Nagybereg: "Visszatérünk a református alapokhoz"

Megújul a nagyberegi református templom

2004. szeptember 3., 10:00 , 190. szám

Két éve vette kezdetét Nagyberegen a református templom belső felújítása. A renoválásra több okból is szükség volt. A falak gombásodtak, a padlózat és a padok elkorhadtak, a tető beázott és a mennyezeti kazetták is tönkrementek. Amikor legutóbb ellátogattunk a faluba, a munkások éppen a járólapokat rakták le. A munkálatok menetéről Bocskor Imola lelkésznőt kérdeztük.

– A templom belső terének állapota igen leromlott, ezért vált szükségessé a felújítás. A renoválás másik oka a templomfal színes festése volt. A református templomoknak a hagyomány szerint a tisztaságot, a puritanizmust kell hirdetniük, az előző rendszer idején viszont divatba jött, hogy különböző színes mintákkal díszítették a belső falfelületeket. Szerettünk volna visszatérni a református alapokhoz, hogy újra fehérek legyenek a falak – mondta el a lelkésznő. – A felújítás két részből állt. Tavaly elkészült az úgynevezett kistemplomi rész (a szószékkel szemben), de van két nagy hajó (a szószék jobb és bal oldala), melyeket az idén tettünk rendbe.

A felújítást adakozásból végeztük. Volt, aki a jövedelme tizedével, de olyan is, aki a munkaideje tizedével segítette a munkálatokat. Példaértékű a presbitérium hozzáállása a felújításhoz, valamint a gyülekezeti tagok anyagi támogatása is. Emellett az Egyházkerület is segített minket, valamint a magyarországi Johannita Segítő Szolgálat is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a községnek szép, felújított temploma legyen. Mára kijavítottuk a padokat, kicseréltük a teljes padlózatot, a fal mellett pedig a mesterek mélyen leástak, és szellőzőt építettek, hogy megakadályozzuk a salétromosodást – számolt be lapunknak a munkálatok menetéről Bocskor Imola.

Az új templom hálaadó istentisztelettel egybekötött felszentelésére szeptember 5-én kerül sor.

F. K.

Nagybereg a XII. században alakult ki, mezővárosként 1397-ben, Zsigmond király uralkodása alatt említik először. A helyi református templom már a XIII. században létezett, majd a XIX. századi felújítások során nyerte el mai formáját. Az addig különálló harangláb helyett 1817 és 1824 között torony is épült hozzá.