2005. augusztus 12.

Anyja akkor figyelmeztette a szolgákat: "Tegyétek, amit mond." Jn 2. 5

A katolikus egyház augusztus 15-én ünnepli az Istenszülő elhunyta és mennybemenetele ünnepét. Ahol a templomot erre a címünnepre szentelték fel, templombúcsút szoktak tartani.

Évek óta hagyomány, hogy augusztus elején egy csapat ember fáradságot, időt nem sajnálva két napot gyalogol Máriapócs irányába, hogy részt vegyen az ottani templombúcsún. Az úti cél mindenkinek ugyanaz: gyalog elzarándokolni Máriapócsra, hogy ott hódoljanak az Istenszülő anya könnyező ikonja előtt. Felmerül a kérdés: miért? Mert az Istennek vannak kiválasztott emberei, kiválasztott ideje és kiválasztott helyei a földön. Máriapócs a kiválasztott helyek közé tartozik. Kivívta magának ezt azzal, hogy az Istenszülő ikonja háromszor könnyezett ezen a kegyhelyen. Először 1697-ben, másodszor 1715-ben, harmadszor és utoljára éppen száz éve, 1905-ben. Mi, görög katolikus hívek, már hatodik éve zarándokolunk gyalog Máriapócsra. Száznál is többen vagyunk mindig. Mert a csodatévő Istenszülő ikonja előtt sok könyörgés meghallgatásra talált. Hogy miért? Mert mi is elvisszük szívünk fájdalmát vagy kérését vagy háláját a Máriapócsi Istenszülőhöz. A szívünk fájdalmát, mert sok ember mosolyogva jár közöttünk, de a szíve fáj és vérzik az élet terhétől. Kérését, mert minden embernek van mit kérni az Istentől. Háláját, mert minden embernek van miért hálát adni az Istennek. Ezt bizonyítják a máriapócsi templom falán elhelyezet márványtáblák: "Hálából." A máriapócsi templom a kegyelmek helye. Évszázadokon keresztül évről évre sok millióan zarándokolnak el Máriapócsra, Magyarország egyik legnagyobb zarándokhelyére. Mi hisszük, hogy az Istenszülő könyörgése sokat segíthet a benne hívőkön.

Egressy Miklós