Sokat végeztek a korábbi nemzedékek

Dr. Báder Tibor múzeumigazgató, a bronzkor történelmének neves szakértője a németországi Hochdorfból érkezett Ungvárra, hogy részt vegyen a Lehoczky Tivadar születésének 175. évfordulója alkalmából Bronzkori kincsek értelmezésének problémái címmel minap rendezett tudományos konferencián. Mindenekelőtt arról kérdeztük a jeles szakértőt, hogyan kerül egy magyar Németországba.

- Erdélyből származom. Családom eredetileg sváb származású, s még a XVIII. században telepedett meg Szatmárnémeti környékén. A nagyszüleim azonban már, s mondhatni az egész ottani sváb közösség is magyar nyelvű volt, így magyaroknak éreztük magunkat. A Bolyai Egyetemen végeztem 1958-ban, s még abban az évben kineveztek a szatmári múzeum igazgatójává. Ott tevékenykedtem a Ceausescu-korszakban. 1987-ben kerültem ki Németországba, amikor a nemzeti problémák olyan súlyosak voltak már Romániában, hogy a család, a gyermekeim úgy látták jónak, hogy elhagyjuk az országot. Idővel Stuttgart mellett, egy Hochdorf nevű helységben állapodtunk meg. Itt egy kelta fejedelmi sír került elő, amely ma már világhírű, s ezen a helyen egy egészen modern régészeti múzeum épült.

- Szakemberként hogyan látja, eleget tud a világ Közép-Kelet-Európa történelméről, s ezen belül az itteni bronzkorról?

- A konferencián is megemlítettem, hogy az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén, főként az egykori Magyarországon a XIX. század második felében a régészetet elsősorban nem képzett szakemberek, hanem a tudományt szerető emberek művelték. Ők bizonyos értelemben műkedvelők voltak, hiszen miközben a kenyerüket valami egészen mással keresték, a szívük, a lelkük, az eszük a régészeté volt. Ezen lelkes emberek körébe tartozik többek között Lehoczky Tivadar is. Ugyanakkor el kell mondanom, a "műkedvelő" státusz ezeknél az embereknél nem ment a tudomány rovására. Jól ismerem például Lehoczky régészeti, tudományos publikációit, s mondhatom, közleményei olyan pontosak és precízek, hogy szinte mi sem csináljuk azt jobban manapság.

- Kellőképpen felderített a közép-európai térség, s ezen belül Kárpátalja régészeti szempontból?

- Az előttünk járó nemzedékek, kezdve a Lehoczky-féle generációval, majd a két világháború között működő korosztály nagyon sokat tett hozzá a bronzkor kutatásához. Számottevő eredményeket tudnak felmutatni Kárpátalján a háború utáni időkben is, s ezen belül külön kiemelném a mai kutatókat, régészeket; mindenekelőtt Kobály Józsefet, a Kárpátaljai Honismereti Múzeum munkatársát és Vlagyimir Kotyigoroskót, az Ungvári Nemzeti Egyetem régészét. Régészeti szempontból jól ismerem az egész térséget, s így bátran állíthatom, hogy az előkerült leletek, s azok jelentőségének tekintetében Kárpátalja nem marad el a szomszédos régióktól. Az pedig, hogy marad még munka az utánunk jövő generációk számára is, természetesnek mondható, hiszen a tudomány sohasem áll meg.

- Hogyan ítéli meg a Lehoczky Tivadar tiszteletére Ungváron megrendezett régészeti konferenciát?

- Igen tekintélyes konferenciát sikerült rendezniük Kobály Józseféknek. Vannak természetesen ennél nagyobb, úgynevezett mamut-konferenciák is. Legutóbb például egy olyan tanácskozáson vettem részt Halléban, ahol négyszáz ember volt jelen. Ám az ilyen összejöveteleken nincs alkalom a közvetlen kapcsolatteremtésre. Sokkal jobbak szakmai szempontból az úgynevezett kollokviumok, ahová talán csak 15-20 szakember jön el, de ilyenkor igen alaposan meg lehet vitatni bizonyos kérdéseket, ahogyan az a mostani ungvári konferencia alkalmával is történt. Ilyen értelemben a konferencia témája is, a Bronzkori kincsek értelmezésének problémái, mely Lehoczky Tivadar születésének 175. évfordulójához kapcsolódva merült fel, kiváló választásnak bizonyult.

solt