A törvényszéki épület tulajdonjoga csak bírósági úton vonható vissza

II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola

2004. június 25., 10:00 , 180. szám

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolának a Beregszászi Városi Tanács által hivatalosan és ünnepélyesen átadott volt törvényszéki épület tulajdonjogával kapcsolatos "társadalmi vitában" mostanság két fajta ember nyilatkozik Beregszászban: boldog és boldogtalan. Az épület tulajdonjogának átadását a járási ügyészség jogi alapon kérdőjelezte meg, ám az újságok publikációiban mégsem képzett jogászok cserélnek véleményt a tulajdonjog szentségéről, hanem orvosok, vállalkozók, gyár- és nyomdaigazgatók "értekeznek", természetesen nem jogi kategóriákkal operálva, inkább politikai hűségnyilatkozatokat téve.

Úgy éreztük, itt az ideje, hogy szót kapjon a jogász, akitől mindenekelőtt arról érdeklődtünk, mi a különbség a tulajdonjog, illetve a használati jog között. (Mint ismeretes, a Rákóczi főiskolától meg kívánják vonni a törvényszéki épület tulajdonjogát, s a jövőben csupán a használatába adnák azt.) Aki válaszol: Iljasovics Viktor, a Rákóczi főiskola jogi képviselője.

– A tulajdon olyan birtokban lévő tárgy, ingatlan, szellemi érték stb., amelynek birtoklására, használatára, illetve az azzal való rendelkezésre valakinek törvényes és kizárólagos joga van – kezdi beszélgetésünket az alapoknál Iljasovics Viktor. – A tulajdonos három alapvető részjogosítványa a birtoklás, a használat és a rendelkezési jog. Azaz, ha valakinek van egy a jog által megszabott módon szerzett tulajdona, pl. ingatlana, az azt birtokolja, használja, és szabadon rendelkezik fölötte (vagyis eladhatja, bérbe adhatja, átörökítheti, elajándékozhatja, felújíthatja stb.). A használati jog ezzel szemben azt jelenti, hogy a tulajdonos valamely tulajdonát, pl. ingatlanát használatba adja valakinek.

A használati jogot a közjegyző által hitelesített szerződésben rögzítik, amit a szerződő felek a szerződés lejártáig magukra kötelezőnek tekintenek. A szerződés meghatározza a használatba adás célját, időtartamát, valamint megszabja a tulajdonos és a használó jogait és kötelezettségeit. Az ingatlan használója pl. csak a tulajdonos beleegyezésével újíthatja fel, építheti át az ingatlant, illetve szerezhet általa jövedelmet. Amenynyiben az ingatlant felújítják, a használó egyrészt hivatalosan engedélyezteti azt a tulajdonossal, másrészt annak költségével elszámol felé, amit a tulajdonos a saját mérlegére befolyó jövedelemként könyvel el, és adót fizet utána.

– Gyakorlati szempontból, például a Rákóczi főiskola esetében, miért nem mindegy, hogy valaki használója vagy tulajdonosa egy ingatlannak?

– Ha egy társadalmi vagy egyházi szervezet használója, de nem tulajdonosa egy ingatlannak, annak fenntartásához, működtetéséhez, felújításához gyakorlatilag nem tud alapítványi támogatást szerezni. Az ok egyszerű: a magán- és közalapítványok alapszabálya általában deklarálja, hogy az alapítványnak nincs joga külföldön állami tulajdonú intézményt támogatni, fejleszteni. Nem kevésbé fontos, hogy a használati jogot rögzítő szerződések általában meghatározott időtartamra szólnak, azaz idővel lejárnak, illetve rögzítik azokat a feltételeket is, amelyek esetén a szerződés idő előtt felbontható. Ha tehát valaki csupán használója és nem tulajdonosa valamely ingatlannak, csak egy behatárolt időtartamra tervezhet, továbbá ki van téve annak a veszélynek is, hogy a tulajdonos a szerződés valamely kitételére, esetleg más jogszabályra hivatkozva idő előtt megvonja a használati jogot, s esetünkben az "utcára teszi" a főiskolát.

– Ha tehát egy község tanácsa úgy határoz, hogy pl. a volt paplakot átadja a gyülekezetnek (mint korábban államosított egyházi tulajdont), az használója vagy tulajdonosa lesz az ingatlannak ?

– Nem az átadástól válik valaki tulajdonossá. A használati jogot közjegyző által hitelesített szerződés deklarálja, a tulajdonjogot az illetékes állami hivatalok által kiállított tulajdonjogi lap igazolja. A törvény szerint valaki akkor tulajdonosa egy ingatlannak, ha rendelkezik a hivatalosan kiállított tulajdonjogi lappal, és tulajdonát az állami szervek bejegyezték (regisztrálták) az ingatlan-nyilvántartásban.

– A törvényszéki palota korábban kommunális tulajdon volt, Beregszász önkormányzatának tulajdona. A törvény szerint milyen módon lehetett azt átadni a főiskolának?

– A kommunális tulajdon Ukrajnában az állami tulajdon egy formája, amikor a tulajdonos egy önkormányzat, azaz községi, városi, járási tanács. A törvény szerint az önkormányzatnak "jogában áll rendelkezni" a kommunális tulajdon fölött, "ezen belül" bérbe adni, használatba adni, eladni. A "tulajdonba adni" megfogalmazás ugyan nem szerepel tételesen a rendelkezési jogok felsorolásában, de mivel a felsorolás nem kizárólagos, hanem megengedő, azaz nem zár ki automatikusan minden más lehetőséget, ezt is magában foglalja.

– A törvényszéki épületnek jogilag most ki a tulajdonosa?

– A Beregszászi Városi Tanács képviselőtestülete mint önkormányzat, 2002. január 23-i ülésén határozott arról, hogy a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolának átadja a törvényszéki palotát. Ezt követően engedélyezte a saját hatáskörébe tartozó ingatlan-nyilvántartó hivatalnak, hogy állítsa ki az épületre vonatkozó tulajdonjogi lapot. Ezt az okiratot 2002 márciusában állította ki a hivatal, majd a Beregszászi Földhivatal ugyancsak bejegyezte a főiskola tulajdonjogát. (Megjegyzendő, hogy amennyiben a városi tanácsi határozat nem lett volna törvényes, úgy a nevezett hivatalok is törvénysértést követtek volna el a tulajdonjogi okmány kiállításakor). Innen kezdve viszont Ukrajna "A tulajdonról" szóló törvénye szerint a törvényszéki épületre kiadott tulajdonjogi okirat értelmében az épület a főiskola tulajdona, s azt csak gazdasági per útján, kizárólag a bíróságnak van joga visszavonni.

A tulajdonjogi okmány szerint a törvényszéki épület kizárólag a főiskola mint önálló jogi személy kollektív tulajdona, tehát nem az intézményt működtető alapítványé és nem is magánszemélyeké.

-nagy-