Egy álom félszázados kálváriája

A munkácsi Árpád-szobor

Sajtótörténeti kutatásaim során sikerült rekonstruálnom egy soha el nem készült munkácsi emlékmű, a millenniumkor a város főterére megálmodott Árpád-lovasszobornak a krónikáját. Az alábbiakban ennek a gazdag forrásanyagnak a legfontosabb vonatkozásaival ismertetném meg a tisztelt olvasót.

Thaly Kálmán országgyűlési képviselő egy fővárosi lapban 1882-ben megjelent cikke és az ebben az esztendőben folyó hírlapi vita terelte a közvélemény figyelmét egy ilyen alkotás felállításának szükségességére valahol az ország területén. Azt hangsúlyozta a szerző, hogy amennyiben a millenniumkor a nemzet szobrot emelne, az csakis a honalapítást jelképező vagy egy Árpádról készült emlékmű lehetne.

Az ezredéves ünnepségek előkészítésére létrehozott bizottság 1891-ben megtartott ülésén Zichy Jenő gróf terjesztette elő azt a kormánynak is benyújtott tervezetet, amelyben először szerepelt a javaslat: az országos ünnepségek egyik eseménye a Munkácson felállítandó Árpád-szobor leleplezése legyen.

A honfoglalás története és főleg annak helyi vonatkozásai nagyon elevenen jelen voltak a Latorca-parti város szellemiségében.

Anonymus említi A magyarok cselekedetei című alkotásában, hogy a hegyeken átkelő fáradt honfoglalók negyven napon át itt pihenték ki fáradalmaikat. Valószínűleg ebből merített az a munkácsi monda is, miszerint a város északi részén elterülő Csernek-hegyen tábort verő Árpádnak innen tetszett meg a várhegy, amelyen a táltosa verte fel sátrát. A magyarok vezére egy fehér ló ellenében elcserélte a magaslatot. A hagyomány szerint az innen Ungvár felé továbbvonuló sereg hátrahagyott emberei voltak a munkácsi vár első építői. A honfoglalók vezérét nagyon a sajátjuknak érezték Munkács polgárai, s ezért a millennium felfokozott hangulatában őszinte lelkesedéssel foglalkoztak egy itteni Árpád-szobor létrehozásának gondolatával.

A munkácsi sajtóban az első fellelhető cikk a felállítandó műalkotás ügyében 1891-ből maradt fenn. Azt hangsúlyozza a szerző, hogy Munkácsnak "okvetlenül szükséges, hogy legyen valamely hathatós eszköze, amely hazafias lelkesedését állandóan istápolja. Ha pedig ... végigröpítjük tekintetünket a nagy eseményeken, amelyek városunkat nemcsak a honfoglalással hozzák a legszorosabb, elválaszthatatlan kapcsolatba, de amelyek azután is úgyszólván minden porszemet történelmi ereklyévé tettek: teljes joggal mondhatjuk, hogy Árpád szobrának felállítására egész Magyarországon méltóbb hely nincsen Munkácsnál!"

A nemes ötlet igazából 1893-tól vált valóban a munkácsiak közügyévé. Tulcsik Ferenc itteni újságíró és alkalmi versek szerzőjének tollából ugyanis ekkor született meg az az írás, amelyet a lap a vezércikk helyén közölt, kiemelve ezzel az ügy fontosságát.

Ezekben az esztendőkben országszerte egyre fokozódott a millenniumi ünnepségek iránti érdeklődés. Zichy Jenő gróf és Thaly Kálmán negyven képviselő élén tanulmányi kirándulást is tett a Latorca-parti városban. Az 1893 pünkösdjén tett látogatáskor ígérte meg a gróf a munkácsiaknak, hogy megtesz minden tőle telhetőt, hogy a város az ünnepi programban kellően méltányolva legyen.

A millennium évére viszont a gondolat szép lassan elsorvadt: az országos ünnepségek programjában a munkácsi Árpád-szobor már nem szerepelt. Ekkor kért szót az egyik helyi lap hasábjain a lángoló hitű, legyűrhetetlen akaraterejű munkácsi magyar ember, aldobolyi Nagy Gyula kir. közjegyző, és százforintos adományával megvetette alapját a munkácsi Árpád-emléknek. Vezércikkében egyebek mellett ezt olvashatjuk: "... Miért lett az eszme ... agyonhallgatva? - erre felelni nem tudok, csak hallom lelkemben a keserű hangot, mely e mulasztást elítéli, s érzem szívem hevesebb veréséből, hogy tennünk kell valamit és pedig mielőbb, hogy el ne késsünk."

Felhívására 1896. március 15-én a régi munkácsi városháza tanácstermében értekezletet tartottak, amelyen egyhagú lelkesedéssel foglalták határozatba, hogy a nagy honalapítónak a város piacán szobrot állítanak. Munkács vezetése ki is jelölte a városháza előtti területet, s elkeresztelte Árpád térnek. Az elkerített rész közepére egy háromágú kandelábert állítottak, amelynek helyére 1904-ben egy ormótlan villanyoszlop került (a cseh világban a forgalmi rendőr szószékhez hasonló emelvénye éktelenkedett itt, 1945-ben pedig a szovjet hősi emlékművet építették a helyére).

Popovics Béla, Munkács