Interkontinentális színházi fesztivál Beregszászban

Sztalker fesztivál 2005

2005. március 25., 09:00 , 219. szám

Kedden ért véget Beregszászban az első nemzetközi színházi fesztivál, amelyet az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház rendezett. A fesztiválra eljött több ismert magyarországi színház is, de Kijevből és New Yorkból is érkezett egy-egy társulat. Az előadásokat a beregszászi színház Munkácsi úti épületében tekinthette meg az érdeklődő közönség. Vidnyánszky Attila Jászay-díjas rendezőt a fesztiválról és annak tapasztalatairól kérdeztük.

– Honnan jött az ötlet, hogy egy ilyen nehéz anyagi helyzetben lévő színház nemzetközi szakmai fesztivált rendezzen?

– Az ötlet régóta fogalmazódik, mert minden magára valamit is adó színház előbb-utóbb megpróbál fesztivált rendezni. Ennek persze a szakmai hozzáértésen kívül elsősorban anyagi feltételei vannak. A mi esetünkben ez úgy oldódott meg, hogy olyan barátokra tettünk szert, akik áldoztak arra, hogy itt lehessenek. Magyarán, a mi fesztiválunknak minden fellépő színház támogatója volt, mert még az útiköltségüket sem tudtuk kifizetni. Csak a szállásukat meg az étkezésüket biztosítottuk, amire a pénzt a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától kaptuk.

Mint említettem, barátainkból tevődtek össze a fesztivál vendégtársulatai, de a személyes barátságok mellett az is megfontolás tárgya volt, hogy minél nagyobb palettán mozogjon a bemutatott előadások műfaja. Például az Amerikai Egyesült Államokból, New Yorkból érkezett In Parentheses társulat nagyon izgalmas, korszerű nyelvet beszélő, majdhogynem mozgásszínház, így élvezhető volt azok számára is, akik nem értenek angolul. Egész más a Szentivánéji álom, melyet a budapesti Új Színház társulata mutatott be, és egy kijevi barátunk, Szergej Maszlobojscsikov rendezett. Ez egy látványszimbólumok, jelek sokaságát felvonultató, az eredeti Shakespeare-szöveget tulajdonképpen csak kiindulópontként kezelő, az alkotók által újra- fogalmazott helyzetekre épülő előadás. A Bárka Színház Mulatság című produkciója, mely a fesztivál nyitó darabja volt, a klasszikus színészi játékra épülő előadás, melyben a színészek remek játéka képezte a produkció magvát. A fesztiválunkat ugyancsak megtisztelő kijevi DAH Színház az egyik legérdekesebb ukrán színház, akik egyébként már a fél világot beutazták előadásaikkal. Ez magánszínház, a rendező saját maga tartja fenn a társulatot. Nagyon izgalmas, folklórelemekkel megtűzdelt szövegadaptációkat láthattunk Macbeth-előadásukban, mely egy rendkívül érdekes megközelítési mód.

A gyerekeknek szóló két előadás is a miáltalunk elképzelt gyermekelőadások közé sorolható, és nem a mai, média által befolyásolt esztétikájú műsorok típusába tartozik. A Hattyú Dal Színház előadása és a Pályi János által bemutatott Vitéz László című bábjáték tartalmilag egyaránt a hagyományos értékrend mentén szólítja meg az ifjú nézőket.

– Honnan a névválasztás, mit jelent az, hogy Sztalker?

– Egy Sztrugckij-regény alapján készült legendás Tarkovszkij-film címe a Sztalker, ahol a főszereplő, a vezető elvisz addig a titkos szobáig, ahol a legtitkosabb, legmélyebb vágyaink teljesülnek. Tehát igazából megismerhetjük saját magunkat, igazi énünket. Aki ismeri a filmet, az tudja, miről beszélek. A fesztivál alatt a színház folyosóján folyamatosan vetítettük a filmet, hogy azok is megérezhessék a fesztivál igazi hangulatát, akik esetleg nem látták az alkotást.

Azért választottuk ezt a címet, mert úgy gondoltuk, hogy a filmből sok minden a mi korunkra, a mi itteni helyzetünkre vonatkoztatható. Mi is úton vagyunk a kapuk felé, belépésre készen akár saját magunkon belül is. A színház folyosójára kirakott kellékek is ezt a hangulatot voltak hivatottak erősíteni.

– Lesz-e a jövőben még ilyen, vagy ehhez hasonló színházi fesztivál Beregszászban?

– Ez anyagi kérdés. Nagyon sokszor nem lehet elvárni még a barátainktól sem azt, hogy útiköltség és minden egyéb nélkül jöjjenek el, áldozzanak erre. Mi megpróbáltunk olyan hangulatot és atmoszférát teremteni, amelyben jól érezhették magukat. Ezek után csak abban reménykedhetünk, hogy nem kell majd őket nógatni, ha megint valami hasonlót csinálunk. Mert én remélem, hogy lesz folytatás. Nagyon szeretném, ha itt valami elindulna, hisz ez egy példátlan dolog. Ukrajnában, de Magyarországon is alig akad ilyen jellegű nemzetközi színházi fesztivál, és az, hogy ezt mi Beregszászban létre tudtuk hozni a magunk szerény eszközeivel, azt gondolom, nagy eredmény. Akik eljöttek az előadásokra, azok reményeink szerint egy életre szóló színházi élményben részesülhettek.

– Kaptak-e díjakat a fellépő társulatok?

– Nem, talán majd egyszer később, valamikor. Ez most egy seregszemle volt. A világon nagyon sok fesztivál működik így. Itt az történt, hogy együtt voltunk ezen a picike kis szigeten, mi, művészek és a nézők, kicsit talán másképpen, mint amiről az épület falain kívüli világ szól.

Badó Zsolt