Lendületet vesz a "bűnügyi háború"
Kolesznyikov, a Doneck megyei tanácselnök után letartóztatták a ternopoli, majd vád alá helyezték szumi kollégáját is. A volt megyei szintű főnökök közül azok listája a rövidebb, akik nem járnak kihallgatásra az ügyészségre. Elindult egy politikai kampány, amit az ukrán sajtó már elkeresztelt bűnügyi háborúnak. A hatalom ártatlan képet vágva nekilátott büntetőügyek kreálása útján levadászni ellenfeleit az előző garnitúrából. Annyit, amennyire szükség van a többiek megfélemlítéséhez, valamint a bűnözés ellen folytatott küzdelemről szóló imidzs fenntartásához. A lehetőséget mindehhez a büntetlenség légköre teremtette meg, amely a Kucsma-korszak idején érkezett az elit viselkedésébe beleenni magát. Kiderült például, hogy Igor Bakaj, Kucsma elnök egyik legközelebbi bizalmasa, egy sor állami kulcspozíció betöltője orosz állampolgár.
Hiába lóg hát ki a politikai lóláb a bűnügyi háború akciósorozata mögül, maguknak az egyedi letartóztatásoknak a megalapozottságát nemigen lehet megkérdőjelezni. Magukat a bűnvádi eljárásokat is valamilyen "kisebb" törvénytelenségbe belekötve indítják el. Az máris látszik, hogy a volt hatalom (jelenlegi ellenzék) nem tud hatékonyan fellépni. Hiába beszélnek politikai üldözésről, a népnek tetszik, amikor a hóhért akasztják, vagyis lecsukják a korábban félistenként pöffeszkedő főnököket, oligarchákat. Ha valóban jól terveztek, a bűnügyi háborúnak még csak az elején vagyunk, a nagyja majd a kampány közeledtével következik
Az ellenzék értékeli a helyzet rosszabbodását és keresi a kiutat. A kiútkeresés kulcseleme a párt és a személyi háttér átszervezése. A bázist a régi főnökség manővereihez a keletukrán választók és a többnyire szintén ottani illetőségű nábobok pénzügyi lehetőségei és kapcsolatrendszere képezik. A gond csak az, hogy a Régiók Pártjának éléről Janukovics nem hajlandó elmozdulni. Nem hajlandó tudomásul venni sem azt, hogy ő egy bukott politikus, sem azt, hogy semmilyen adottsága nincs ahhoz, hogy sikeres legyen a mostani környezetben. Így a doneckiek legígéretesebb fiatal tehetsége, Konovaljuk átnyergelt a Munkapártba, ahol Tihipko exbank- és kampányfőnök előzékenyen átengedte neki a helyét. A donecki üzleti elit Ahmetovhoz kötődő része tehát a Konovaljuk (aki nem oligarcha) vezette Munkapárt segítségével próbál majd elég keletukrán szavazatot begyűjteni, hogy számottevő frakcióval rendelkezhessen a következő parlamentben.
Erre az egy perspektivikus próbálkozásra több halva született ötlet is jut az elvileg ellenzéki térfélen. Ilyen például Bojko, volt állami gáz- és üzemanyagügyi nagyfőnök próbálkozása, hogy egy újabb balközép formáció élén térjen vissza a politikai élvonalba. Egyelőre azonban Timosenko miniszterelnök nyilatkozata alapján inkább ügyészségi idézésre számíthat.
Julja egyébként újabb babérokat aratott le a gazdasági válságkezelés, értsd az ukrán gazdaság kézivezérlése terén. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy törékeny női miniszterelnökünk falhoz szorítja a szabadrabláshoz szokott gazdasági nagyfiúkat és kiszorítja belőlük a szükséges engedményeket. Például az orosz üzemanyagcégekből azt, hogy csökkentsék három hrivnya alá az áraikat. Igaz, közben a dollár is kilengett, amitől a józan elemzőket az infarktus kerülgeti, de Timosenko ezt is mosolyogva elintézi azzal a formulával, hogy erős hatalom, erős gazdaság, erős hrivnya.
Legutóbb Kinah miniszterelnök-helyettes fejezte ki kétségeit az ügyben. Neki, akárcsak a legtöbb józan elemzőnek, igaza lehet a gazdaság kézivezérelhetőségével kapcsolatban. Csakhogy nincs hosszú táv, csak egy év a választásokig. Ezalatt pedig Kinah az, akinek semmi esélye a nyilvános politikai versenyben Juljával szemben. Így az ő próbálkozása egy komolyabb pártszövetség létrehozására csak azt mutatja, hogy a kormányzati oldalon is vannak halva született próbálkozások ezen a téren. 2006 márciusa, mint egy nagy kaszás, majd elvégzi a szelekciót a pártok között, de legtöbb áldozata máris viseli a közeli elmúlás bélyegét.
Sz. K. M.
