1956 – az igazság pillanata

Megemlékezés Beregszászban

2004. október 29., 10:00 , 198. szám

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 48. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi megemlékezést Beregszászban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ). "Sohasem volt még olyan egységes a nemzet, mint 1956 októberének végén, novemberének elején" – hangsúlyozta köszöntőjében Horkay Sámuel, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola új épületének nagytermében jelen voltak Milován Sándor, Molnár László és Perduk Tibor Árpád, az 1956-os események kárpátaljai résztvevői, az 1956-os Emlékérem kitüntetettjei. Az ünnepségen képviseltette magát számos kárpátaljai magyar szervezet, a történelmi egyházak, megjelentek a Magyar Köztársaság ungvári főkonzulátusának képviselői, élükön Szabó Ottó főkonzullal.

Az egykori beregszászi törvényszéki palota csodálatos nagytermében, melynek felújítása már a végéhez közeledik, dr. Kövér László, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség választmányának elnöke, a Magyar Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának elnöke tartott ünnepi beszédet. A szónok mindenekelőtt az emlékezés fontosságát hangsúlyozta: mint mondta, napjainkban sokan arra buzdítanak, hogy ne firtassuk a múltat. "Van abban valami vérfagyasztó, mégis megmosolyogtató, ahogy mai milliárdosaink, mágnásaink újsütetű szociáldemokratákként éneklik, hogy "Föl, föl, ti rabjai a földnek! Föl, föl, te éhes proletár!", éneklik, hogy "A múltat végképp eltörölni, rabszolgahad, indulj velünk!" S ha lelkiismeret-furdalásuk, bűntudatuk nincs is, félnek, hogy egyszer a múlt mégiscsak fontos lesz hirtelen. Ezért kell hát végképp eltörölni. Az öntudatos, szervezett munkásból, a szorgalmas, törekvő gazdából, az iparkodó városi polgárból, a kultúrát gyarapító értelmiségiből, s az ő gyökértelenné, tulajdontalanná, kultúra nélkülivé, dologtalanná tett gyermekeikből az úgynevezett szocializmus valóban rabszolgahadat gyúrt. Ez ellen a rabszolgaság ellen lázadtak szüleink, nagyszüleink 1956-ban. Ezt a rabszolgaságot utasítottuk el a rendszerváltozások kezdetén, 1990-ben. S ez ellen, az immár nem tankokkal, fegyverrel, bitóval és bilinccsel, hanem a pénz, a média diktatúrájával, a titkos bűnszövetkezetek hálójával fenntartott rabszolgaság ellen küzdünk ma is" – mutatott rá Kövér László.

1956 az egyéni és a közösségi szabadság egymással elválaszthatatlanul összefonódó eszményeinek diadala, hangoztatta a politikus, aki úgy vélte, a forradalom megmutatta azt is, hogy létezik magyar egység, "hogy valahol, a határok felett átívelve, valahol a magasban létezik a magyar haza, a magyar összetartozás, s a kommunista megtorlások szerte a Kárpát-medencében akaratlanul is erre az összetartozásra bólintottak igent. Ezért nem volt hiábavaló a mártírok áldozata, a bebörtönzések szenvedése, mert az egyszer már megtapasztalt igazságra emlékeztetett."

"Szabadságharcaink ma is vannak, mindenütt, ahol magyarok élnek a Kárpát-medencében – emlékeztetett a szónok. – Európai gyakorlatot követelünk, ha követeljük a különböző régiók önrendelkezését, autonómiáját; ha követeljük hagyományos, anyanyelvű iskolarendszerünk helyreállítását és korszerű működtetését. Kárpátaljai magyar szabadságharcunk ma a KMKSZ-szel és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetséggel, valamint a tanintézmény vezetésével közösen elsősorban a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola zavartalan működésének biztosítása. Az utódállamokban államilag elsőként akkreditált határon túli magyar felsőoktatási intézmény tulajdonjoga körül a nyáron keletkezett jogsértések Budapesttől Washingtonig felháborították azokat, akik ragaszkodnak az igazsághoz, és szívügyüknek tekintik a magyar nemzeti érdeket, vagy egyszerűen csak az emberi jogok védelmét."

Ezt követően virággal köszöntötték az 1956-os események kárpátaljai résztvevőit. Köszönetet mondva az ötvenhatosok nevében, Milován Sándor úgy vélte, az ünneplés nem nekik szól, hanem a magyar nemzetnek, amely 1848 után 1956-ban ismét megmutatta, mit jelent magyarnak lenni. Mint mondta, gyakorta megkeseredett embereknek nevezik az ötvenhatosokat, ám ők egyénileg nem azok. "De ha a magyarság sorsára, helyzetére gondolunk, akkor kétségbeesés vesz rajtunk erőt, s ilyenkor csak a hit segít, a hit abban, hogy jóra fordul a nemzet sorsa" – mondta.

Végül, az ünnepség záróakkordjaként, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház zenés-irodalmi összeállítást adott elő.

ntk

Megemlékezések Kárpátalja-szerte

Beregszászban a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség (BMKSZ) a helyi Művészeti Iskolában szervezett ünnepi műsort. "Október 23. olyan dátum, amelyet március 15. és augusztus 20. mellett minden magyarnak ismernie kell. A nemzet ezen a napon kinyilvánította a szabadság iránti akaratát" - hangoztatta ünnepi beszédében Kishegyi Mária pedagógus. Ezt követően énekes-verses műsort adott a beregszászi római katolikus egyházközség kórusa, a Beregszászi 3. Számú Zrínyi Ilona Középiskola, valamint a Petőfi Nyugdíjasklub kórusa.

Ungváron a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége és a Megyei Könyvtár magyar és idegen nyelvű osztálya közösen emlékezett a forradalom évfordulójára. A megjelenteket Gortvay Erzsébet irodalomtörténész, a MÉKK társelnöke és Horváthné Somogyi Ilona, a könyvtár magyar és idegen nyelvű osztályának vezetője köszöntötte, majd Pasztellák István beszélt az '56-os gálocsi csoport tevékenységéről. Végül a Kijevi Szlavisztikai Egyetem ungvári tagozatának hallgatói adtak elő ünnepi műsort.

A II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola diákjai október 25-én a Hallgatói Önkormányzat (HÖK) szervezésében emlékeztek a forradalomra a főiskola szakkollégiumában. Az ünnepséget a diákok verses előadása nyitotta meg, majd Molnár László, az 1956-os gálocsi csoport egyik tagja idézte fel a forradalom vészterhes napjait, s válaszolt a diákok kérdéseire.

Fischer-ntk