Hangszert nem lehet katalógusból, vagy interneten eladni

Tanítani kell a leendő vevőt

Hangszert elsősorban zeneértő, zeneművelő emberek vásárolnak. Ahol fejletlen a zenei kultúra, ott először a zeneszeretők táborát kell gyarapítani – vallják a szakemberek. A hangszereket, hangtechnikai berendezéseket forgalmazó munkácsi Tic-Tac erre vállalkozik, amikor hangszerkiállításokat, zenésztalálkozókat szervez szerte az országban, illetve művészeti stúdiókat hoz létre a leendő hangszervásárlók "kinevelésére".

A munkácsi székhelyű Tic-Tac 15 világszerte ismert hangszergyártó cég termékeit forgalmazza az országban, kezdve a hegedűtoktól az orgonáig, a legegyszerűbb mikrofontól a digitális hangstúdiókig. Az alábbiakban Molnár Sándorral, a cég igazgatójával beszélgetünk a hazai és külföldi hangszerpiac sajátosságairól.

– Sokan azt mondják, a zeneművelés elsősorban pénzkérdés. Egyetért ezzel?

– Természetesen nem. Amerikában most például a nyugdíjasokat célozza meg a hangszerpiac. Első lépésben tudományos kutatásokat finanszíroztak, melyek kimutatták: a zenélés kifejezetten jót tesz az embernek, a hangszerjáték fejleszti és karbantartja a szellemet. Ez bejött, ma nagyon sok idős amerikai zenélni tanul, és kedvenc elfoglaltsága együtt zenélni barátaival, ismerőseivel. Az Egyesült Államokban emellett stratégiai kérdés a gyerekek zenei művelése. Az iskolában alapkövetelmény megtanulni írni-olvasni, számolni és játszani valamilyen hangszeren.

– Mi a helyzet nálunk?

– Kárpátalján egyelőre szűkös a potenciális hangszervásárlói kör. Hangszert zeneiskolás gyermeknek vesznek, jobbára hegedűt vagy valamilyen fúvós hangszert. Zongorából annyi van, hogy leginkább használtan vásárolják, az új hangszerek ára minimum 10-15 ezer hrivnya, ilyet kevesen keresnek. Minőségi zongora alig van a megyében. A zenei csapatok rendszerint induláskor beruháznak, és csak nagyon ritkán tudnak technikai fejlesztésbe invesztálni. Aki szeret zenélni, és pénze is van, az mostanság házi hangstúdiót vásárol, 10-20 ezer hrivnyás alsó értéken. Ugyanakkor mind nálunk, mind Ukrajnában van hagyománya a zenélésnek. Azt tapasztalom, hogy újabban ismét fokozódik az igény a zenetanulás, a zeneművelés iránt.

– Országos szinten is nehéz hangszerrel, zenetechnikával kereskedni?

– Kétségtelenül sok munkát és állandó naprakészséget igényel. Hangszert nem lehet katalógusból, vagy interneten eladni, de a márkaüzletben se mindig. Zenész úgy vásárol, hogy látja, kipróbálja a portékát. Viszont mindig mindent raktáron tartani képtelenség. A szakmának ezért bemutatókat, találkozókat szervezünk, ahol profi zenészek játszanak a megvételre kínált hangszereken, szintetizátorokon stb. Ez egy külön szakma, Ukrajnában például nincs is erre a célra úgynevezett demo zenekar. Legutóbb Magyarországról szerződtettünk ilyen csapatot, akik tíz nap alatt hét koncertet adtak Lemberg, Csernyivci, Kijev, Harkiv, Donyeck, Dnyepropetrovszk, Luhanszk érintésével. A zártkörű bemutatók célja egyfajta "magültetés". A profi zenész látja-hallja a legújabb hangszertechnikát és idővel, amikor maga is megérik a vásárlásra, tudja, mit, hol keressen.

– Kinek lehet még manapság hangszert eladni?

– Ahhoz, hogy öt-hat év múlva is legyenek vásárlóink, most kell "megfogni" az erre fogékony réteget, például a gyerekeket. Nem véletlen, hogy Kijevben létrehoztunk és működtetünk egy magán művészeti iskolát. Ott kortól, tehetségtől függetlenül kézbe lehet venni egy vagy több hangszert és ismerkedni a zenével, művelni azt. Ez év végén Munkácson tervezzük a következő tanoda megnyitását. Megkerestek például harmincas jogászok, ügyvédek, sikeres üzletemberek, mondván, régi álmuk megtanulni gitározni. Mi megteremtjük ennek a lehetőségét.

– A hangszergyártók évről évre előrukkolnak valami újdonsággal. Most éppen mivel próbálnak "vevőt fogni"?

– Az általunk képviselt amerikai, olasz, német, koreai, mexikói, kínai gyártók évente új termékskálával jelentkeznek. Vannak hangszerek, melyek egymaguk képesek billentyűs, húros, ütős hangszíneket produkálni és kvázi zenekarként működni. A mini-hangstúdiók keverik, hangszerelik és CD-re rögzítik a zenét.

– Milyennek látja a mai vendéglátói, lakodalmas zenei hagyományokat?

– Sajnálattal tapasztalom a műfaj visszafejlődését. Kevés a képzett, profi zenész, és esetenként maga a vendéglátós munkaadó sincs tisztában azzal, mit jelent a minőségi zenei kiszolgálás. Az esküvőkön CD-lejátszó helyettesíti az élő zenekart, és olyan is van, hogy az étteremben ott állnak a hangszerek, amin a "zenészek" imitálják a játékot, a zene azonban felvételről szól. Mit tudunk ez ellen tenni? Például a Roland szintetizátorokat adaptáltuk a mai ukrán szórakoztató zenére. Verbuváltunk 8 zenészt és kidolgoztattunk egy sajátos melódiarepertoárt a honi – ukrán lakodalmas pop, orosz, moldáv, magyar – stílusokra.

– A hangszerek mellett koncerthangosítással, fénytechnikával is foglalkoznak. Nem terveznek esetleg koncertszervezést magyarországi vagy ukrán zenei sztároknak?

–A koncertszervezés valóban csak pénzkérdés. A magyarországi zenészek között számos kedves ismerősöm van: Demjén Rózsi, Presszer Gábor – hogy csak a legnevesebbeket említsem. Ők is szívesen eljönnének játszani. Magyarország annyira kicsi, hogy már mindenki mindenhol fellépett. Megfelelő gázsiért bárhol szívesen vállalnak fellépést a zenészek. Ráadásul tizedannyi pénzért, mint az ukrán könnyűzenei élet nagyjai. A hazai zenészek körében is sok a jó ismerősöm, néhányan először a mi üzletünkben próbálgatták énekhangjukat. A turnéztatásban van fantázia, lehet, hogy ez lesz a következő lépés...

Popovics Zsuzsanna