Ősi kincsek nyomában

Bemutatjuk dr. Kobály József régészt

2005. szeptember 16., 10:00 , 244. szám

Európa bronzkort kutató régészei Lehoczky Tivadarra, vidékünk legnagyobb XIX. századi régészére emlékezve nagyszabású emlékkonferencián találkoznak Ungváron októberben. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Kárpátaljai Honismereti Múzeum által szervezett konferencia egyik főszervezője dr. Kobály József, a honismereti múzeum Régészeti Osztályának vezetője, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, aki Magyarországi régészeti leletek az ukrajnai közgyűjteményekben című most megjelent könyvével is tisztelegni kíván a 175 évvel ezelőtt született Lehoczky Tivadar emléke előtt. Őt kérdeztük ebből az alkalomból hivatásról, a régészet feladatairól és a szervezés fázisában lévő októberi konferenciáról.

- Tanár úr minek a hatására választotta hivatásául a régészetet?

- Gyermekkoromban a szülőfalumban, Kovászón találtam egy bronzkori csákányt, de akkor még nem tudtam, hogy ez mi. Azt gondoltam, hogy egy permetezőgép alkatrésze lehet, és eldobtam. Néhány évvel később a televízióban láttam egy hasonló tárgyat. Ezért visszamentem arra a helyre, ahol eldobtam és a legnagyobb örömömre újra megtaláltam. Később tovább keresgéltem a környéken, és összesen 18 darabot találtam, ma ez Kárpátalja legnagyobb bronzkori csákánylelete. Azóta érdekelnek a földből előkerülő leletek, talán emiatt lettem régész.

Az egyetem után, melyet 1986-ban fejeztem be, néhány hónapig tanítottam, majd Ungváron a Kárpátaljai Honismereti Múzeumban kaptam állást, ahol létrejöttétől, 2000-től én irányítom a régészeti osztályt. Emellett tanítok a beregszászi főiskolán is. Fontosnak tartom, hogy itt lehetőségem van nyaranta régészeti gyakorlatot szervezni a hallgatók részére.

- Úgy tudom, a nagydoktori disszertációján dolgozik. Elárulná, hogy mi a témája?

- A kutatási témám címe: A felső-Tisza-vidéki bronzkincsek értelmezése. A bronzkornak az egyik legtitokzatosabb leletcsoportja az úgynevezett kincs (depot). Ma is vita zajlik arról, hogy ezeket az egy kupacban megtalált különféle kincseket kereskedők rejtették-e el, vagy valamely törzsnek a közös kultikus tárgyai voltak, esetleg a háborúk idején kerültek a földbe. A mai Kárpátalja területén más vidékekhez képest feltűnően sok a gazdag bronzkori kincslelet, pedig nagy érclelőhelyek legközelebb csak az erdélyi Nagybánya vidékén találhatók. A vidékünkön feltárt leletek több ezer bronzkori tárgyat tartalmaznak, ezekből következtetni lehet arra, hogy milyen is lehetett az akkori emberek anyagi és szellemi élete. Hogy ezeket az értékes, szépen megmunkált tárgyakat kik és miért rejtették el ilyen nagy számban itt, erre próbálok választ adni nagydoktori disszertációmban.

- Ön muzeológusként nemcsak a mások által megtalált kincseket tanulmányozza, hanem maga is kutat, ásatásokon vesz részt...

- Kutatásaimban az elméleti munka mellett a gyakorlatinak is megvan a szerepe, hisz a megtalált kincseket emberek rejtették el, akik településeken éltek, temetőik voltak, amelyeket mind-mind fel kell kutatni ahhoz, hogy megérthessük, miért is kerülhettek a megtalált tárgyak a földbe. Ennek megfelelően a múzeum rendszeresen szervez ásatásokat, és a Rákóczi-főiskola történelem szakos hallgatóival is dolgozunk minden nyáron két hetet. Végeztünk ásatásokat az egykori beregszászi kápolna helyén és a Kishegyen is, ahol többek között bronzkori kerámiát is találtunk. Korábban kutattam Kovászón, ahol feltártunk bronzkori településeket és római kori temetőket, valamint kiástunk Aknaszlatinán a sóbányák közelében egy földvárat is. Az ott talált leletekből kiderült, hogy már a bronzkorban is bányásztak ott sót, sőt nagyon élénk volt a sókereskedelem. Nem véletlen tehát, hogy a legnagyobb bronz- és aranykincsleleteket a sóbányák környékén fedezték fel. A legjelentősebb aranykincset például az Aknaszlatina melletti Szarvasszón (ma Románia területén van) találták, ami több mint tíz kilónyi aranyat, karpereceket, fülbevalókat és egyéb díszeket tartalmazott. De nagyon sok bronzkori aranykincset találtak Beregszász környékén, például Tasnádon, Balazséron, Benében és Beregszászban is. Az itt talált arany tárgyak egy része megtekinthető Kijevben az Ukrajnai Történelmi Kincsek Múzeumában.

