Hobo:„A költészet mély dolog”

Április 11. – a költészet napja

2004. április 9., 02:00 , 169. szám
Jelenet Földes László beregszászi Villon-estéjéből

A magyar költészet napja alkalmából a nemrég Kárpátalján vendégszereplő Hobóval, azaz Földes László dalszövegíróval, előadóművésszel beszélgettünk költészetről, vers és zene örök kapcsolatáról.

– Az antik kultúrában a költészet és a zene összetartozott, s még azután is nagyon sokáig. Ma a zene és a költészet is olyan helyzetben van, hogy jó lenne, ha ismét összetartoznának, egymásra támaszkodnának. Jómagam azzal töltöttem évtizedeket, hogy a zenét – bluest, rockzenét – és a költészetet vagy az igényes szöveget-gondolatiságot összekapcsoljam, elsősorban József Attila, Pilinszky János, Ady Endre, Vlagyimir Vi­szoc­kij, Bob Dylan, Jim Mor­rison segítségével.

– 1999 óta Magyarország-szerte nagy sikerrel adja elő Milyen jó lenne nem ütni vissza címmel önálló József Attila-estjét. Milyen viszony fűzi az egyik legnagyobbnak tartott magyar költőhöz?

– József Attilában van meg mind a mai napig leginkább az a fajta szabadságvágy, ami a hatvanas években – amikor én magamra találtam – a magyar rockzenében is benne volt. Sajnos, ami a rockzenét illeti, ezt ma már kevesen őrzik, de József Attila vagy François Villon költészetében máig megmaradt az erős szabadságvágy, ami átsugárzik az eltelt évtizedeken, évszázadokon, és érzéseim szerint bennem is lüktet. A műsorom egyébként nem József Attilát mutatja be. Ő nem szorul rá a népszerűsítésre, az újrafelfedezésre. A válogatott versek az én személyes problémáimról szólnak, melyeket a költő jobban megfogalmazott, mint amennyire én tudnám. Jordán Tamás azt mondja, ő tulajdonképpen „plagizálja” József Attila gondolatait, és saját magáról beszél a költő verseinek alázatos „felhasználásával”. Jómagam is erre törekszem.

– Milyen út vezet a rockze­nészi, dalszövegírói pályától az önálló színházi estig, a versek, megzenésített költemények előadásáig?

– Ez nem külön út, ez egyfajta adottság kérdése. Az indok talán az, hogy unom folyton a saját számaimat előadni. Mások dalait: néger bluesokat, Viszockij-dalokat, vagy más költők verseit sokkal nagyobb alázattal játszom, adom elő, mint a magaméit. Nem vagyok színész, nem játszom a dolgokat, megpróbálom megélni. Olyasmiket adok elő, amit meg tudok élni.

– Mit jelent önnek a költészet napja?

– József Attila születésnapját. Korábban sokszor részt vettem úgynevezett költészet napi összejöveteleken, ahol sok színész összejön és verseket ad elő. Elmondanak három verset, amibe nem tudnak mindent beleadni, és az egész olyan összevissza dologgá válik. Én ma már nem ilyen módon fejezem ki a költészet iránti tiszteletemet. 2005. április 11-re már most lefoglaltam az Új Színházat, ahol én magam csinálok József Attila-estet. A költészet mély dolog, és nem csak a József Attiláé, hanem Adyé, Petőfié, s még nagyon sok mindenkié.

-nagy-