Az étel ehető, a számlázással ellenben lehetnek gondok
Önkiszolgáló étkezdék, menzák, gyorsétkeztetés
Vidékünkön a rendszerváltás után sorra leépültek az önkiszolgáló étkezdék, eltűntek az üzemi, hivatali "menzák", a városi gyorsétkezdék. A tömegétkeztetés az utóbbi időben kezd megújulni, ismét magára találni, igaz, a mai önkiszolgálók még gyakran őrzik elődeik sajátos "hagyományait". Pozitívum, hogy az ételek minősége a legtöbb helyen sokat javult, a kötelező számlaadást viszont ritkán "gyakorolják".
Az ebéd a nap legfontosabb étkezése, aminek tápláló, meleg és lehetőleg frissen készült ételnek kell lennie – állítják a szakemberek. Mit tehet az, aki üzemben, hivatalban dolgozik, és szűkös az ebédideje? Keres egy közeli menzát, ahol első és második fogást, netán desszertet is kap.
Ami az étkezdék "gyorsaságát" illeti, Ungváron, Munkácson a többpultos, -pénztárgépes étkezdékben csúcsidőben is hamar ebédhez jut az éhes ember. Ellenben ahol ugyanaz az alkalmazott végzi a rendelésfelvételt, hozza a konyháról az ételt, intézi a számlázást, ott értelemszerűen lassúbb a kiszolgálás.
Tapasztalataink szerint három menzából egyben áll a vendég rendelkezésére kézmosó, van, ahol szalvétát is külön kell kérni. Helyenként még használatosak a kollektív időkre emlékeztető alumínium evőeszközök, a "jobb" helyeken viszont egyre inkább "adnak" a tányérok, poharak, evőeszközök küllemére, a frissen mosott-vasalt abrosz viszont ritkaságszámba megy.
A napi menü mindenütt olvasható, ami az előírásnak megfelelően tartalmazza az ételek megnevezését, árát, az adag súlyát. A gyorsétkezdékben kapható tipikus levesfélék: borscs, májgaluskaleves, habart bab, erőleves (buljon), parasztleves (szeljanszke). Köretek: burgonyapüré, hajdina, rizs, makaróni, helyenként sárgaborsó-főzelék, nokedli, töltött káposzta, húsos derelye. Feltétekből bő a választék: van pörkölt (várostól függően ungvári, munkácsi, beregszászi módra), rántott hal, fasírozott, májpörkölt, sült kolbász, natúrszelet, rántott hús, lacipecsenye stb. Az őszi salátakínálat: káposzta, cékla, savanyú uborka. Húsmentes ételek: palacsinta, túrógombóc, fánk.
A gyakorlott menzásnak nem okoz meglepetést, ha a rendelésnél kiderül: mégsem azt főzték, ami a napi étlapon olvasható, esetleg éppen elfogyott, vagy nincs adagolva az általa kért ételféle. Ilyenkor nincs mit tenni, gyorsan váltani kell, és májpörkölt-burgonya helyett például rizst rendelni rántott hússal.
Aranyszabály, hogy az árlista alapján ne próbáljuk kiszámítani az ebéd végső árát. Érdekes sajátosság ugyanis, hogy a menüben feltüntetett árak összege szinte sosem egyezik a pénztárnál kért pénzösszeggel, ez utóbbi az esetek többségében meghaladja a várt értéket.
Ungvár, hivatali menza. Az árlista értékei gyanúsan alacsonyak: saláta 0.65, leves 1.00, köret 1.00, pörkölt 2.50 hrivnya. Fizetésnél ellenben 8.60-at kér a pénztáros a levesért, szimpla másodikért és 1,5 dl paradicsomléért. A tájékozódás kedvéért számlát kérek. A hölgy előbb meglepődik, majd a pénztárgépbe üti a rendelést. Kisvártatva kijelenti: rosszul számol a gép, majd sokatmondó pillantást vetve a sorban mögöttem türelmetlenkedőkre megkérdezi, kezdje-e újra? Lemondok a számláról, de valahogy nem esik jól az ebéd.
Munkács, önkiszolgáló a városközpontban. Csak rántott halat rendelek burgonyapürével, gondolván, így hátha nyomon tudom követni a számla alakulását. Tévedtem. A pultos kézzel-villával mérlegre tesz egy darab halat (minden alátét, szalvéta nélkül!), aminek maga értékeli súlyát, árát. Fizetéskor megint nem kapok számlát, csak miután kitartóan kérem. A pénztáros minden zavar nélkül visszakérdez, hogy pontosan menynyit is fizettem, majd az elkért pénz és a számla különbözetét "visszaadja" (a létező legapróbb pénzegységekben).
Eltekintve a fizetésnél előforduló hasonló kellemetlenségektől, helyenként manapság már egészen jól meg lehet ebédelni. Az egyik ungvári középiskola menzáján például nemcsak finom, de bőséges is az ebéd. Itt 7-8 hrivnyáért elsőt-másodikat lehet kapni. Feltét nélkül viszont nem adnak köretet, salátát. (Talán mert nem szeretik a vegetáriánusokat?) Persze, ha történetesen két adag sültkolbászt kér az ember kenyérrel-mártással, azt szívesen "mér" a pultos. Gyorsan tegyük hozzá: ez az "üzletpolitika" nem egyedi.
Az említett iskolai étkezdében az ebédidő ellenére nem túl nagy a forgalom. Fél óra alatt mindössze négy gyerek rendelt, s ők is csak 2-2 lekváros buktát. "Ez csak két hrivnya, míg a leves-második minimum 5-6. Egy kétgyermekes család nem tud napi 10 hrivnyát adni a gyerekeknek ebédre. Ráadásul, ha választani kell leves és bukta, vagy palacsinta között, tíz gyerekből tíz az utóbbiakat választja" – mondja a konyhafőnök.
Körutunk során persze találtunk vizes, szinte átlátszó burgonyapürét, majdnem hús nélküli fasírozottat, tisztítatlanul főzött hajdinát, vagy éppen hideg levest, dermedt feltétet is. A puding, azaz az ebéd próbája tehát az evés, még ha menzakajáról van is szó. A kevésbé "dörzsölt" ebédelőknek tehát azt ajánljuk, figyeljenek oda, mit kapnak a pénzükért, és időnként kérjenek számlát...
Összehasonlításképpen: egy kisvárosi étteremben 15-25 hrivnyába kerül egy ebéd. Az ár ugyan valamivel magasabb, de az esetek többségében a minőség is jobb. Persze minden viszonylagos. A pénzesebb vendégek, bevásárlóturisták szerint például az éttermeink kifejezetten olcsók...
Fischer–Popovics
