Gulácsy Lajos: "A könyvek az erőforrásaim"

Isten éltesse!

2005. január 7., 09:00 , 208. szám

Munkácson január 8-án ünnepli 80. születésnapját Gulácsy Lajos református lelkész, a Kárpátaljai Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke. Lajos bácsi ma is szüntelenül dolgozik, emellett sokat olvas és maga is könyvet ír. Jelenleg a munkácsi református gyülekezet és a helyi cigánygyülekezet lelkipásztora, egy öregotthon létrehozásán dolgozik, nyaranta pedig rendszeresen szervez nyári táborozást roma fiataloknak.

– Azt kell mondjam, szinte magam sem hiszem, hogy leéltem nyolcvan esztendőt. Pedig valóság, mert 1925. január 8-án születtem. Fiatalabb koromban, ha egy nyolcvanesztendős embert láttam, azt mondtam, az egy öregember. Elérve ezt a kort, én nem érzem magam "annyira" öregnek. Tapasztalatom, hogy a munka nem öregíti, csak élénkíti az embert – kezdi a beszélgetést Lajos bácsi.

– Visszatekintve, élete mely időszakára emlékszik legszívesebben?

– Életem egyik meghatározó fordulópontjának azt tartom, amikor 19 évesen olyan közegbe kerültem, ahol gondolkodásom, életvitelem a lelki dolgok felé terelődött. Talán ez a titka, hogy az én életutamba annyi minden belefért, és a legnagyobb megpróbáltatások idején nem törtem össze, még a nehézségek is a javamat szolgálták. Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy mindvégig vezetett és megtartott, és hogy az emberek lelki építésén munkálkodhattam. Mióta ismerem Isten irányítását, azóta nem voltam reményvesztett, de mindig voltak céljaim. Azt látom, hogy az ember életének ma legnagyobb tönkretevője a reménytelenség, a céltalanság, holott jómagam még a háborús időkben átélt nehézségekre is szívesen emlékszem vissza, mert az akkori reménytelenség vezetett oda, hogy vállaljam a lelki szolgálatot. A Gulág lágereiben töltött hét év csak megerősített választásomban. Megtanultam: semmitől nem kell félnem, mert Isten kezében vagyok.

– Lelkipásztori munka, cigánymisszió, öregek otthona, fiatalok üdültetése... Hogy tud időt találni ennyi feladatra?

– A cigánymissziót azért igyekszem támogatni, mert fontosnak tartom, és úgy látom, ahhoz, hogy működjön, szükség van a magam korára, tekintélyére. Az öregek otthona egy régi álmom. A Beregszászhoz tartozó Búcsúban az egyház megkapott egy volt kórházépületet 9 hektár földdel. Az épületek lelakottak, de felújíthatók. A terület is nagyon alkalmas a célra. Kárpátalján nagyon sok a magányos, idős ember, akiknek nincsenek gondoskodó hozzátartozóik. Én értük szeretnék tenni valamit, azért, hogy öregségük szebb lehessen. A magányosság a betegségnél is súlyosabb kereszt. Azt, hogy ki miként élte életét, Isten dolga megítélni. Nekünk segítenünk kell a rászorulókon. Most ezt tartom a legfontosabb feladatomnak. Végül a roma ifjúság táboroztatását azért szorgalmazom, mert ezek a gyerekek a szülői házban ritkán tapasztalnak belső csendességet, isteni légkört. A táborok ezt hivatottak pótolni.

– Püspök Úr ma is sokat olvas. Ez munka vagy pihenés?

– Az olvasás nekem felüdülést jelent, a könyvek az én erőforrásaim. Otthoni könyvtáram több mint ezer kötetet számlál, de büszkén mondhatom, hogy mára valamennyit elolvastam. A szemem világa már nagyon gyenge, mégsem telik el úgy hét, hogy el ne olvasnék egy-két könyvet. Az egyházi kiadványok mellett kedvelem a történelmi, régészeti témájú könyveket is. Sok könyvet kapok, de sokat szét is osztok. Ám mielőtt valakinek odaadnék egy könyvet, mindig elolvasom, hogy tudjam, mit adtam oda.

– Közismert, hogy nagyon szeret adni. Szinte a nap 24 órájában adakozik és nem csak könyvet...

– Örülök annak, hogy Isten megadta nekem az ajándékozás lehetőségét. Amire anyagiakban szükségem van, azt Isten megadta. Nagyon szerényen élek, és ha valaki azt mondja nekem: éhes, adok neki élelmet akár a saját asztalomról is. Jézus mondta: "Jobb adni, mint elvenni."

Badó Zsolt

Gulácsy Lajos az ugocsai Tivadarfalván, egy vasutascsalád hetedik gyermekeként született. M?szaki szakembernek tanult, fiatalon Budapestre került, ahol a Mátyásföldi Repül?gyárban dolgozott m?szaki tisztvisel?ként. A háború azonban kettétörte induló karrierjét.

Ekkor az egyház felé fordult, beiratkozott a Debreceni Református Teológiai Akadémiára, ám a határlezárás miatt tanulmányait már nem tudta megkezdeni. Végül itthon tanult, a református egyház vezet?i Kovács József munkácsi lelkipásztor mellé helyezték.

1949. március 19-én Gulácsy Lajost öt református lelkésszel együtt letartóztatták és elítélték. A Gulágra került, ahonnan csak 1956 májusában térhetett haza és láthatta viszont szeretteit.

Hosszú huzavona után, 1979 nyarán végre letehette lelkészi vizsgáit. Pályája során számos gyülekezetben szolgált, s közben egyháztörténetre tanította a leend? lelkészeket. Kés?bb kinevezték Bereg egyházmegye esperesévé, majd egyházkerületi f?jegyz?, 1994. május 13-tól a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke lett. 2000 decemberében megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét. A kárpátaljai reformátusok hitéletének meg?rzése, a hitoktatás megteremtése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként kapott kitüntetést Mádl Ferenc magyar köztársasági elnökt?l vehette át.