Választási tabló fehér foltokkal

Eldördült a választási rajtpisztoly

Hivatalosan is elindult az elnökválasztási kampány, amely gyakorlatilag már hónapok óta tart. Maga az indulás azonban kevés meglepetést hozott, és továbbra is bizonytalan a legfontosabb intrikák kimenetele.

Az intrikák a hatalompárti táborban a leginkább érdekfeszítőek, tekintettel lehetséges következményeikre.

Nem tisztázódott például, elindul-e Kucsma elnök újból. Ez a kérdés július 20-ig maradhat megválaszolatlan, addig tart a törvény szerint a jelölésre szánt időszak. Amennyiben addig nem jelölteti magát, a Garantáló számára a rendkívüli állapot marad a hatalom megtartásának egyetlen, még szóba jöhető eszköze.

Viktor Janukovics miniszterelnököt saját pártja, a Régiók kongresszusán jelölték. A többi kulcsjátékos közül csak Medvedcsuk és Pincsuk képviseltette magát magas szinten Kravcsuk exelnök és Tihipko Nemzeti Bank-elnök személyében. A Nagy Don tehát még mindig nem tekinthető a hatalompárt valamennyi holdingja egyeztetett jelöltjének. Kucsma újbóli indulásán kívül még két nevet emlegetnek erre a szerepre.

Az egyik Kirpa, a közlekedési miniszter, aki a jelekből ítélve a legtöbb vasútállomást épített hivatalnokként akar bekerülni a Guiness rekordok könyvébe. Pártalapítása, valamint a szabályos kampány, amit folytatnak mellette, arra utal, hogy tényleges jelölt-jelöltnek tekinthető. A másik jelölt a hatalom kabátujjából előhúzott Jolly Joker szerepére Volodimir Litvin, az újdonsülten agrárius házelnök. A Kucsma libling szerepet kinőtt szocdemellenes centrista mostanság igencsak ellenzéki hangnemet üt meg. Kijelentette, hogy növelné Janukovics győzelmi esélyeit, ha nem a hatalom jelöltjeként, hanem függetlenként indulna a választáson. Ebből sokan arra következtetnek, hogy talán éppen őt szánják erre az ellenzéki retorikájú, jogilag független, ténylegesen hatalompárti szerepre.

Az ellenzéki oldalon a papírforma érvényesülésének lehetünk tanúi. A Juscsenko–Tyimosenko szövetség megköttetett. A Messiás függetlenként indult, amely lépésének az a legfőbb üzenete, hogy nem kötelezi el magát senkinek, vagyis hívei – akár elvi alapon teszik ezt, akár számításból – kénytelenek ingyen támogatni. Pontosabban a győztes hálájában bízhatnak. Vagy legalábbis abból indulhatnak ki, hogy jobb a győztes táborban lenni, különösen, ha a másik táborban amúgy sincs helyük, mint Tyimosenkónak vagy a jobbszélen elhelyezkedő nacionalistáknak.

Juscsenkónak egyébként mostanra a kampánytaktikája is körvonalazódott. Az egyik részt a radikális hangvételű, sok tömeggyűléssel megtűzdelt nyilvános agitáció alkotja. Másfelől azonban folyamatosan küld megnyugtató jelzéseket a hatalmi elitnek, azoknak, akiknek van mit veszíteniük.

Ebből a szempontból sokatmondó a legutóbbi átállás: Zincsenkóé. Juscsenko táborába átvándorolt már néhány élvonalbeli játékos a hatalompárti oldalról, mint például Besszmertnij vagy Pljuscs. Zincsenko azonban valamikor a Medvedcsuk holding legbelső köréhez tartozott. Fokozatos távolodása most elérte végpontját azzal, hogy elvállalta Juscsenko kampányának az irányítását. Az üzenet ebben az esetben is eléggé egyértelmű: lesz jövője az új rezsimben annak, aki időben átáll.

Medvedcsukra ez persze nem vonatkozik. A hatalompárt második legelszántabb embere ezért (is) tovább erőlteti az alkotmányreformot. Át is ment első olvasatban a parlamenten a korábban elbukott variáns alig módosított változata. Hogy azonban a kampány finisében, azaz szeptember-októberben véglegesen átmenjen, az valószínűtlen. Medvedcsuk és ősellensége, Moroz csak abban reménykedhet, hogy az akkorra kézzelfoghatóvá váló Juscsenko- vagy Janukovics-veszély majd jobb belátásra bírja a parlamentet. Ismerve azonban az ukrán néplelket, egy olyan helyzetben, amikor valaki már nagyon közel fog állni a győzelemhez, az ingadozók inkább a kegyét fogják keresni, mintsem hogy összefogjanak ellene, és az utolsó pillanatban megpróbálják megnyesni jogosítványait.

Végül egy pillantás a 2004-es kampány kezdetét ábrázoló tablókép bal oldali szegmensére. Ahogy várható volt, Szimonyenko és Moroz is nekivágott a versenynek. Mindketten többedszer. Veteránnak számítanak tehát, mégis új érzést kell megszokniuk ebben a szerepben: az esélytelenségét.

Sz. K. M.