A szabadságharc mártírjaira emlékeztünk

Október 6. Kárpátalján

2005. október 14., 10:00 , 248. szám

Nemzeti gyásznapunkon, október 6-án a magyarság Kárpátalja-szerte megemlékezett az aradi vértanúkról, s mindazokról, akik 1848-49-ben a magyar szabadságért küzdöttek. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség központi megemlékezésére ezen a napon a hagyományoknak megfelelően Nagyszőlősön került sor, a vértanúhalált halt báró Perényi Zsigmond Ugocsa megyei főispánnak, a főrendiház függetlenségi nyilatkozatot aláíró elnökének a helyi magyar iskola parkjában álló mellszobránál.

Amikor az aradi vértanúkra emlékezünk, valójában mindazok előtt tisztelgünk, akik életüket adták a szabadságért. Az, ahogyan a vértanúk vállalták sorsukat, példaként és mérceként szolgálhat ma is minden magyar számára – hangsúlyozta megnyitójában Milován Jolán, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke.

Az elnök asszony köszöntője után az alkalomhoz illő szavalattal folytatódott a rendezvény, melyet Kristán Attila, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művésze adott elő.

A forradalom hősei sokban különböztek egymástól, közös vonásuk volt azonban, hogy hősiesen harcoltak, és életüket áldozták a magyar szabadságért, a nemzet függetlenségéért – mutatott rá ünnepi beszédében a következő szónok, Sziklavári Vilmos, a Magyar Köztársaság ungvári főkonzulja. "Az aradi vértanúk tudták, mi vár rájuk, miközben a kezdeti orosz őrizet alól bármikor megszökhettek volna; de nem – úgy vélték, ha ezt teszik, csupán puszta életüket hosszabbítják meg. Ezért jobbnak tartották, ha haláluk árán is, de így századokra ébren tarthatják a magyar forradalom és függetlenségi harc emlékét. A hősök önfeláldozó véráldozata örök tanúságként ma is változatlanul arra figyelmeztet bennünket, hogy a hazáért, amennyiben a helyzet úgy követeli, bátran kell cselekedni" – mondotta a szónok. Mint kifejtette, a XXI. század Magyarországa büszkén tekint az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseire és mártírjaira, hiszen az általuk elindított progresszió meghozta gyümölcsét. Sziklavári Vilmos végezetül megerősítette: a legújabb kori Magyarország alkotmányos és erkölcsi kötelességének tartja a határon túli, így a Kárpátalján élő magyar kisebbség nemzeti önazonosságának, anyanyelvének és kulturális hagyományainak szülőföldjén történő megőrzésének támogatását, valamint problémamentes kapcsolattartásának elősegítését az anyanemzettel. Ezt a célt szolgálják a magyar kormány által jövőre bevezetésre kerülő olyan intézkedések is, mint például a nemzeti vízum intézménye.

Mihajlo Popovics nagyszőlősi polgármester köszöntőjében a magyar nép szempontjából meghatározó korszaknak nevezte a szabadságharc éveit, mely olyan hősöket teremtett a magyarság számára, akik hosszú évekre példaképeivé váltak az egész nemzetnek. A szónok emlékeztetett, hogy az ukrán és a magyar nép története szorosan összefonódik, amit mi, kárpátaljai ukránok és magyarok érzékelhetünk a leginkább. A polgármester reményének adott hangot, hogy Magyarország belépése az Európai Unióba, s Ukrajna jövőbeni remélt csatlakozása az európai népek közösségéhez csak még inkább kiteljesíti a két nép kapcsolatát.

A nemzet hősei és mártírjai áldozatában él – fogalmazott beszédében Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke. Mint rámutatott, a nemzet akkor marad meg, ha a sorsfordító időszakokban van kinek magára vennie a hős és a mártír szerepét. A KMKSZ elnöke szerint mi, kárpátaljai magyarok ma kétségtelenül olyan időket élünk, amikor meg fog fordulni a sorsunk, azaz vagy ki fog alakulni az az új rendszer, amelyben meglelve helyünket meg tudunk maradni és gyarapodni fogunk, vagy pedig le fogják zárni a történelmünket. "A kérdés az, hogy mi lesz mindebben a mi szerepünk, s hogy méltók leszünk-e mindazokhoz, akik az eddigi sorsfordulók alkalmával áldozatukkal és hőstetteikkel segítették a nemzetet" – mutatott rá Kovács Miklós. A december 5-i anyaországi népszavazás kapcsán a szónok keserűen szólt arról, hogy a magyar polgárok egy jelentős része megtagadta határon túli honfitársaitól az együvé tartozás élményét, mint fogalmazott, valamiféle kétes értékű koncot féltve. Az előbbiek számára gyakorlatilag értelmezhetetlen már az a fajta magatartás, amely az aradi vértanúkat jellemezte, vélte a KMKSZ elnöke, rámutatva, hogy számunkra, határon túli magyarok számára viszont, akik a magyar politikai nemzet részeinek tekintjük magunkat, a vértanúk tettei nem lehetnek idegenek, számunkra ők követendő példát kell, hogy jelentsenek, akiket talán követni is tudunk. Kovács Miklós intő példaként állította a kárpátaljai magyarság elé a tavalyi anyaországi népszavazáson történteket, amikor a magyar állampolgárok egy jelentős hányada vasárnapi szabadidejének egy csekély részét sem kívánta feláldozni az ügy érdekében. "Figyelnünk kell arra, hogy ha nem is múlik rajtunk, hogy a történelmünk milyen véget ér, az igenis rajtunk múlik, hogy ezen a ponton a becsületünk, méltóságunk megmarad-e" – mondotta végezetül Kovács Miklós.

A beszédeket követően a Perényi Zsigmond Középiskola diákjai előadták ünnepi műsorukat, majd az emlékezők megkoszorúzták báró Perényi Zsigmond emlékművét.

Nagyszőlős ünneplő közönségének körében köszönthette ezen a napon a vendéglátó KMKSZ Szabó Lászlót, a Határon Túli Magyarok Hivatalának főosztályvezetőjét, Gulyás Róbertet, a Miniszterelnöki Hivatal Külkapcsolatokért és Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságának politikai tanácsadóját, Tavasz Patríciát a Határon Túli Magyarok Hivatalának képviseletében, Gáspár Károlyt, a magyar Esélyegyenlőségi Minisztérium főosztályvezetőjét, Szilágyi Sándornét, a Nyíregyházai Területi Gyermekvédelmi Központ igazgatóhelyettesét, Oleg Ljubimovot, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnökét, Bendász Dániel görög katolikus esperest, Weinrauch Márió nagyszőlősi római katolikus plébánost, dr. Orosz Ildikót, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökét, Margitics Mariannát, a KMKSZ Ifjúsági Szervezetének alelnökét, Kövesdi Valériát, a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskola igazgatóját, Milován Sándort, a KMKSZ alelnökét, Gulácsy Gézát, a KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezetének elnökét. A rendezvény a Szózat eléneklésével ért véget.

solt