Vasárnapi üzenet: 2025. február 2.

Jézus elhívja Mátét

Máté 9, 9–14

Máté sodródik. A sodródás motívuma Máté jelleméből adódó természetességgel van bemutatva. Ez a befolyásolható állapot egyszerre pozitív és negatív, mert akár jó, akár rossz irányba is elindulhat és tartalommal telhet meg. Máté elhívásánál Jézus kezdeményező mivolta a hangsúlyos: Jézus látta és szólította meg Mátét, előzőleg Máté semmit sem tett Jézus irányába. Tehát Jézus sodrása volt egyértelműen az aktív, míg Máté személye a passzív. Máté csak akkor aktivizálódott, amikor Jézus aktivitása legyőzte az ő passzivitását; mert a „Mátéknak” szükségük van egy határozott erővektorra.

Máté Krisztussal való találkozása után Krisztus Máté otthonában van (teljes természetességgel). Hasonlóan teljes természetességgel sokféle szereplő van Máté házában, akik nem lettek volna máshol együtt. Máté a továbbiakban nem is jelenik meg (nem szól semmit), hanem csak a mellette lévők megnyilvánulásának ad keretet (Jézusnak, a tanítványoknak és a farizeusoknak). Jézus mellett olyan emberek lesznek együtt, akik egymással sosem lettek volna együtt (mert egymással feszültségben vannak, mint itt a vámszedők, a tanítványok és a farizeusok találkoznak, és közöttük kapcsolat alakul ki).

A farizeusok Jézus tanítványaihoz szólnak, kérdést tesznek fel: „Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?” A farizeusi kérdés iránya nem Jézus és nem a vámszedők. Mert a farizeusok e közösségben a tanítványokat érzik közel magukhoz (a vámszedőket lenézik és nem akarnak velük kapcsolatban lenni). Jézushoz bizalmatlan ellenségességgel viszonyulnak, de nem tudják frontálisan kikezdeni. Jó, ha mindenki megtalálja egy közösségben azt a réteget, amelyben otthon érzi magát és kérdéseit felteheti. A gond a rosszindulat. A tanítványokat a Mesterrel akarják feszült viszonyba hozni. A megjegyzések és kérdések mögött ismerjük fel a szándékot.

Jézus válaszolt a farizeusoknak, mert a tanítványok nem tudták volna magukat függetleníteni a kételkedés elinduló fertőzésétől. Egyedül csak Jézus képes gyógyítani a kételkedés fertőzését a fertőzőben és a fertőzöttben. Jézus közvetlenül szembenéz a fertőzővel, leleplezi. Megindokolja a tettét egy megkérdőjelezhetetlen igazsággal: „Nem az egészségeseknek van szükségük az orvosra, hanem a betegeknek” (Máté 9, 12). Ugyanakkor két parancsot ad a farizeusoknak: „Menjetek el és tanuljátok meg…” Ellentétes ez Jézus Mátéhoz intézett szavaival („kövess”). Mert az akadékoskodó farizeusok most itt károsak, és ezért el kell őket távolítani. Ez konfrontáció, amit be kell vállalni; valamikor nekünk is a romboló elemeket el kell távolítani. Nem végleg küldi el őket, csak addig, amíg megtanulják a leckét: az irgalmat. Mert ez kegyelem: lehet az irgalmat tanulni (abban fejlődni), aztán Jézushoz visszatérni (mert Ő semmiképpen ki nem vet).

Máté jelenléte ezen irgalom kiáradásának volt a közege. Legyünk összekötő emberek, akik összekötik Jézus gyógyítását a beteggel, tanítását a tudatlannal, nevelését a neveletlennel.

Radvánszky Ferenc
eformátus lelkipásztor