- Elmondaná, hogy mitől értékes egy lelet?

- A régészeti kutatásban előfordul, hogy a múlt feltárása szempontjából több információt hordoz egy cserépdarab, mint egy nagy aranykincs, tehát nem egyszerű kérdés az, hogy mi a legértékesebb lelet. Például a szlatinai ásatás során egy többréteges település feltárásakor a bronztárgyak öntésére szolgáló tégelyeket találtunk, illetve olyan nagyon vastag falú agyagedények töredékeit, amelyekben a sót főzték. De értékesek az általunk megtalált kő nyílhegyek és karperecek is. Ugyancsak fontosak annak a kézvédő spirálnak a maradványai is, melyet Kovászón találtunk. Úgy tűnik a leletek alapján, hogy már a bronzkori ember is a fegyverek készítésével töltötte el a legtöbb időt, arra használta fel a legtöbb fémet.

- Olvasóinkat valószínűleg érdekli, hogy volt-e a bronzkorban pénz?

- Néhány Kárpátalján is megtalált lelet arról tanúskodik, hogy voltak pénznek tekinthető mértékegységek már a bronzkorban is. Benében és Beregszentmiklóson például olyan leletekre bukkantak, ahol tízesével voltak összekötve bronz karperecek. Ugyancsak találtak hasonló leleteket Nyugat-Európában, ott szintén tízesével fűzték össze a karpereceket, amelyek súlya sokszor azonos. Ez a régészek szerint nem lehet véletlen.

Baltákat és egyéb szerszámokat is használtak pénzként. A bronzkori mesterembereknek egyébként sokat kellett utazniuk, ugyanis a bronz mesterséges ötvözet, amely rézből és ónból tevődik össze. E fémek ércei pedig nagyon ritkán találhatók meg egy helyen. A legnagyobb ónlelőhelyek például Spanyolországban, Csehországban és a Brit-szigeteken fordultak elő. Ezen anyagok beszerzése érdekében a törzsek távoli expedíciókat indítottak, mások cserekereskedelem révén jutottak hozzá.

- Mit lehet tudni az ön által szervezett Lehoczky régészeti konferenciáról?

- Október 5-6-án a bronzkort kutató európai régészek közül a legnagyobb szaktekintélyek jönnek Ungvárra, a Kárpátaljai Honismereti Múzeum és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség által közösen szervezett nemzetközi tudományos konferenciára. A Lehoczky Tivadar születésének 175. évfodulója tiszteletére szervezett A bronzkori kincsek értelmezésének problémái című tudományos fórumon az előzetes megbeszélések szerint részt vesz többek között Németországból a Német Régészeti Intézetből Svend Hansen professzor, a Müncheni Egyetemről dr. Wolfgang David, a Berlini Szabadegyetemről dr. Stefan Schwenzer és dr.Tiberius Báder Hochdorfból, Angliából az Exeteer Egyetemről Anthony Harding professzor, az MTA Régészeti Intézetéből dr. Makkay János, a Szlovák Régészeti Intézetből dr. Vaclav Furmanek és dr. Jozef Vladar professzor, Romániából a Nagybányai Múzeum igazgatóhelyettese, dr. Kacsó Károly, a Iasi Egyetemről dr. László Attila professzor, Lengyelországból a Krakkói Jagelló Egyetem Régészeti Intézetéből dr. Wojciech Blajer professzor és a Kijevi Régészeti Intézetből dr.Vitalij Otroscsenko, hogy csak a kutatási terület Európában legismertebb szaktekintélyeit említsem. Az előadások a konferencia első napján német és angol nyelven hangzanak el, ezeket a tervek szerint később egy kötetben kiadjuk majd. A második napon kárpátaljai kirándulásra kerül sor, ennek során felkeressük a huszti járási Kriva faluban feltárt lelőhelyet, ahol a 60-as években értékes bronzkori kincset találtak.

Badó Zsolt