Nemzeti ünnepünk küszöbén
A Beregszászi Magyar Gimnáziumban működő Szülőföldem-kör és egyben a Rákóczi Szövetség Beregvidéki Ifjúsági Szervezetének tagjaiként március idusán Borbély Ibolya tanárnővel nagy lelkesedéssel szedtük rendbe a beregszászi temetőkertekben az 1848–49-es szabadságharcban részt vettek sírjait. A református temetőben Nagyidai Berzsenyi Antal sírját vettük gondjainkba, aki 16 évesen, szinte gyermekként állt be katonának, és huszár hadnagyként vett részt a szabadságharcban, majd a római katolikus temetőben Ekkel György honvédszázados és Baczó József nyugalmazott királyi főmérnök sírja következett, aki tüzérmesterként harcolt a haza szabadságáért.
A takarítás után mindegyik síron elhelyeztük a megemlékezés koszorúját. Lelki üdvükért és a sajátunkért elmondtunk két imát: a miatyánkot és az Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik kezdetűt.
Mindegyikük ifjúként védte a hont. Biztosan nemegyszer átvillant az agyukon ott, a csatatéren, hogy milyen szörnyű is lehet a halál és az az érzés, hogy talán sohasem ölelik meg szeretteiket. Az itthon maradt édesanyák éjjel-nappal aggódtak fiaikért – ó, de sokan odavesztek!
Végül, de nem utolsósorban elrebegtünk két imát a közelmúltban hirtelen eltávozott szeretett tanárunk, Kádár Géza bácsi sírhalmánál is.
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani tanárnőnknek, aki hazafias szellemben nevel minket, ígérjük, tanítását mi is továbbadjuk a következő nemzedéknek.
Levelem gróf Széchenyi István szavaival zárom: „Csak addig él a nemzet, amíg van hagyománya.”
Kopinec Nikolett,
a BMG II. B. osztályos tanulója és a Rákóczi Szövetség Beregvidéki Ifjúsági Szervezetének tagjai
