A mesterséggel együtt a babonák is feledésbe merülnek

Kota Ferenc kéményseprő

2004. december 31., 09:00 , 207. szám

Régi babona, hogy a kéményseprő szerencsét hoz. De egyre kevesebb kéményseprővel találkozhatunk városaink utcáin. Leginkább a nyugdíjas, idős szakemberek űzik még az ipart, mint a beregszászi Kota Feri bácsi, akit mesterségéről, kéményeink állapotáról kérdeztünk.

- Milyen meghibásodások fordulhatnak elő egy kémény esetében?

- A kéményseprő először is megnézi a kémény tetejét, mert ha a tetején meglazultak a téglák, az rendkívül balesetveszélyes. Rászállhat egy madár, megbillentheti a meglazult téglát, ami a kéménybe esve elzárhatja a huzatot. Ilyenkor le kell szedni és újrarakni a kémény tetejét. A kéményseprő másik fontos teendője, hogy ellenőrizze a kéményben a huzatot. Ebből a célból papírt szoktunk gyújtani a kéményben, s ameddig nem "haragszik" rám, addig én haragszom rá. Tehát amíg nem lángol és a huzat nem viszi ki a kéményből az égő papírt, addig nincs minden rendben. Aztán lepucoljuk a kéményt, és ha el van dugulva, akkor megpróbálom a rugósdróttal kilazítani, de ha ez nem megy, akkor bemérem a magasságot, a megfelelő helyen kivágom a kéményt és kiveszem a kéményt elzáró tárgyat. Van, hogy a pókhálóra lerakódik a malterből kipergő homok, ami szintén elzárhatja a huzatot. Na, de azt mi a szerszámainkkal könnyen le tudjuk pucolni.

- A szavaiból érződik, hogy ehhez a szakmához is elhivatottság kell.

- Harmincnégy éven keresztül voltam kéményseprő Beregszászban, de még mindig engem hívnak magánházakhoz és közintézményekbe is, ha valami baj van a kéménnyel. Mert ehhez is érzés kell, mint mindenhez. Ha az ember nem szereti a munkáját, akkor abból nem lesz mester.

- Milyen szerszámokat használ egy kéményseprő?

- Kétféle kéménypucoló drótot (trosszt) szoktunk használni; az egyik végén kefe, a másik végén rugó van. De használunk egy hosszú kötélre erősített 5 kilós gömbsúlyt is, mert a nagy, emeletes házakban a drót rövid lenne. Ezenkívül a kőműves munkához is értenie kell egy kéményseprőnek, a szerszámai közé tartozik a véső, a kalapács és a kőműveskanál is.

- Mit tapasztal, rendben tartják mostanában a kéményeket Beregszászban?

- Én magam négy éve nyugdíjas vagyok, s bár hívtak már vissza, de nem megyek, mert a kémények elhanyagoltak, pénz nincs, a mi munkánk pedig felelősséggel jár. Nehéz munka különben a kéményseprőé. Volt úgy, hogy egy helyre ötször is kimentem egy nap, és egyszer sem voltak otthon. Másnap öt órakor, amikor felkeltettem a gazdát, felháborodottan megkérdezte: Maga nem tud aludni? Sok ember zaklatásnak érezte az ellenőrzést, pedig az az ő biztonságát szolgálta. Máig gyakran megkeresnek az üzlettulajdonosok, intézményvezetők és magánszemélyek is, s ha tudunk, a fiammal együtt segítünk, mert Beregszászban hivatásos kéményseprő tudomásom szerint csak egy van.

- Hogyan lesz valakiből kéményseprő? Milyen adottságok szükségeltetnek ehhez?

- Munkácson működik az a szakiskola, ahol tanítják a szakmánk fogásait, minket, aktív kéményseprőket is ott képeztek tovább évente. Ami az adottságokat illeti, nem lehet tériszonya annak, aki kéményseprő akar lenni, más kizáró okot nem tudok mondani. Pár évvel ezelőtt elküldtek két fiatalt a munkácsi szakiskolába, hogy ismerkedjenek a szakmával, de ez az egészségtelen, poros, kormos munka nem tudta megtartani őket. A fiam is ismeri a mesterségünk összes csínját-bínját, de nem folytatja.

- Találkozott a kéményseprőkkel kapcsolatos babonákkal?

- De még mennyire! Régebben sokan meg akarták fogni a gombomat, aztán mások erővel ki akartak húzni egy-egy szálat a kéménytisztító keféből, hogy eltegyék szerencsét hozó talizmánként. De ma már ez a babona is elfelejtődik a mesterséggel együtt.

Badó Zsolt