenkóék és Tyimosenkóék is megszavazták. Úgy tűnik, a Kucsma–3 terv újbóli indulásos, valamint a rendkívüli állapotra hivatkozó variánsa is egyre irreálisabbá válik. Az elemzők többségével szemben azonban úgy gondoljuk, nem kerültek le teljesen a napirendről. Gyanúsan sok egyenruhás beszél a grúz variáns kivédéséről a szocdemek kontrollálta információs csatornákon.
A helyhatósági választásokról szóló új törvény lényege az lenne, hogy az pártlistás szavazást vezetne be megyei és járási szinten. 2006-ban tehát a győztes pártok minden szinten átvennék a hatalmat. A parlamenti erőviszonyok tükröződnének – regionális eltérésekkel – helyi szinten is. Mivel az új alkotmány szerint a kormányzókat is a miniszterelnök nevezné ki, ténylegesen még a szokásos végrehajtói vertikum se jelentene ellensúlyt. Kivéve azokat a régiókat, ahol az országos választásokon vesztes pártok szereztek többséget. Egy hipotetikus példával élve, mondjuk Juscsenko pártja nyer és nevez ki kormányzót Donyeck megye élére, ahol a Régiók Pártja alkotja a többséget. Vagy fordítva, mondjuk Lemberg esetében, ha a donyeckiek kerekednek felül.
Az ilyen modellezés nem arra való, hogy megjósolja, mi lesz 2006-ban. Inkább azt hivatott bemutatni, mennyire átalakulnak majd Ukrajna politikai viszonyai, ha a még mindig lendületben lévő politreformot (ahogy az ukrán sajtó titulálja az alkotmányos és választási rendszer teljes átszabását) sikerül végigvinni.
Ahogy azt többször jeleztük, a Nyugatnak (élén az USA-val) és Oroszországnak kulcsszerepe lesz a végkimenetelt illetően. Putyin elnök – most, hogy túl van az elnökválasztáson és Andropov óta nem látott hatalomkoncentrációt hajtott végre – eldöntheti, mit kezdjen Ukrajnával. Talán már közölte is a döntését az üdvözlésére siető Kucsma elnökkel.
A legújabb közvélemény-kutatások szerint máris bekövetkezett, ami várható volt: Janukovics, megelőzve Szimonyenkót felzárkózott Juscsenko mögé második legesélyesebb elnökjelöltnek. A lemaradása pedig nem is olyan nagy (~22%–13%), hogy egy szeptemberre betervezett nagy béremeléssel ne lehetne azt behozni. A nagy ívű új kormányprogramot egyszerre szavazták meg az előző program teljesítéséről szóló beszámoló jóváhagyásával, méghozzá április helyett már most. Így a Nagy Dont a parlament részéről nem fenyegeti veszély. Sokkal jobb taktikai helyzetben várhatja tehát a fejleményeket akár a politreform, akár az egységes hatalompárti jelölt kiválasztása ügyében. A buldózerszerűen nyomuló donyeckiek ezzel bebizonyították, hogy finom politikai manőverekre is képesek. Nemsokára megmutatkozik majd az is, még mire számíthatunk a részükről.
Sz. K. M.
