A Tequila Beregszászban

A Kaktuszból jöttek

2005. október 7., 10:00 , 247. szám

Kis együttes vagyunk, még billentyűsünk sincs - mondják magukról szerényen a Tequila Band tagjai, akik zenei példaképet megnevezni is vonakodnak. Mint mondják, ők minden jó zenét szeretnek. Ezenközben népszerűségük lassan, ám feltartóztathatatlanul növekszik. A négytagú ungvári együttes (Radion Kakicsev - basszusgitár, Olekszij Popov - szólógitár, Marian Tkacsuk - ének, szájharmonika, Vaszil Kohan - dob) klasszikus angolszász zenét, bluest, rock'n-rollt játszik, mindenekelőtt a megyeszékhely egyik ismert éttermében, a Kaktuszban. A hallgatók számában mérhető népszerűségük mára jóval meghaladta a számukra otthont adó helyiség befogadóképességét, s repertoárjukban a nagy klasszikusok dalai mellett megjelentek a saját szerzemények is. Az együttes a napokban részt vett az idén első alkalommal megrendezett Kárpátaljai Nemzetközi Könnyűzenei és Jazzfesztiválon. Ennek kapcsán beszélgettünk Beregszászban Vaszil Kohannal egy "klasszikus, élő" blues-rock-jazz zenét játszó együttes jelenéről és jövőjéről.

-Ki hallgatja manapság ezt a fajta zenét?

- Az ungvári Kaktusz étteremnek megvan a maga hangulata, ahová szívesen eljár az ifjúság, a diákság, továbbá mindazok, akik szeretik az élő zenét, a mi zenénket.

- Túl az ungvári törzshelyen, akad még fellépési lehetősége egy ilyen, mai fogalmak szerint majdhogynem "antik" zenét játszó bandának, mint a tiétek?

- Igenis akad. Például együttesünk mintegy hatéves fennállása alatt immár ötször vett részt az utcazenészek veszprémi nemzetközi fesztiválján. Örökre emlékezetes marad számunkra, hogy már a legelső alkalommal elnyertük a fesztivál fődíját. Azóta törzsvendégei vagyunk a rendezvénynek. Ismernek, szeretnek bennünket ott; bizonyos értelemben talán még jobban is, mint idehaza.

- És ami Ukrajnát, Kárpátalját illeti?

- Ukrajnában ma elsősorban klubokban tömörülnek azok, akik azt a fajta zenét szeretik, amelyet mi is játszunk. Ilyen klubok működnek többek között Munkácson, Lembergben, Kijevben. Ami Magyarországot illeti, nemrég hallottunk egy olyan debreceni klubról, ahol ugyancsak élőzenét játszanak, mindenféle komputeres háttér nélkül, méghozzá nem popzenét, hanem bluest, jazzt és rockot. Szeretnénk fellépni ott, azután meghívni az ottani fiúkat hozzánk, Ungvárra, egyszóval élénkíteni egy kicsit az itteni zenei életet.

- Úgy érzed tehát, hogy van igény manapság az élőzenére, a bluesra, a rockra?

- Igen, sőt egyfajta irányzattá nőtte ki magát napjainkra ez az igény. Az emberek nyilván megértették, hogy a mai zene túlzottan computerizált, túlzottan mechanikus... Végső soron nekem nincs kifogásom a digitális zene ellen sem, hiszen nyilván erre is van igény, mégis örülök, hogy egyre több fiatal zenész érti meg, mit jelent az élőzene, az, amit mi is játszunk.

- Egy ideje cd-n is hallható a zenétek. Van igény erre is?

- Eddig mindössze egy koncertfelvétel készült a Kaktusz-beli játékunkról, ami nem stúdiófelvétel, hangzását tekintve így természetesen távolról sem tökéletes.

- De, ugye, tervezitek a saját hanghordozó elkészítését?

- Természetesen tervezzük, csak hát ehhez mindenekelőtt elő kell teremtenünk a költségeket. A klubszinten játszó bandák esetében mindig ez a legnagyobb akadály.