Kárpátalja Pillangókisasszonya

Cipola Gizella Kárpátaljáról indulva hódította meg a nagy operaházak színpadát. 1976-ban Tokióban elnyerte "A világ legjobb Pillangókisasszonya" címet. 32 évig énekelt, szinte mindent feláldozva a művészetért, a színpadért. A visszavonulást követően is Kijevben élő, nemrég hazalátogató művésznőt életéről, az opera világáról kérdeztük.

Cipola Gizella 1944. szeptember 26-án született a Beregszásztól néhány kilométerre fekvő Gáton. Már kisiskolásként utánozta a tévében, rádióban hallott operett- és operadívákat, de álmában sem gondolta volna, hogy egyszer érte is rajongani fog a zenevilág. A munkácsi tanítóképzőben szerzett diplomát, majd Ungváron, Zádor Andrásnál tanult szólóéneklést és klasszikus zenét.

- Hogyan kezdődik egy énekesi karrier?

- Úgy kezdtem, mint mindenki: kicsi voltam és énekelgettem. Kedveltem a magyar operettet, főként a magas énekszólókat. Munkácson fedezték fel a tehetségemet, ettől kezdve tanáraim vezettek, magam csak tanultam, énekeltem, egyszóval tettem a dolgomat. Így kerültem a Harkivi Konzervatóriumba. A második évfolyamon már nagyoperai főszerepeket kaptam, melyekkel sikerrel megbirkóztam. Több ízben küldtek versenyekre, ahol általában első helyezést nyertem. A legjobb operaházak nagy karmesterei, rendezői figyeltek fel rám ekkoriban, és rengeteg felkérést kaptam. Negyedikes koromban szólistának hívtak a moszkvai, leningrádi, kijevi operaházba is. Végül Kijevet választottam, mert megismerkedtem a jövendőbeli férjemmel, Sztefan Turcsákkal, aki a világ egyik legjobb karmestere volt akkoriban.

- Milyen út vezetett a sikerig?

- Nehéz ezt elmondani. Amikor például 1968-ban megnyertem az országos hangversenyt, az hatalmas lendületet adott a karrieremnek. Sokan megismertek, jöttek a meghívások, felkérések, majd 1976-ban, Tokióban, a világ egyik legnagyobb versenyén elnyertem "A világ legjobb Pillangókisasszonya" címet. Ezek után sokat vendégszerepeltem külföldön, miközben a Kijevi Állami Operaház magánénekesnője voltam.

- Utazásai során melyik ország nyerte el legjobban a tetszését?

- Nem lehet összevetni az egyes országokat, hiszen a hagyomány, a kultúra mindenütt más. Japán például nagyon egzotikus ország, semmivel nem lehet összehasonlítani. Fiatalabb koromban még végtelenül tetszett Spanyolország, nagyon szerettem a franciaországi Nizzát is, habár Németországban volt a legtöbb fellépésem. Ugyanakkor mindig visszavágyom Kárpátaljára, ahol születtem. Igaz, sokáig nem tudok itthon maradni, talán azért sem, mert ma már nincsenek itt barátaim, ismerőseim. De a családom itt él, s ez a táj számomra a legszebb.

- Egy operaénekesnőnek mind fizikailag, mind lelkileg karban kell tartania magát. Nehéz feladat ez?

- Nem annyira lelkileg, mint inkább fizikailag nehéz, sok erőt, tökéletes egészséget kíván ez a műfaj. Mi nem használunk mikrofont, mégis úgy kell énekelnünk, hogy a leghatalmasabb termet is betöltse a hangunk. Ehhez nagyon sokat kell gyakorolni, énekelni és tanulni. Mikor még aktívan énekeltem, naponta legalább hat órát kellett gyakorolnom. Ez az életmód persze már a múlté, a szívem, a tüdőm, a hátgerincem, az izmok nagy terhelést kaptak a színpadon töltött 32 év alatt. És persze idegileg is megviseltek a fellépések, az izgalom.

- Jelenleg hogyan él?

- Kijevben élek, s mint minden nő, én is állandóan el vagyok foglalva magammal. Komolyra fordítva a szót, az operában ugyan nem énekelek már, de vannak magántanítványaim. Gyakorta gondolok arra, hogy hazajövök, de munka nélkül nem tudnék élni. Ezenkívül hét éve írok egy könyvet a művészetről, az életről. Reményeim szerint ez a könyv egy kicsit más lesz, mint a szokásos visszaemlékezések, inkább amolyan regényfélének szánom. A sikerek ellenére nem volt könnyű az életem. Az irántam való nagy rajongás gyakorta tragédiával végződött. De bármilyen sorsom is volt, ez az enyém, nem választhat az ember.

- Van olyasmi az életében, amit később megbánt?

- Sajnálom, hogy fiatal koromban nem volt időm gyermeket szülni. Mikor akartam volna, jöttek a családi gondok. Aztán 50 évesen elhunyt a férjem, ami nagyon megviselt, és utána már nem volt olyan kedves, mosolygós az életem. Visszagondolva a történtekre, ha újrakezdhetném az életemet, fiatalon szülnék egy gyereket.

A művésznő szeptemberben ünnepli 60. születésnapját. A jubileum kapcsán ezúton szeretnénk számára hosszú boldog életet és jó egészséget kívánni!

Ferenczi Katalin