A győzelem

A Kárpáti Igaz Szó kétszer is említette minapi számában a győzelem szót a KMKSZ-szel kapcsolatban. Az írás elárulja szerzőjét, aki nagyon tájékozott, de sok mindent nem ért.

Nem érti például, hogy egy kisebbségi, valóban érdekvédelmi szervezet sohasem győzhet. Ha kisebb-nagyobb - többnyire inkább kisebb - sikereit győzelemnek titulálja is, ez olyan, mintha egy leégett házban a néhány épen maradt holmit megtalálva a gazda szerencséről beszélne. A mostani elnökválasztás kapcsán sem győzött a KMKSZ, csak tette a dolgát, és megakadályozta, hogy a kárpátaljai magyarság olyan lehetetlen helyzetben maradjon, mint amilyenben az elnökválasztás első fordulója után találta magát. Még egy lépés, és nem kerüljük el az utolsó csatlós címet, meg persze az azzal járó sorsot sem.

Ami az új ukrán politikai helyzetet illeti, fontos az is, hogy mi fog megvalósulni az ígéretekből. Ennél talán csak az a fontosabb, ami remélhetőleg megszűnik, például a szavazásoknál az a fajta lebonyolítási mód, ami a múltkori parlamenti választásoknál meghonosodott: a csalás, a fenyegetés, az erőszak.

A szerző azt sem érti, hogy a KMKSZ elnöke soha nem lehet az első számú hatalompárti magyar. Azt hiszem, a kárpátaljai politikai helyzet megítéléséhez és megértéséhez a legegyszerűbb a Rákóczi-időket alapul venni, és akkor könnyen megérthetjük, hogy miért nem lehet a KMKSZ hatalompárti: köthetett bármilyen szerződést a török portával, vagy akár az osztrák császárral is Rákóczi, népe mindig is csak kuruc maradt.

Kár, hogy azt sem érti a szerző, hogy a KMKSZ-nek nem célja és nem is tartaná nagy eredménynek, ha a kárpátaljai változások folytán egynéhány emberét odaengednék a hatalom közelébe ministrálni. Ez labancmentalitás.

A KMKSZ sikerét végül azért sem nevezhetjük győzelemnek, mert a győzelmek után általában béke, vagy legalábbis fegyverszünet szokott következni. Nekünk viszont, határon túli magyaroknak, az örök harc a sorsunk. Mindenesetre a kuruc kacagány és a labanc köpeny között van egy lényeges különbség: a kacagányt, még ha tigrisbőrből van is, akkor sem lehet kifordítani.

Milován Sándor