Egy álom félszázados kálváriája

A munkácsi Árpád-szobor

2005. július 1., 10:00 , 233. szám

Az ugvári elképzelések komolyságát bizonyítja az is, hogy ellátogattak a munkácsi szobor alkotójához Budapestre. Erről a művész fia, Vastagh László számol be Bay Gáborhoz írt levelében: "Tegnap nálunk járt dr. Széll Sándor tb. főszolgabíró, Megay ungvári polgármester megbízásából. Meg akarnák venni az Árpád-szobrot. Konkrét ajánlatot tett Széll. Természetesen mondtuk, hogy az lehetetlen, mert a szobor a munkácsi Árpád-szobor Bizottság tulajdona. Erre kért ajánlatot új Árpád-szobor készítésére ..." Ennek az udvariasnak éppen nem nevezhető ungvári lépésnek a megítélése egy kicsit finomodik a következő cikk által, amelyben a rivális város polgármesterét kérdezte az egyik munkácsi lap az említett budapesti látogatásról:

"Megay polgármester az állítólagos megbízottal, dr. Széll Sándor tb. Főszolgabíróval... tényleg folytatott levelezésből mutatta ki a nyilvánvaló félreértés alapját. A valóság ez ügyben az, hogy dr. Széll Sándor érdeklődött Vastagh György szobrászművésznél az általa alkotott Árpád-szobrok iránt, amint érdeklődött más neves szobrászművészek hasonló alkotásai iránt is. Ungvár városának az Árpád-szobor felállítására vonatkozó határozata egyébként is kizárja azt, hogy az Árpád-szobor felállítását egyszerűen "kész áru" megvásárlásával oldják meg. A törvényhatósági bizottság határozata ugyanis úgy szól, hogy a város országos pályázat meghirdetése útján készíttet méltó emlékművet a honszerző Árpád fejedelemnek ..."

A már három éve tartó vita a két város között, sajnos, felemésztette az energia nagy részét: a szobrot még mindig nem öntötték bronzba, még mindig a művész budapesti műtermében várta a szebb napokat. 1943 tavaszán viszont egy frissen megjelent cikknek köszönhetően egy halvány reménysugárba kapaszkodhattak a munkácsi polgárok, ugyanis Vastagh György ezekben a hetekben restaurálta a forradalom idején, 1919-ben megsérült öntőmintát.

A sajtóban ekkor közzétett cikkeken kívül Bay Gábor, az Árpád-szobor Bizottság akkori elnöke egy kis könyvecskében foglalta össze A munkácsi Árpád-szobor regénye címmel az elmúlt 50 esztendő krónikáját. A szerző reménykedett. Az álom valóra válik című fejezetben többek között ezt olvashatjuk: "A budai Naphegy egyik csendes utcájában áll Vastagh György hatalmas műterme, s annak közepén óriásként tör a magasba a valóra vált álom: a vezérlő fejedelem fenséges alakjának roppant tömege. Mint valami ősmagyar látomás, mint az évezredes magyar erő magasztos példaképe és örökérvényű foglalata. Árpád a honalapító. 1920 óta áll ezen a helyen. Körülötte az évek során kisebb-nagyobb szoborminták sűrű erdeje nőtt: a művész teremtő képzeletének mozgalmas világa. Árpád lovasszobra a maga zordon szépségében úgy tornyosul feléjük, mint óriás tölgy a sűrű berekben ...

Magyarok! Ne hagyjátok, hogy a második világháború vihara ismét rombadöntse ezt a szépséges álmot! Segítsetek! Hozzuk haza Árpád szobrát Munkácsra, a honfoglaló ősök első pihenőhelyére."

A város lakossága bizakodott, hogy sikerül a szobrot a hosszú huzavona után felállítani.

A korabeli sajtóban az utolsó megmaradt írás az Árpád-szoborról 1944 júniusában jelent meg. A már régen távolba vesző szép múlt, a boldog békeidőt felidéző hangulat nosztalgiájával ír a szoborról a szerző. Az írás felidézi a messze földön híressé vált Árpád-bálok hangulatát és azt a letűnt időt, ami már soha nem jön vissza, csak az emlékekben él tovább.

Munkács ekkor nagyon nehéz időszakot élt át. Gyakorlatilag teljes mértékben a németek kezébe került a város irányítása. A gettókból deportálták a zsidókat, a front egyre közelebb került, a menekültek és a visszazahúzódó német csapatok a Latorca-parti városon keresztül vonultak az ország belseje felé. Munkács tele volt sebesült katonákkal, szenvedő emberekkel; a polgári lakosság létbizonytalansága és félelme egyre nőtt ...

Sajnálatos, hogy az első világháború és az azt követő cseh megszállás, majd a szobor felállítása kapcsán 1941-től felmerült viták meghiúsították a munkácsiak több évtizedes törekvését. A szovjet csapatok 1944. október 26-án megszállták a várost, s rövidesen elkezdődött a magyarság módszeres elsorvasztása, a "malenykij robot"-ként elhíresült népirtás ... Végérvényesen pont került a közel félévszázados álomra, hogy Munkácson, a honfoglalás első nagy helyszínén méltó emlékműve legyen Árpád fejedelemnek.

Epilógus helyett: Az 1946-ban elhunyt ifj. Vastagh György hátrahagyott írásaiból tudjuk, hogy 1934-ben a Műcsarnokban centenáriumi kiállítást rendeztek idősb Vastagh György festőművész emlékére. A tárlaton többek között fiának az alkotásai is szerepeltek. Ekkor kelt el annak az Árpád-szobornak a kicsinyített mása, amelynek eredetijét is megcsodálhatták akkor a látogtók. Talán valaki őrzi még ezt a művet. Nagyon jó lenne rátalálni, ugyanis az elkészült másfélszeres életnagyságú monumetális szobor 1945-ben, Vastagh György Tigris utcai műtermének a rombadőltekor örökre megsemmisült.

Popovics Béla,